PREZENT1 - Cselényi György publicista blogja: január 2016

2016. január 1., péntek

Igen, voltak más táborok is...

A fotó csupán illusztráció,
nem a szóban forgó helyen készült.

Néhány órája arról írtam, hogy szilveszter éjjelén gyalogoltam egy kört szülővárosomban. A látvány lehangolt. Sötét ablakok százai. Az utcákon egy-egy ember – elvétve. Sehol egy kis ricsaj, egy kis felhajtás, egy kis vidámság. Mindenütt síri csend! Már a papírduda fújása, meg a petárdadurrantás is kiment a divatból.....?

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2016/01/hova-lett-sose-halunk-meg-hangulat.html

xxxx

Volt, aki lehangolónak, kedvszegőnek mondta az írást. Joggal...

Igen, voltak más táborok is. Az egyik családi, rokoni, baráti körben szilveszterezett, s igen jól érezte magát.

S volt egy harmadik réteg is...! Egy fiatal lány a következő tapasztalatáról számolt be:

A barátnőivel egy nagy szórakozóhelyen töltötte a szilveszter éjszakát. Úgy indult az egész, hogy megbeszélte a haveri körével, kinek a lakásán jönnek össze, s együtt indulnak a buliba. A lány meglepetten tapasztalta, hogy az őket fogadó kis csaj és a szülei már kora esete annyira be vannak rúgva, hogy alig tudtak ajtót nyitni és beszélni.

A lányok elindultak, s valamiképpen mindnyájuknak sikerült helytállniuk. Egy csajszi volt köztük, aki nagyon csínján bánt a piával. Ő igyekezett szemmel tartani a többieket, vigyázni rájuk. A nagy helyiségben igen sokan voltak. Egymás kényszerű lökdösése nélkül alig lehetett megmozdulni, nemhogy normálisan táncolni.

A rendezvény után taxival akartak hazamenni. Mivel szinte égtek a társaságok telefonvonalai, ezért közel egy órán keresztül az őket tárcsázók a szakakadozó vonalak miatt dühöngtek. Az egyiket nagy nehezen sikerül felhívni, de a diszpécser közölte, mivel sok a hívásuk, minimum egy óra múlva tud a szóban forgó mulatóhelyhez kocsit küldeni.

A kislányoknak meg kellett küzdeniük a biztonsági őrökkel. Ennek oka, hogy mivel a szabadban igen csípős hideg volt, az ellene való védekezésképpen a gyerekek a taxik megérkezéséig visszahúzódtak a táncterem előterébe. Az őrök pedig morgolódtak, s a terem előteréből igyekeztek kiküldeni a dülöngélő, csaknem négykézláb járó, erős szédüléssel és hányingerrel küzdő ifjakat, mondván, nem melegedő ez.

Végre-valahára megérkezett a taxi. A gépkocsivezető elmondta, hogy bár a társaság tagjai teljes létszámban szolgálnak az éjszakában, mégis azért tudnak ilyen hosszú várakozási idővel fuvart vállalni, mert a központ parancsba adta nekik, hogy senkit a háza, lépcsőháza közelében se szabad magára hagyni. Mindenkit a lakása ajtajáig kell kísérniük, mert sokan annyira részegek, hogy nagy a veszélye annak, hogy nem jutnak el a bejáratig, s mielőtt a lakásukba érnek, kint összeesnek, megfagynak, tehát életveszélynek vannak kitéve.

Végül az egy közösséget alkotó lányok némi kaland, és izgalmak után, de szerencsésen hazaértek.

Elmondásuk szerint megbánták, hogy a szilveszter éjszakát szórakozóhelyen töltötték, mert ott olyan sokan voltak, ráadásul a résztvevők zöme – a házirend és a bárminemű tiltás ellenére – annyira be volt rúgva, hogy az óévet lehetetlen volt kulturáltan búcsúztatni.

Akkor a jelek szerint az egyik nagy tábort a sötét ablakok mögött kuksolók, vagy alvók, a másikat a szűk, családi, baráti körben, a harmadikat pedig a közösségi bulihelyeken szilveszterezők alkották.

Most már csak azt kell eldönteni, kik jártak jobban?

De tulajdonképpen nem érdekes! Kívánok mindnyájuknak jó egészséget, eredményekben gazdag, boldog újesztendőt!

Cselényi György
------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------

Portrék: https://youtu.be/8y-EHOHzSoI

Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc

Lovasok: https://youtu.be/R-U3-o2voW0

Máriapócs, bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0

Magyarország, te csodás: https://youtu.be/WiFHO8pZyFs

A magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk

A szerelem várása

https://youtu.be/TSTrbA5nN-s

Lapszemle és megjegyzések:
http://czirkapali54.blogspot.hu/2015/11/ezt-adjatok-ossze.html

Vállalások:
http://web.t-online.hu/cselenyi53/vallalas.htm

Hová lett a „sose halunk meg” – hangulat?

A kép csupán illusztráció. Készítette: Cselényi György

Szilveszter éjjelén gyalogoltam egy kört szülővárosomban. A látvány lehangolt. Sötét ablakok százai. Az utcákon egy-egy ember – elvétve.

Sehol egy kis ricsaj, egy kis felhajtás, egy kis vidámság. Mindenütt síri csend. Már a papírduda fújása, meg a petárdadurrantás is kiment a divatból?

Ennyire ki lenne a nép? Mi már semminek se tudunk örülni? Nem hiszünk senkiben és semmiben? Kiveszett belőlünk a remény? Mindennapjaink egyformán szürkék? Kínlódunk, szenvedünk, s alig várjuk, hogy elteljen? Igaz, valamennyi 24 óráig tart, de nincs semmi, ami kicsit feldobna bennünket? Sehol egy kis röhögés, egy kis bolondozás, egy kis könnyedség, egy kis szórakozás? Sehol egy percnyi „sose halunk meg” – hangulat?

Vajon miért vagyunk ennyire búsak, hidegfejűek, hidegvérűek és racionálisak? Hová lett belőlünk egy kis lazaság?

Persze van, ami örök, ami sose áll meg. Az egyik utcasarki kocsma most is nyitva. Várja a vendégeket, de az ajtó üvegén át látom, hogy csak egyetlen ember támasztja a pultot. Ebből bizony e helyütt se lesz mulatság.

Megint nézem az ablakokat. A tévéképernyők fénye se kéklik a függönyök mögül. A nép már azt se nézi? Sötétek a konyhaablakok is. Már vége az ünnepi vacsorának, vagy el sem kezdődött, esetleg nem is volt és nem is lesz?

A szilveszter előtti napon is feltűnt, hogy az élelmiszer áruházban vagy 20 bevásárlókocsi közül egy-egy aljában láttam pezsgős üveget, meg egy-egy doboz sört lapulni. Bezzeg a régi időkben ilyenkor harcolni kellett, hogy mindenki hozzájuthasson az áhított bor-, sör-, virsli-, sertésköröm és más kocsonyakellék adagjához. Meg protekcióért pitiztünk a boltosoknak. Ennek már talán örökre vége. Mindenből van rogyásig, csak a vevő tűnik egyre kevesebbnek. Nem fogható minden a pénz hiányára.

Hogy is van ez? Szűkösség idején lelkesedés volt, most pedig a bőség időszakában meg a búsongás, a félelem, a szorongás, a rosszkedv, a letargia, a nekünk semmi se jó – érzése uralkodik.

Vajon ki boldog? Hallgatom az egyik rocksztárral készített interjút. Kérdezték tőle, hogy boldog? Mi, kisemberek észjárása szerint boldog lehet, mert évtizedek óta ajnározott, művész, mindent elért, amit abban a szakmában Magyarországon el lehet érni, a közönség imádj(t)a, számos hivatalos kitüntetést kapott, anyagi gondja nemigen van, mégsem mondja, hogy boldog. Zavarba jött és mellébeszélt.

Az egyik élsportoló is azt mondta, tulajdonképpen egyik arany érme se jelent már számára szinte semmit, legfeljebb egy kellemes emléket, amikor megtudta, hogy ő nyert, meg a himnusz elhangzása közben a magasba kúszott magyar zászló.

Akkor tulajdonképpen nincs boldogság? Vagy az csak egy pillanatnyi múló állapot? Olyan, mint amikor gyerekkorunkban azzal játszottunk, hogy a napsugarakat egy tükörrel árnyékos falra vetítettük, s a pajtásunknak el kellett kapnia azt? De hiába ugrott és tenyerelt bárhová szegény, a fényes terület egy pillanat múlva már megint elszabadult a keze alól és másutt volt látható, kergethető. Akkor a boldogság elméleti fogalom, amely tulajdonképpen a valóságban nem is létezik? Elérhetetlen, vagy megtarthatatlan?

Sokan próbálkoztak már a nép lelkének és mentalitásának kifürkészésével, de szerintem nem jutottak semmire. Úgy látszik, az ember természete, az élet dolgaira való reagálásának oka örök rejtély marad.

Cselényi György

__________________________________________________

-------------------------------------------------------------------------------------