2017. december 24.-én éjjel, miután megvolt a hálaadó ima, elhangzottak a karácsonyi dalok és jókívánságok, lezajlott az ajándékosztás, valamint már
degeszre ettük, ittuk magunkat, a család nyugovóra tért. Jómagam gondoltam, „felmegyek”
a világhálóra, s boldog karácsonyi ünnepet kívánok távol élő rokonaimnak, barátaimnak,
ismerőseimnek, kollégáimnak.
Meglepettem tapasztaltam, hogy szöveges üzenetet tudok
továbbítani, de képet nem. Nem mértem az időt, de az én türelmemet alapul véve,
meglehetősen hosszú ideig. (Az sem kizárt, hogy ezúttal a gépem nem volt elég
nagy teljesítményű hozzá.)
De nem bosszankodtam, sőt örültem!
Miért? Egyrészt azért, mert a karácsony örömteli légköre,
békés atmoszférája, áhítata nem engedett haragudni, mérgelődni. Másrészt pedig azért,
mert ugyan konkrét felméréssel, számokkal, adatokkal, táblázatokkal, grafikonokkal
nem tudom alátámasztani, de az az érzésem, a világban olyan rendkívülien sokan
szándékoztak abban az időperiódusban, mint én, karácsonyi fotót küldeni
másoknak, hogy a rendszer a túlterelése miatt egy ideig képtelen volt a
hatalmas igényeket kielégíteni. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy igen
sokan vagyunk keresztények, magukat annak vallók.
Lehet, sokaknak nem konkrétan Jézus születése, nevelkedése, tanítása, jótéteménye, a vele szemben elkövetett szörnyű bűn, illetve Jézus feltámadása
és második eljövetelének várása járt eszében. De valami angyali érzés mégiscsak
megszállhatta őket, hogy szeretteiknek, meg azoknak, akik jelentenek számukra valamit, vagy csak úgy, hirtelen eszükbe jutott, fényképes illusztrációval kívánjanak boldog karácsonyt!
Minden rokonomnak, barátomnak, jelenlegi és volt kollégámnak,
ismerősömnek, mindenkinek ez úton is kívánok áldott, boldog karácsonyt!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése