Vannak még angyalok!

A rajz illusztráció

Amint az emberekkel beszélgetek, vagy ők beszélgetnek velem, óhatatlanul szállítják nekem a sztorikat. Amelyiket érdekesnek tartom, azt megosztom veletek. No, nem a pletyka kedvéért, hanem csupán azért, hogy egy pillanatra tűnődjünk el, mik vannak, mit produkál, milyen helyzeteteket teremt a sors, az élet.

Hallottam, hogy egy, a szépségiparban, arcápolásban tevékenykedő nőnek, nincs gyereke. Hogy férje, élettársa, barátja van-e, nem tudom, mint ahogyan azt se, hogy a gyermeknélküliségének egészségi oka van-e.

De elhatározta, hogy a gyermeknevelés örömei és gondjai nélkül nem éli le életét.  Úgy döntött, egy állami gondozott kisfiút, vagy kislányt magához vesz. Ki is választotta, de a gyermekvédelmi szakemberek csendesen közölték vele, hogy jelen esetben egy testvérpár érintett, akiket nem lenne jó elválasztani egymástól.

- Semmi gond, akkor vállalom a másik gyerek felnevelését is – reagált a nő. 

A szükséges ügyintézési idő, törvényes procedúra után ment a két gyerekért, hogy az otthonába vigye őket. Amint ezt látta egy, az intézetben nevelkedő harmadik gyerek, szomorúan kérdezte: „Néni, kérem, miért tetszik elvinni a legjobb barátaimat?”

Az anyaságra ekképpen vállalkozó nőben megállt az „ütő”, szinte földbe gyökerezett a lába. Mondta a történteket az intézeti gondozónőnek, aki közölte, a közelgő válás miatt mindhárom gyerek napok óta igen szomorú. Mindig együtt játszottak.

Erre a nő, úgy döntött, hogy örökbe fogadja a harmadik gyereket, a kivinni szándékozottak barátját is. Gondolta, ha kettőt felnevel, akkor már mindegy, lehet három is.

Én a történteket úgy fogalmaztam meg magamban: Még ma is vannak még angyalok!

Cselényi György