2017. december 19., kedd

Vágyjuk a fix eligazodási pontot életünkben!

Cselényi Pálné Mikes Jolán Béla nevű
unokájával az 1970-es évek végén. 

A fotót készítette:
idős Bakos Béla (budapesti) fotóművész.
Sajnos már ő sincs az élők sorában.
Úgy látom, a karácsonyhoz és az év végéhez közeledvén a szokásosnál gyakrabban ejtünk szót a hitről és az emlékekről. 

Ha nem haragszotok meg érte, és nem vagyok terhetekre, akkor én is előhozakodok eggyel.

 Ennek az az előzménye, hogy Ismerősöm, Maria Tischler elküldte számomra egy szép kelta-ír köszöntő szövegét, amelyet megosztottam Ismerőseimmel, barátaimmal. 

Lehet, valakinek nem volt alkalma elolvasni, ezért hadd ismételjem meg.

Íme: 


"Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten. Eljött a hétnek utolsó napja! Ne búsulj, lesz a jövő hétnek is vasárnapja. Addig is kívánom, hogy betegség kerüljön! Küszöbödre a szerencse leüljön! Maradjon is nálad életed végéig Míg csak nyárra ősz jön, a világ végéig! Mosolyt küldök, fogadd el! És nevess velem ma is!



Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik.. "

xxxxxxxxxxxxx

A rengeteg tetszésnyilvánítás és hozzászólás arra vall, mindnyájan keressük, igényeljük, áhítjuk, sőt éhezzük a fix, a biztos eligazodási pontot életünkben. Erre a hitünk által tehetünk szert.

Az idézett versben számomra azt tetszik legjobban, hogy „Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Légy elégedett önmagaddal, úgy, ahogy vagy....”

Igen, szerintem nagy adomány az, ha valaki el tudja fogadni, meg tud barátkozni azzal, hogy az életben minden úgy jó, ahogyan történt, s úgy van jól, ahogyan van. S nem sóvárog és nem irigykedik másokra! Nem felejtkezik meg arról, hogy a további élete és a hite még végtelen lehetőséget teremthet számára. Ne elégedetlenkedjünk, örüljünk és legyünk büszkék arra, amit elértünk. Hiszen vannak, akik nagyon boldogok lennének, ha úgy élhetnének, mint mi, annyi minden jóban lehetett volna és lehetne részük, mint nekünk.

Ha már a hitnél és az emlékeknél tartunk, akkor hadd hozakodjak elő egy verssel, amelyet édesanyám, Cselényi Pálné, Mikes Jolán többször elmondott nekem.  Nyolcvankilenc évesen, 2015-ben távozott el közülünk. 

Elmondása szerint ezt a verset 1943-ban a szülői házban, Mezőtúron az édesanyjától, Mikes Jánosné, Kovács Máriától tanulta meg. (Én sajnos nem ismerhettem nagymamámat, mert korán meghalt.)
A szöveget lejegyeztem, s ezúton megosztom veletek.
xxx
A verset írta: Béri Gyula
Címe: Hit

“Járunk-kelünk az élet tarka útján, vágyunk a végtelen felé vezet. Eszünkbe jut, az élet messze futván, célunk talán csalóka képzelet. Hulló virág, letört remény borítja, amerre járunk lépteink nyomát. De az ima, a hit fénylő sugarába vonja vágyó szívünket és nyugalmat ád.

Ó, hány van olyan, kinek hosszú élte sokáig néma, fájó szenvedés. Ki várja gyötrő kínban égve, mikor jön végre a nagy ébredés. De megnyílik ajka tiszta, hű imára, és érzi a vallás édes vigaszát. A hit, remény és szeretet sugára az elgyötörtnek új nyugalmat ád.

Ki csalfa hírnév mezején bolyong, elérhetetlen vágyakért hevül, ábrándja mind eloszlik rendre, sorra, s ha hinni nem tud, könnyen elmerül. A zöld babér elhervad nemsokára, amely övezte égő homlokát, s tán könny sem indul hiú szózatára. Csupán a hit, amely nyugalmat ád.

Hiszek, mert lelkem hinni készteti vágya, hiszek, mert szívem szeret és remél, hiszek, mert Isten egy kicsiny paránya folyton munkál lelkemben és él. Hiszek remélve, hiszek tiszta vággyal, mert érzem, hogy hívésem boldogít. Hitemmel lelkem a magasban szárnyal, s nem látom lent az élet árnyait.

Ki szent hitét mélyen szívébe zárta, az nem csalódik, azt nem éri bú. A hit az örök élet üdve, boldogsága. Örök virágból font, friss koszorú.

Hírnév, tudás, hit nélkül csalfa álmok. Csak elsorvasztják élted tavaszát. Bejárhatod a végtelen világot, csupán a hit az, amely nyugalmat ád. “

xxx

Lejegyezte:  Cselényi Pálné, Mikes Jolán fia 2015-ben. Édesanyám 2015-ben, életének 89. évében hunyt el.

Segítse Isten mindnyájunkat!

                                           Cselényi György



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése