Még egy kérdést fel kellett volna tenni!

Szerintem a NEMZETI KONZULTÁCIÓ kérdőívén még egy kérdést szerepeltetni kellett volna? Milyet? Melyiket? Azt, hogy:

-         - Elfogadja-e ön, hogy az Európai Unió láger legyen, amelynek Németország a parancsnoka?

Én rögtön behúztam volna e kérdés mellé is válaszképpen a nagy „NEM”-et jelentő „X”-et.

Miért jutott ez most eszembe? Azért, mert ma kissé kiakadtam. A közszolgálati rádióban arról folyt a beszélgetés, mivel járna, mi lenne a következménye az Európai Egyesült Államok létrejöttének? Az olvasók megnyugtatására gyorsan hozzáteszem, a diskurzus minden részvevője szerint erre csaknem nulla az esély, hiszen tengernyi súlyos, csaknem megoldhatatlan probléma vetődne fel.

A riport folyamán egy közgazdász professzor megjegyezte, hogy Németország egyik rangos politikusa, név szerint, Sigmar Gabriel külügyminiszter azt mondta a kínaiaknak, hogy csak az Európai Unióval, mint közösséggel tárgyalhatnak, az egyes országokkal külön-külön nem. (Gyanítom, hogy a németek csak és kizárólag magukat tartják alkalmasnak, érdemesnek és illetékesnek az EU nevében tárgyalni.) 

Kína miniszterelnökének közelmúltbeli budapesti látogatása és 17 ország vezetőjével való megbeszélése azt mutatja, hogy a kínaiak fütyültek és fütyülnek a német parancsra.

Felmerül a kérdés, a németek mit képzelnek magukról? Azt hiszik, hogy az Európai Unió országai lágert képeznek, amelynek Németország a parancsnoka? A német politikusoknak tudomásul kellene venniük, hogy hazájuk, Németország is csak egy országa az EU-nak, még akkor is, ha ő rendelkezik a legerősebb gazdasággal és a legtöbb anyagi erőforrással, pénzzel. S nem parancsolgathatnak kedvük szerint a legkisebb és leggyengébb országoknak se.

Vajon miképpen lehetne elérni, hogy a németek is tudják magukat hová helyezni, s ne képzeljék magukat Európa királyának, urának, parancsolójának.

Gondolom, Krím félsziget kapcsán utasítgatnák ők Oroszországot, Putyinékat meg mindenkit, ha hagynák magukat. Putyin nem tudom, miként viszonyul a németek parancsaihoz, de szerintem vagy fütyül rájuk, s egyik fülén be, a másikon ki, vagy még meg is mosolyogja azokat. S úgy is azt teszi, ami az orosz nép érdekeinek leginkább megfelel. S hogy ebbe ne szólhasson senki bele, ahhoz szerencséjére kellő erővel és fegyverzettel is rendelkezik.

De teljesen reálisan és érthetően Európa kisebb országai se hajlandók elfogadni és feltétel nélkül engedelmeskedni a németek vezényszavainak és uralkodásának. Remélem, Németország a jövőben nem azon fog szorgoskodni, hogy az úgynevezett kínai selyem út európai kialakításának, működésének és használatának keresztbe tegyen, csak azért, mert ott nem ő lesz a főnök és a forgalomirányító.      

                                    Cselényi György