Este és sötét volt. A lámpa pirosat mutatott. A busz nagy
ívben balra kanyarodni készült. A mellette lévő forgalmi sávból közepes méretű
BMW személyautó jobbra kívánt haladni.
A busz ablakából láttam, hogy a BMW jobb hátsó ajtaja kinyílt,
s kiszállt belőle egy fehér, kötött sapkás, valamint piros-, fekete- és szürkesávos dzsekit viselő lány. Olyan 7 év körüli lehetett. A kocsi ajtaját nyitva
hagyta, és a járdára, illetve egy régi, s eléggé viharvert emeletes épület
falához rohant. Egy befalazott bejárat hajdani lépcsőjének első foka a faltól
10-15 centiméterre a járdára nyúlik.
Azon a keskeny műkőperemen két hajléktalan ült. Mivel sötét volt, s a fejükön fekete dzsekijük kapucnija, a nemüket nem tudtam
megállapítani. Az elegáns kislány valamit átadott egyiküknek, vagy
mindkettejüknek, majd visszarohant az autóhoz.
Ezzel a jelenetnek nincs vége. Az egyik hajléktalan felállt,
és gyors léptekkel elindult a személygépkocsi felé. Már láttam poros arcát. Nő
az illető. A szája körül mély ráncok húzódnak. Az arca végtelen boldogságot és
hálát sugárzott. Ilyen meglepetést, felhőtlen és elragadó örömöt és
elégedettséget olyan ember ábrázatán tudok elképzelni, akinek ötös találata van
a lottón. Behajolt a BMW jobb hátsó nyitott ajtaján és nagyon köszönt valamit.
Gyanítom, hogy életében nem mindennapos dolog történt.
Gondolom, a gyerek pénzt vitt neki oda. Fogalmam sincs, mennyit, 500(?), 1000(?),
2.000(?), 5.000(?), 10.000(?), netán 20.000(?), de 100%, hogy az ő mércéjéhez
képest komoly pénzt kaphatott, ha úgy érezte, hogy egy kurta köszönömnél és a
bankjegy egykedvű és rutinszerű zsebre vágásnál az adományozó többet, személyes
köszönetet és hálálkodást érdemel.
A közlekedési lámpa
zöldre váltott, s a járművek elindultak. Annyi időm még volt, hogy a busz
ablakán és a BMW szélvédő üvegén át egy pillantást vessek a személyautó volánja
mögött ülőre. Egy rövid, diszkréten feltupírozott, melírozott hajú, s fülbevalót viselő, középkorú
nő volt.
Az ő arcán is angyali boldogságot láttam. Nem tudom, sorsának
valami nagyon kedvező eseménye, fordulata sarkallta-e jótékonykodásra, vagy
csak úgy, a karácsony utáni és a szilveszteri közeledés varázsa miatt esett-e
meg a szíve a hajléktalanon.
Mindenesetre, úgy látszik, 2017. december 30.-a mindkét fél
számára csodálatos nap volt.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése