Mi lehet a taktikai cél az illegális migránsokkal?

Cselényi György publicista, közíró blogja

Németországban a lakosság többsége mélyülő aggodalommal figyeli a szűnni nem akaró menekültáradatot, és úgy látja, a politikának elképzelése sincs arról, hogy miként lehetne kezelni a helyzetet.

http://magyaridok.hu/kulfold/ezt-gondoljak-valojaban-a-nemetek-a-migransugyrol-67303/

Szerintem valakiknek éppen az a céljuk, hogy a nemzeteknek elképzelésük se legyen a helyzet kezelésének mikéntjéről. Illetve csak egy lehetőség.... Melyik és milyen?  

Természetesen a tévedés jogát és lehetőségét fenntartva úgy gondolom, Angela Merkel és körének az illegális migránsokkal összefüggő tettei az Európai Egyesült Államok létrehozására irányulnak. Mivel tudják, hogy azt a nemzeti parlamentek sosem fogják megszavazni, ezért szerintem a céljuk lehet a migránsok millióinak tudatos, vagy tudat nélküli asszisztálásával nemzeti keretek között kezelhetetlen helyzetet előidézni. Fegyvertelen, külső segítséggel, de mégiscsak belülről szétfeszíteni a nemzeti kereteket, határokat. Hogy kikerülhetetlen kényszerként álljon elő a közösnek mondott európai megoldás, a határok teljes eltörlése, közös kormány létrehozása, amelyben nyilván minden tekintetben a németeké lenne a főszerep és a vezérlőpálca. Ha ez megvalósulna, akkor ők elképzelésük szerint kvótázgatnának, játszanának a menekültekkel; ide ennyi milliót telepítenének, oda annyit, amoda meg amannyit. Akinek nem tetszik, arra kiátkozás várna, netán ellene kemény hatósági fellépés és szankció.

Más logikát nem látok Merkel migránspolitikájában. Álláspontom szerint az se a munkaerőigénnyel, se Európa lakosságának elöregedésével, se humanitárius szempontból nem magyarázható. Ezeket hivatkozási alapként használják ugyan, de a valós okot és indokot nem jelenítik meg. A valódi cél a jelenleg még nem nagyon publikált, kicsit titkolt háttérben húzódik meg.

De kérdés, hogy a Merkel-féle grandiózus tervekhez mit szólnak Európa népei? Szerintem el- és megkerülhetetlen egy új, a jelenlegitől eltérő, a mostanitól igazságosabb gazdasági világrend kialakulása, amelyben minden nép maradhatna és boldogulhatna szülőföldjén. Ha nem így lesz, akkor a szükségszerű, de egyelőre beláthatatlan folyamat fő jellemzőjévé az erőszak válik, ami nem lehet egyetlen reálisan, józanul gondolkodó ember érdeke se.

Az önálló, szuverén, de egymással a szükséges mértékben együttműködő  nemzetek fennmaradásának szószólójává vált Orbán Viktor, akihez egyre több nép csatlakozik. Az ellenfelei, sőt ellenségei közül ezért bírálják, s tesznek ellene meg mindent, amire módjuk van. Európának és a világnak belátható időn belül ki kell hirdetnie a győztest. 

                                                                                Cselényi György

Jó ötlet nagyszámú ember megélhetésének javítására

                                                 Cselényi György közíró blogja

Az ember időnként mosolyog, vagy lemondóan legyint, amikor azt hallja, hogy cél a teljes foglalkoztatottság elérése, s mindenki dolgozhasson, aki akar. A minap egy tudósítás elolvasása után viszont arra gondoltam, jelentős lépés történt, vagy történik a kissé utópisztikusnak tűnő terv megvalósítása érdekében. 

Cselényi György felvétele

A cikk  http://magyaridok.hu/gazdasag/visszateroben-konyhakerteszkedes-es-az-allattartas-51287/  arról szólt, hogy vidéken egyre többen találnak vissza a hagyományos életformához, és művelnek veteményeskertet, valamint tartanak állatokat. Ez a közfoglalkoztatásnak is köszönhető.

A Magyar Faluszövetség elnöke, a Bács-Kiskun megyei Szentkirály polgármestere, Szabó Gellért a Magyar Idők című lapnak elmondta, ha egy faluban az önkormányzat gazdálkodik, akkor a lakók is egyre inkább kertészkednek otthon.  A jó példa ragadós. 

Még egyszer hangsúlyozandó: ebben jelentős szerepe van a közfoglalkoztatásnak.

Gondoljunk bele, az országnak számos olyan hátrányos helyzetű térsége van, ahová a földrajzi elhelyezkedés, meg a helyi viszonyok, adottságok miatt sose fog jelentős számú embert foglalkoztató ipari üzem települni. De ott is rengetegen normális viszonyok között és tartósan szeretnének élni. Ez biztos jövedelem nélkül nehezen elképzelhető. Nincs más vagyonuk, kincsük, mint a föld, az évezredes hagyomány és tapasztalat. A földdel és az állattartóssal igencsak érdemes és kell foglalkozniuk. De mivel az nem helyezhető teljes mértékben piacgazdasági alapokra, ezért állami segítségre van szükség, amely jórészt a közfoglalkoztatás révé valósul meg. 

Tehát az állam lényegében segíti ezeknek az embereknek a megélhetését, de cserébe a kertjüket megfelelően művelniük kell, meg ha lehet, állatokat tartaniuk. Ezzel egyrészt közreműködnek a saját maguk és a családjuk megélhetésének előteremtésében, önfenntartásában. Másrészt értékesíthető mennyiségű árualap is képződhet, amely kellő szervezéssel és integrálással felhasználható a helyi, a hazai étkeztetésben, de adott esetben akár nyers, akár feldolgozott formában növelheti az export árualapot is.

A kertjüket közmunkásként megművelő emberek némelyike, talán az ön- és állami képzéssel összekapcsolva, kiegészítve, olyan profi termelővé is válhat, akiknek idővel nem lesz szükségük közmunkapénzre, valamint másokat is képesek foglalkoztatni.

Szerintem az is tervbe vehető, hogy közmunkásokból brigádok  szerveződjenek, amelyek révén az idős, magukra maradt, dolgozni már nem bíró, de a vidéki házukhoz, otthonukhoz ragaszkodó emberek kertjét művelnék meg, továbbá ha van, az állattartó melléképületeket is hasznosíthatnák. Ehhez a tulajdonosok számára is kellő érdekeltséget kellene teremteni. 

Tény, a nagyüzemi mezőgazdasági termelésen kívül a háztáji kiskertek megfelelő művelésében nagy tartalék rejlik, amit jó lenne kihasználni. A biokertészkedésben rejlő lehetőségekről nem is szólva. Úgy vélem, ebbe az irányba kedvező intézkedések történtek, s van, ahol az eredmények is biztatók.

Szóltak már hírek a templomkertek őshonos gyümölcsfajták termesztésére, valamint  a génmegőrzésre történő igénybevételéről is. Ezt is fantasztikusan jó ötletnek tartom. 

Cselényi György

Jó ebben az országban élni!

Ismerősöm boldogan újságolta, milyen jó ebben az országban élni! Véleményével mélységesen egyetértek, de kíváncsi voltam, hogyan jutott e megállapításra?

Hónapokkal ezelőtt a lakását fűtő és meleg vízzel ellátó gázkazán felmondta a szolgálatot. Mivel szerény jövedelmű emberről van szó, rettenetesen megijedt a megjavíttatásának várható költségétől, ezért nem hívott szerelőt. A mosdáshoz, borotválkozáshoz, mosogatáshoz egy vízzel teli műanyag lábos mikrohullámú sütőbe helyezésével nyert némi meleg vizet. Ugyan van egy elektromos árammal működő kis méretű olajradiátora, de az egyetlen szobát is hosszú idő alatt fűt be, nem beszélve a tekintélyes mennyiségű áramszükségletről és a magas villanyszámláról. Már hősugárzó vásárlását, sőt a fürdőszobában a vasalóval történő hőtermelést is számításba vette.

Az egyik szomszédja a kémény beázására gyanakodott, s szerinte, csakúgy mint nála, a valamilyen csőbe került esővíz állította le a rendszert.

Ismerősöm nem tudta, megállapítani, erről van-e szó.

Később egy, a lakásához közeli vállalat karbantartójához fordult segítségért. Az vitt magával egy kocamestert, de az se jutott semmire, hiába vizsgálódott, csavart, szerelt, fogalma se volt a hiba okáról és annak elhárításának módjáról.  

Mivel közelednek az igen hűvös, sőt hideg napok, ezért ismerősöm kénytelen volt rászánni magát a gázkazán szakemberrel való megjavíttatására. Böngészte az Internetet, kihez fordulhat ez ügyben.

Talált egy, a szülővárosában működő épületgépészeti szakboltot, ahová személyesen ment el. Az eladótól kapott szórólapon szereplő szerelőt felhívta telefonon. Az közölte, hogy megérti az égető problémát, de a hűvös, esős idő beköszönte miatt annyi helyre kell mennie, hogy az ő lakásának felkeresését csak egy hét múlva tudja beütemezni. Biztatta: addig húzza ki valahogyan... Ismerősöm nem látván más lehetőséget, belement az alkuba.

Eszébe jutott, hogy van a településen egy másik vizes szerelvényeket és csempéket, egyebeket értékesítő bolt is, s ott hátha olyan szerelő nevéhez, címéhez és telefonszámához tudják juttatni, aki hamarabb képes a gázkazánt megjavítani.

Az üzlet segítőkész fiatal férfi alkalmazottjától kapott 3 nevet és telefonszámot. Az illető elmondta, hogy ilyenkor szinte égnek a mesterek telefonvonalai, mert sokan e késői időpontra halasztották a szervizszolgáltatás igénybe vételét, és csaknem mindenki fázó és beteg gyerekre, meg idős emberre hivatkozik.

Ismerősöm az otthonából telefonálni kezdett. A papírján elsőként feltüntetett szerelő telefonvonala hosszú ideig foglaltat jelzett. A második személlyel sikerült kapcsolatba lépnie. Az megkérdezte, milyen kazánról van szó, hogyan néz ki és mi a gond vele? Arra kérte ismerősömet, hogy nézze meg hol áll a készüléken lévő óra mutatója?

Ismerősöm a vezetékes telefonjától többször beszaladt a fürdőszobába, hogy a szerelőnek hiteles információkkal szolgálhasson. Közölte a szakemberrel, hogy a berendezésen lévő két gomb zöld fényt bocsát ki, valamint az óra mutatója nincs messze a nullától.

A szaki rögtön tudta, a készülék nagy valószínűséggel azért nem működik, mert a víz nyomása a rendszerben nem éri el a szükséges mértéket. Felvilágosította ismerősömet, hogy a berendezés alján lévő fekete gombot fordítsa el balra, azaz a szelepet nyissa ki. Sziszegő hangot fog hallani, ami annak jele, hogy a vízhálózatból folyadék áramlik a kazánba. Akkor ott a nyomás természetesen fokozódik. Amikor a mutató másfél bár mértéket mutat, a fekete gombot fordítsa jobbra, vagyis zárja el a csapot! Ezután a kazán minden bizonnyal működésbe lép.

Így történt!

Ismerősöm újra felhívta a szerelőt, hogy hálás hangon kifejezze köszönetét. Azt is elmondta, hogy most a mutató a 2-es számnál áll.

– Az sok – közölte a szerelő. Kérte ismerősömet, hogyha nincs, vagy nem tudja, hol a leürítő csap, akkor a radiátor végénél lévő kis csavart picit lazítsa meg, s a rendszerből egy edénybe engedjen ki annyi vizet, hogy a mutató 1,5 bár értéket mutasson. Ismerősömnek ezt is sikerült elvégeznie.

A kazán tökéletesen üzemel, a lakásban kellemes meleg van, ráadásul a hiba elhárítása nem került egy fillérjébe se.

Ismerősöm napok óta nagyon boldog annak tudatától, hogy milyen rendes emberek is vannak, meg milyen jó ebben az országban élni.

Készséggel hiszek neki!

Cselényi György