A Kelet-Magyarország című megyei napilap egykori munkatársainak találkozója Nyíregyházán

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei napilap, a Kelet-Magyarország egykori és jelenlegi vezetői és munkatársai találkozót  tartottak Nyíregyházán, a Centrál Hotelben 2014. november 29.-én. Egyes fotók készítője: Sipeki, közvetlen forrás: Kertész Sándor Facebook oldala 
A képösszeállítást készítette: Cselényi György

A képösszeállítás megtekintése nagyobb méretben: https://drive.google.com/file/d/0BxqBAZdQC2UzUmtVZDU4Y0hvM2c/view?usp=sharing 

A rajz megtekintése nagyobb méretben: https://drive.google.com/file/d/0BxqBAZdQC2UzZVZ3bDJINy0wQlU/view?usp=sharing

Fiataljaink százai maradnak végleg külföldön

Elgondolkodtató: jól van-e ez így...?

Nemrégen jártam egy értelmiségi találkozón. A résztvevők nagy része nyugdíjas volt, a többiek pedig nem állnak messze e korhatártól. Többen elmondták, hogyan lettek azok, akik/amik. Mindnyájan beszéltek gyerekeik életéről, pályájáról is.

Döbbenettel hallgattam, hogy minden felszólaló fia, lánya külföldön dolgozik. Van, akié Amerikában, van, akié a külügyminisztérium kötelékében nem is tudtam megjegyezni, mely szigeten, s van, akié másutt, igen magas beosztásban.

Óhatatlanul elgondolkodtam, jól van-e ez így? Annak idején a mi korosztályunk volt-e gyáva, balfék, élhetetlen, vagy másként alakultak a társadalmi-gazdasági, családi és nemzetközi körülmények?

Valószínűleg ki így, ki úgy ítéli meg, de bizonyosan sok tényező egyszerre játszott szerepet. Tény, hogy annak idején a fiatal agrármérnök, ha nem is rögtön a diploma átvétele után, de néhány év múlva mezőgazdasági, vagy élelmiszer-ipari üzemet vezetett, s nem benzinkutasként tevékenykedett; a tanár gyerekeket tanított, s nem biztosítási ügynökként helyezkedett el; a gépészmérnök tervezett, s nem zoknit árult a KGST-piacon; a közgazdász pedig vállalati pénzügyi elemzést végzett,  s nem Londonban bébiszitterkedett… Lehet, a gyárak, hivatalok kapuin belül volt munkanélküliség, mindenesetre a fiatalok nagy részének anyagi és erkölcsi tekintetben volt reménye az előrelépésre.

Az is nyilvánvaló, hogy a határok és a világ nem volt ennyire nyitott, mint most, hiszen az idősebbek emlékeznek arra az időszakra, amikor Nyugatra szóló útlevélhez sem volt könnyű hozzájutni.

A minap a rádióban egy neves történész fejtegette, hogy nem az a baj, hogy a fiatalok nagy számban elmennek egy időre Nyugatra nyelvet tanulni, tapasztalatot, szerezni, világot látni, hanem az, hogy a nagy részük ott marad, nem jön vissza. S e problémát oktatási, gazdasági, társadalmi és minden szempontból orvosolni kell, különben nem sok jó vár hazánkra.

Könnyű lenne a fiatalok elvándorlásának okát a különböző kormányokra fogni, ezért nem is teszem, hiszen a sokrétű gond gyökerei ki tudja, meddig nyúlnak vissza, a napjainkig érő ágai pedig ki tudja, hová vezetnek? Inkább azzal nyugtatom magam, hogy talán a magyar reformkor nagy költője, Vörösmarty Mihály a hibás, aki az 1836-ban megírt Szózat című költeményében arra buzdított bennünket:

„…Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.”

Mi pedig voltunk és vagyunk olyan balfácánok, hogy elhittük és elhisszük neki! De az sincs kizárva, hogy mi tettük és tesszük jól!

                                                      Cselényi György

.    

Kemény Öklű Joe

Figyelgetem a magyarországi pártok népségét. Úgy látom, mára a társadalom, a lakosság különböző rétegei nagy részének képviselete megoldott, lefedett. Van egy ellenzéki politikai tömörülés, amelynél szenvedést vélek felfedezni. Nézzék el nekem, hogy nem nevezem meg e pártot, mert attól tartok, a tagjai, szimpatizánsai még valahol megruháznak.   

Úgy látom, e pártot a lakosság Kemény Öklű Joe-nak érző része érzi leginkább magáénak. Hitvallásuk röviden úgy foglalható össze, hogy majd mi beverjük a pofáját annak, akinek velünk kapcsolatban nem tetszik valami… Viszont a különböző kérdésekhez való efféle hozzáállás sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban szalonképtelen.

E párt vezetősége komoly dilemmában van. Nagyon, de nagyon szeretne tagjai között tömegesen látni, tudni értelmes, éles eszű, fegyelmezett, a vitákban kellően érvelni, s nem csak ordibálni, meg társadalmi csoportokat sértegetni képes személyeket. Ez nagyon helyes és akceptálandó törekvés, de ilyen embereket nem nagyon találnak jelentős számban, mert azok már más pártokban meglelték helyüket, szerepüket, vagy azt mondják, nem óhajtanak csatlakozni egyetlen szervezethez se.

A párt Kemény Öklű Joe csoportjához tartozóknak nem tetszik a vezetőségük egyre mérsékeltebb hangütése. Csalódottnak, becsapottnak, elárultnak érzik magukat. Természetesen fennáll a veszélye annak, hogy az irányítók közép felé húzódása, hangolódása miatt Kemény Öklű Dzsóék elhagyják e pártot. De ha a helyükre nem sikerül higgadt tábort csalni, toborozni, akkor a párt léte komoly veszélybe kerül.

Kíváncsi vagyok, mi történik e közösséggel a jövőben. Persze csak kívülről, a híradásokból, meg az internetes fórumok révén van alkalmam figyelemmel kísérni dolgaikat, de a körükben zajló események és a kirajzolódó tendenciák így is fölöttébb érdekesek számomra.

                                      Cselényi György

Címke a hátunkon

Imádok írogatni, beszélgetni, eszmét és véleményt cserélni. Gyakran hívnak meg, sorolnak be különböző netes oldalakra, fórumokra. 

Az invitálást általában elfogadom, és alkalmanként szívesen írnék oda különböző cikkeket, vagy a korábban megírt több száz közül elhelyeznék ott egy-egyet. De magamat független publicistának, értelmiségnek valló és érző emberként, kellemetlen meglepetésként ér, amikor az adott oldalra beírok egy anyagot, majd miután rákattintok a „küld” – szóra, a hírfolyamban a cikk fölött, mintegy központilag beprogramozva rögtön „felcímszerűen” megjelenik az adott politikai, vagy más szervezet neve, vagy jelmondata. Emiatt már több helyről nyomban töröltem a megjelentetni kívánt írást. Ez ahhoz hasonlít, mintha köszönök, vagy beszélgetek valakivel az utcán, s rögtön a hátamra ragasztanák a matricát, hogy ide, vagy oda tartozok. Erre előzetesen nem ártana felhívni az oldalhoz csatlakozók figyelmét.  

Nemrégen egy képösszeállítást akartam elhelyezni egy internetes fórumon. Meg is tettem. Nem törölték, de egy hölgy nagyon intelligensen érzékeltette velem, hogy ő az általam a nép elé tárt fotó-összeállításomat nem csak a magyarságra vonatkozóan, hanem tágabb intervallumba helyezné. Nem írtam, nem válaszoltam rá semmit, mert nyilván én sem csak a magyarságnak akarok elfogadhatóbb életet. A netes oldal létrehozója mégis nyomban kifejezte a hölggyel való egyetértését. Önmagamat szóértő embernek érezvén, úgy láttam, mindez finom érzékeltetése annak, hogy a magyarság kérdését, problematikáját ily módon ne emlegessem, ne feszegessen, mert a körükben ez nem illendő. Oké, értettem, töröltem a fotót, pedig senkit, semmilyen tekintetben nem bántottam és nem sértettem meg.

Az se kedvelem, ha egy párbeszéd során valakinek rögtön a pofájába vágják, hogy te Fideszes, MSZP-s, LMP-s, Jobbikos, SZDSZ-es, vagy akármi vagy?! Én például nem vagyok és nem voltam egyik se, csak független alkotóként elmondom a véleményemet különböző dolgokról, ha megkérdezik, vagy kíváncsiak rá.

Nagy kár, hogy a különböző netes felületek létrehozói, üzemeltetői gyakran ok nélkül egzecíroznak független alkotókat, akik ezt nemegyszer rasszizmusként élik meg. Tényleg kár azért, mert így az adott oldal témakínálata, szellemisége beszűkül, előbb-utóbb ellaposodik, egysíkúvá és unalmassá válik, amely meggyőződésem szerint negatívan hat az oldal látogatottságára, s végül hozzájárul az érdektelenség miatti megszűnéséhez.

                                                                   Cselényi György   

Csíksomlyói emlékképek

Minden évben magyarok tízezrei zarádokolnak Erdélybe, azon belül pedig Csíksomlyóra, hogy részt vegyenek az ottani búcsún, e nép nagy találkozóján. Reméljük, a magyarság imája meghallgatásra talál. 

Év végéhez közeledvén erősítsük meg a magyarság boldog jövőjéért esedező fohászunkat a Mindenhatóhoz!

A képösszeállítás megtekintése nagyobb méretben: 

https://drive.google.com/file/d/0BxqBAZdQC2UzOGxtWUtsbjBwNEU/view?usp=sharing

„Csetelős” karácsony

„… nem az anyagi viszonyaink a fontosak, hanem a családi lét” – olvasom az egyik országos napilapunk címlapján. Ezt az egyházi hierarchia magas pontján tevékenykedő pap mondta.

Családi lét? Szerintem olyan már nem nagyon van, vagy csak nagyon kis mértékben a hajdani időkhöz képest, atyám!

Mire alapozom e véleményemet?

Például arra, hogy szenteste, amikor a családom tagjai már aludni tértek, kíváncsiságból bekapcsoltam számítógépemet, nevezetesen a Facebook  „csetelésre”alkalmas részét figyeltem. Több száz ismerősöm neve mellett láttam a zöld pontot, amely azt jelezte, a gép előtt ül, tehát „csetelésre” készen áll.

Ezek szerint a család vagy unalmas számukra, vagy a tagoknak nincs mit mondaniuk egymásnak? Bizonyára úgy érzik, számukra, színesebb érdekesebb az ismerősök és barátok virtuális világa a hozzátartozóik testi közelségénél. Rengeteg idősebb házaspár töltötte kettesben a karácsonyt, mert a külföldön élő gyerekeiknek eszük ágában sem volt hazajönni. Hosszú és fárasztó az út, sokba kerül, meg nem is nagyon van miről beszélni. Enni, inni meg ott is tudnak, ahol vannak, távol a szülőhazától.   

  

Persze sokan töltötték a szentestét egyes egyedül, s nyilván számukra sokkal kellemesebb, nagyobb élményt nyújt nézegetni a sok színes képet, olvasni a tengernyi jókívánságot, figyelemmel kísérni a nagyvilágban történteket, mint szomorkodni egyéni helyzetük miatt. Ez teljesen érthető. Vagy nem is biztos, hogy csüggedtek, mert lehet, nagyon jól érezték magukat. S a netes kapcsolat kényelmes, praktikus, bármikor megszüntethető, bármikor ki lehet belőle lépni.

Kiüresedőben, megszűnőben van az a régi, hagyományos értelemben vett családmodell, amely valamelyest az emberek szívében, hagyományában és az egyházak óhajában még él. Ezért a hiánya okán inkább sóvárgunk, mint próbálnánk tenni a folyamat visszafordításáért, vagy lassításáért. Ehhez gyengék vagyunk és hiányzik belőlünk az akarat is.  

De úgy vélem, nincs vissza út, ez ellen nincs mit tenni, mint ez van(!) – módon tudomásul venni, s megbarátkozni, együtt élni vele, alkalmazkodni hozzá!  A családi összetartozás kapcsának gyengülése jelentette új és kényszerű helyzetben történő sikeres helytálláshoz kívánjunk egymásnak jó egészséget és sok sikert!  

                                              Cselényi György

Előzetes ajándék

Karácsony ide, szenteste oda, december 24.-én késő délután sem hagytam ki megszokott kerékpározásomat. Nyíregyházán a Vécsey és a Toldi utca kereszteződése veszélyes forgalmi csomópont. 

A Toldi utcán haladóknak van elsőbbségük, amelyet KRESZ táblák jelölnek, de ezt számos, a Vécsey utcán haladó - talán a sok fa és villanyoszlop miatt - elnézi, nem veszi figyelembe. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a két utca szélessége, kialakítása hasonló, s a közlekedő nem érzi, hogy most lassítania kellene-, sőt tanácsos megállnia. E helyen gyakori a súlyos kimenetelű karambol. A helyismerettel nem rendelkezők számára különösen veszélyes e hely.

Természetesen az is megtörténik, hogy a védett útvonalon haladó is a szokásosnál lassabban hajt, netán megáll akkor is, ha arra KRESZ tábla nem inti, kötelezi. December 24-én este ez utóbbihoz volt szerencsém. A vasútállomás felől mentem biciklivel. A Toldi utcai kereszteződéshez érvén, szabályszerűen és illendően megálltam. Jobbról jött egy hatalmas, fehér színű „vadiúj” terepjáró, s noha őt illette az elsőbbség, mégis teljesen lefékezett.

Vezetőjének óvatossága, irányomban tanúsított talán bizalmatlansága jó érzéssel töltött el. Nem suhant át a kereszteződésen, hogy mivel ő halad a védett úton, mindenki vigyázzon, sőt kussoljon. Lehet, a környéket nem ismerő idegen volt, de ez jottányit sem von le emberségéből.

Ha minden közlekedő vigyáz, kellően óvatos, akkor a biztonság minimum megduplázódik.

Szóval a fehér terepjárót vezető személy cselekedete számomra felért egy karácsonyi előzetes ajándékkal.

                     Cselényi György  

     

„Sok mindent el akarnak tőlünk venni!”

A magyarból lassan kihal a humor,

 nincs jókedv 

Év vége körül az emberek hajlamosak arra, hogy holmijaik rendezgetésébe kezdjenek. Így vagyok ezzel én is. Az évtizedek során felgyülemlett noteszeimet, lapjaimat nézegettem. Gondolkodtam, kidobjam-e őket? Nem visz rá a lélek! Amint a rajtuk lévő sorokat olvasom, mind egy-egy nyilatkozó személyhez kötődő emlék. Most a kezemben tartott lap egy idős, köztiszteletben álló nyíregyházi lakossal folytatott beszélgetésemet eleveníti fel. Már nem is emlékszem, e cikket melyik lap számára készítettem. A fényképét előkerestem egy CD-ről. Ha az azon digitálisan rögzült adatok nem csalnak, akkor a fotót 2008-ban Nyíregyházán a Kossuth téren készítettem róla.

Nem tudom, él-e még Izsák Imre. Régen nem láttam. Engedjétek meg, hogy felidézzek néhány sort a vele való találkozásomból.  

Tisztséget ugyan nem visel, mégis közismert, köztiszteletben álló ember Nyíregyházán. A belvárosban – ahol naponta jár – százakat köszönt barátként, jó ismerősként. Szinte mindenkihez van egy-két kedves, gyakran humoros szava és viszont. Imádja a gyerekeket.

Szombaton dél körül a Selyem utcai házában – bejelentetlenül – akartam meglátogatni. Nem volt otthon. Egy idősebb úr megállt Imre bácsi kerítésénél, majd a kaputartó vasoszlop és az épület fala közé újságot helyezett el, mintegy ajándékként. Mondta, Imre ilyenkor a Dózsa György utcai Spar üzletben szokott ebédelni.

Odamegyek. Az utcáról, az üvegen át máris feltűnik ősz haja, s látni, amint – jó szokásához híven – egy kismamával mosolyogva beszélget.

A napfényes Kossuth térre ballagunk. A szatyrában fél liter kakaós ital és egy kifli. Bosszantják az eldobott csikkek és a megsüllyedt csapadékakna-fedlapok. Azt mondja, az utcai szemetelés is nevelés kérdése. Senki se tenné ezt, ha megtanítanák rá, hogy nem szabad, meg ha felelősségre vonnák érte. Megemlíti, hogy  hajdanán itt ment a fő utcaseprő bácsi, aki jobbról balra seperte a szemetet. A kőszegélynél egy porszemnek sem volt szabad maradnia. Pedig Nyíregyházán a megszokott északi szél akkoriban is jócskán hordta a port, amelyből bőven jutott az emberek szemébe is. Az utca annak ellenére ragyogott a tisztaságtól, hogy a kocsikat, szekereket, hintókat húzó lovak százai sűrűn potyogtatták a “citromokat”, s gyakran hullott le valami a szekerek rakományából is.  

Nem vezethető egykönnyen félre

Imre bácsi, a nagy lokálpatrióta a lakossági fórumok gyakori résztvevője. Spontán hozzászólásait  a jelenlévők rendszerint tapssal jutalmazzák. Érdekes, mondandójával a vétkest, a mulasztót sem sérti meg. Azt mondja, a gyermekkorában olvasott rengeteg cowboy, meg indián regény hatására úgy tud beszélni, meg a “közgázban” folytatott tanulmányai révén annyira átlátja a dolgokat, hogy nem vezethető egykönnyen félre.

Állítja, a második világháború után az ő korosztálya a föld alól építette fel az országot.

– Pedig a napi fejadag csupán öt deka kenyér volt – mondta. – A győztesek tátott szájjal csodálkoztak, hogy itt ez is van, az is van. Azért lettek gyáraink, mert nem siránkoztunk, hanem megcsináltuk, akár társadalmi munkában is. Meg kellene tanulni, hogy csak arra számíthatunk biztosan, amit magunknak létrehozunk, s a terveinket ne mások adományára alapozzuk. Attól tart, sok mindent el akarnak tőlünk venni. Arra int, vigyázzunk, nehogy a külföldi tőkéseknek elpotyázzák az országot. Különben nincs itt baj, csak be kell tartatni a törvényeket.

Imre bácsi szívesen gondol ő és a társai “Hawai szigetére”, a Bujtosra, s a ottani tavakra.

– Ott ingyen, társadalmi munkás úszómesterként és edzőként világ-, valamint olimpiai bajnokokat neveltem – közli. – Mondom a neveket: Balczó Bandi, Mitró Gyuri, Kovács Jóska. Tönkretették, sőt ellopták tőlem a Bujtost. Pedig ott ingyen lehetett fürödni.

Elszavalt egy mondókát is: „Ott születtem, és ott is lakok a Bujtoson, ahol az öreg Halál is félve osont a nádason át, kihasználva az éjszakát, varsába, hálóba gyűjtve a Bujtos halát“.

– Tudod, kit hívtunk Halálnak? – kérdezte. – A halászmestert – adta meg a választ.  

Nem kell magunkat belelovalni semmibe

Fájlalja, hogy lebontották a műemlékké nyilvánított szoba-konyhás házát, a szűcs- és nádfeldolgozó műhelyét, valamint sajnálja a villamos vonal megszüntetését is. Meggyőződése: a villamos hasznos volt, rengeteg utast vitt, s nem szennyezte a környezetet, s nem tette tönkre az egészséget. 

Imre bácsi a jó egészségét annak tulajdonítja, hogy megfogadta édesapja tanácsát, miszerint nem inni, nem dohányozni, s becsületesen élni! Szerinte a becsületes emberrel a rosszat akarók sem tudnak mit kezdeni. Az ‘56-os dolgok miatt ugyan őt is üldözték, meg hiába vitték be a Sóstói úti ÁVO-ra, 6-8 faggatódzó tiszt sem tudott ráfogni semmit, továbbá nem tudták letéríteni a becsületes útról. Vallja: a becsületnél nincs nagyobb kincs!

Izsák Imrét aggasztja, hogy a világ országai közül infarktusban lakosszámarányosan hazánkban halnak meg legtöbben. Kéri, ne sózzuk az ételt. Mindenben van annyi amennyi kell, a só mennyiségét ne növeljük. Egyébként a szervezet jelzi, megkívánja mire van szüksége. Azt elégítsük ki. És nem kell magunkat túlzabálni, meg belelovalni semmibe. Amennyire lehet, kíméljük idegeinket. Minden idegesítő dolog szívromboló. Úgy véli, az a legnagyobb baj, hogy a magyarból lassan kihal a humor, nincs jókedv.

                                                                     Cselényi György

Pofátlanság tetőfoka

Vérzik a szívem a magyar kereskedőkért, s drukkolok nekik, hogy sikerüljön helytállniuk az éles gazdasági versenyben, de valamelyik nap annyira kiakadtam, hogy mérgemben és magamban azt mondtam, menjen a pi….ba az ilyen bolttulajdonos.

Nyíregyházán, a Kert utcán, az OMV üzemanyagkúttól nem messzire van egy élelmiszerbolt. Betért oda egy évek óta szinte napi rendszerességgel ott vásárló asszony, törzsvevő. Havonta az üzletben hagy több tíz ezer forintot.

Ezúttal a kezeiben egy-egy nagy bevásárló táskával lépett be. Mivel tudta, a boltban alig van szabad hely, a két szatyrot letette az ajtónál. Viszont a válltáskáját, amelyben a pénztárcája is volt, természetesen magával vitte. Amikor a pénztárhoz ért, kissé hátra nyúlt, hogy elővegye bukszáját. Eközben a pénztárpult és a túl közel, maximum 35-40 cm távolságra lévő italos polcon véletlenül meglökött egy boros üveget, amely elborult, s magával sodort egy másikat, vagyis a két palack a padlóra zuhant és összetört. A kár összesen olyan 1500 forintra rúgott.

A kétségbeesett nő, bár nem teljesen ő volt hibás (mint mondtam, irreálisan szűk volt ott a hely), nyilván nem nagy örömmel, de kifizette a két üveg ital árát is.

Hogy volt pofája…

Az eset megdöbbentett. Hogyan volt a bolt tulajdonosának képe követelni az asszonytól a borokért a pénzt, hiszen a kár tulajdonképpen nem a nő mulasztása miatt következett be. Az illető úgymond enyhítő körülményként nem vette figyelembe sem a hely túlságosan kicsi voltát, sem azt, hogy e hölgy havonta minimum 25-30 ezer forint értékben vásárol ott árukat, vagyis egy évben 500 - 600 ezer forintért Ezen összegbe nem tudható be két üveg bor tönkremenetele, ugye? Ráadásul a kereskedő durván, sőt alpári hangon beszélt a hölggyel, s megalázóan viselkedett. 

Ellenpéldaként eszembe jut, hogy nemrégen egy kínai boltban az idős idős anyámnak papucsot vásároltam. A szülőm e lábbeli egy napi hordása után jött rá, hogy egy számmal nagyobbra lenne szüksége. A kevés járkálás is meglátszott a papucs talpán kicsit.

Féltem, a kínai boltos nem fogja visszacserélni. Tévedtem. Készséggel adott egy nagyobbat, s közölte, ha az se jó, akkor vigyem vissza, s addig cserélgetjük, ameddig valamelyik nem lesz elfogadható.

Hálás vagyok e kínai kereskedő nagyvonalúságáért. Ha máskor ilyesmire lesz szükségem, biztosan oda megyek vásárolni, s arra biztatok másokat is.

Vagy egyszer a Metró Áruházban gyümölcscentrifugát akartunk venni. Annak alja, a motorikus rész és az üveg-, vagy műanyag tartály alkotta felsőrész csavarmenetes kialakítással erősíthető egymáshoz. Valaki a Metró polcára úgy helyezte a két elemet vissza, hogy az alsó és a felső részt nem csavarta egymásba.

Gáláns volt a főnök

Ennek az lett a következménye, hogy a feleségem amint éppen csak hozzáért az üveges felső részhez, az nyomban és váratlanul elmozdult, s a padló felé vette a irányt. Mire felfoghatta, mi történik, s mit tegyen, az üveg a burkolaton apró darabokra tört.

Az alkalmazott értesítésére odajött a főnök. Látta, hogy nem részeg emberek támolygása miatt keletkezett kár. Azt mondta, bemutató darabbal elő szokott ilyesmi fordulni, majd szólt az eladónak, hogy „Katika, tessék segíteni a vevőt a vásárlásban”, s azzal elment.

A vezető gáláns és nagyvonalú volt. Azóta, ha meghallom, hogy Metró Áruház, akármilyen multicég, meg külföldi a tulajdonos, s a közvéleménnyel együtt bégetve szidni illene őket, úgy vélekedek, hogy le a kalappal előttük, úri cég, s úri emberek.

Nem úgy, mint a kiinduló esetben szereplő magyar kereskedő, akinek a jelek szerint a pénzkaszáláson kívül  nem sok minden számít.  Az ilyen üzlettulajdonossal nem tud az ember együtt érezni akkor se, ha esetleg üzleti nehézségei támadnak. A bunkóság miatt azt mondja az ember: menjen a fenébe... 

                                                                              Cselényi György

Házak, épületek, ingatlanok építése, felújítása, fejlesztése, rekonstrukciója

Kállósemjénben és környékén talán nincs olyan ház, épület, ingatlan, létesítmény, amelynek kivitelezése, fejlesztése, felújítása, rekonstrukciója ne kapcsolódna a Kállósemjénben működő Rétközi Üzletház létéhez, munkájához, tevékenységéhez. 

A rajz nagyobb méretben: 

https://drive.google.com/file/d/0BxqBAZdQC2UzTjhtWlo0dzZzMGM/view?usp=sharing

A magyar tej különleges érték

 

Állítom: a magyar tejágazat Európa élvonalában van - jelentette ki Jakab István, az Országgyűlés alelnöke a Tejipari Hírlap karácsonyi számának adott interjúban, amelyet Ujvári Gizella főszerkesztő készített.

Az unió belső piacain kialakult erős verseny miatt a magyar gazdaságpolitikának markáns nemzeti marketinget kell folytatnia. Évek óta gondot okoz, hogy jelentős mennyiségű folyadéktejet szállítanak ki Magyarországról, míg külföldről tejet importálunk. Számunkra az a fontos, hogy a hazánkban megtermelt tej kerüljön feldolgozásra és az megfelelő minőségben jusson el a fogyasztóhoz, továbbá magas feldolgozottsági fokú termékként kerüljön az európai és a harmadik világ piacaira.

Ne felejtsük, a magyar tej különleges értéket képvisel, mivel GMO-mentes takarmány felhasználásával állítják elő – folytatta Jakab István. – De említhetném az olyan tehénállománytól származó tejet, amely különleges minőségű sajtok előállítására alkalmas.

-         Fontosnak tartom az iskolatejprogram kiterjesztését is, hogy a diákok

az általános iskola végéig, (nyolcadik osztályig) kapják az iskolatejet, s legyen ez az egészséges táplálkozásra való nevelés része az oktatási intézményekben. Tehát van lehetőség az ágazat további fejlesztésére. A termeléssel összefüggő fejlesztések nagyrészt már megvalósultak, most az értékesítés és a feldolgozása színvonalának korszerűsítése van napirenden.

Lényeges azonban tudni, hogy az uniós fejlesztési források ebben a ciklusban, 2014-2020 között állnak rendelkezésre utoljára. A KAP következő hét évében feltehetően már nem lesznek meg ezek a támogatások. A szabadkereskedelmi egyezmény a protekcionizmus minden formáját jelentős mértékben csökkenteni kívánja a támogatások tekintetében.  Tehát fel kell készülni arra, hogy 2020 után is versenyképes maradjon a tejágazat.

                           Forrás:

                                                XLI. 6. szám, 2014. december

Tejipari Hírlap, 

az Egyetemes Magyar Tejgazdaság országos lapja. Megjelenik: kéthavonta és esetenként különszámok kiadásával.

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság.

Főszerkesztő: Ujvári Gizella. 

A szerkesztőbizottság tagjai: Dudás János, Gerbrant Redmer di Boer, Istvánfalvi Miklós, Németh Vilmos, Szinyákovics Pál, Szommer Gábor, Takács József.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1115 Budapest, Bartók Béla út 152/c. Postacím: 1502 Budapest, Pf.: 232. Megrendelését e címre juttassa el!

Telefon/fax: 204-5278, 06-70- 314-6860

e-mail: tejiparihirlap@neteasy.hu 

Kiadja: Magyar Tejipari Egyesülés, Budapest. Felelős kiadó: Besenyei Ferenc igazgató. Nyomtatás: Mátyus Bt. Felelős vezető: Mátyus Gyula.2373 Dabas, Tavasz u. 7.  Telefon: 29/367-945

A Tejipari Hírlap legújabb számának tartalmából: 

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2014/12/tejipari-hirlap-megjelent-legujabb-szam.html

Arany- és ezüstérmet kaptak a Kőröstej sajtjai a nemzetközi Sajtolimpián

A magyarok nemcsak a sportban megrendezett olimpiákon szerepelnek kitűnően, hanem a nemzetközi élelmiszer-ipari és borversenyeken is.

Idén 12. alkalommal rendezte meg a nemzetközi „Käsiade” sajtversenyt Hopfgartenben, Tirolban az osztrák és nemzetközi szakemberekből álló Cheese Makers and Dairy  Professionals Szövetség.  A Sajtolimpián a szakmai zsűri a Kőröstej Cégcsoport két termékét is éremmel jutalmazta.

Továbbiak a versenyről:

Az itthon és külföldön egyaránt népszerű HAJDÚ grill sajt aranyérmet szerzett a félkemény sajtok között, a Labneh joghurtsajtot pedig ezüst éremmel jutalmazták a krémsajtok kategóriájában.

A „Käsiade” a sajtkészítők számára meghirdetett jelentős nemzetközi verseny, amelyen a minőségi sajtok legjobbjait díjazzák. A termékeket 42 tagú, nemzetközi szakemberekből álló zsűri bírálta, különös hangsúlyt helyezve az ízre és a textúrára.

A versenyre összesen 12 országból, Ausztria mellett többek között Hollandiából, Svájcból, Németországból, Romániából, Spanyolországból és Dániából is sok pályázat érkezett, körülbelül 450 sajt mérettette meg magát.

A Kőröstej Cégcsoport a tiroli sajtversenyen két sajtjával, a HAJDÚ grill sajttal, valamint a Labneh joghurtsajttal indult, és egyedüli magyar díjazottként, mindkét termék magas elismerésben részesült. A HAJDÚ grill sajt arany-, a HAJDÚ Labneh joghurtsajt pedig ezüstérmet szerzett kategóriájában.

Egyik sajt sikere sem véletlen: a különleges eljárással és egyedi receptúrával készült HAJDÚ grill sajt ízvilágát már a hazai közönség is díjazta idén áprilisban, amikor a fogyasztók szavazata alapján elnyerte az Év Terméke díjat. A HAJDÚ Labneh joghurtsajt pedig szintén idehaza, a II. Magyar Sajtmustrán imponáló pontszámmal, a megszerezhető 100 pontból 98-cal nyert aranyérmet.

Az ezüstérmes Labneh neve ugyanakkor a magyarok számára egyelőre még nem cseng ismerősen, mivel csak a külföldi piacokon került eddig forgalomba, ahol komoly népszerűségre tett szert. Azonban jó hír a hazai sajtkedvelők számára, hogy 2015 első negyedévében, már itthon is elérhetővé válik a boltok polcain ez a könnyen emészthető savófehérjében gazdag, különleges termék.

Tráj Gyula, a Kőröstej ügyvezetője, aki személyesen vette át az érmeket Tirolban, elmondta: ”Sikerült beszélnem a Szervezőbizottság Elnökével, Stefan Hörtnagl úrral a díjátadón. Elmondta: őszintén meglepte a zsűrit, hogy

nagyüzemi körülmények között is olyan kiváló minőségű sajtokat tudunk a Kőröstejnél előállítani, mint a HAJDÚ grill sajt és a HAJDÚ Labneh joghurtsajt.” Az eredményhirdetés során többször hangsúlyozták a szervezők a kiváló minőség fontosságát és a verseny végén kihirdették a „Peak of the Quality” díjat is, melyet egy svájci sajtmanufaktúra nyert el edami típusú sajtjával.

                    Forrás:

                                                XLI. 6. szám, 2014. december

xxxxxxxxxxxxx

Tejipari Hírlap, 

az Egyetemes Magyar Tejgazdaság országos lapja. Megjelenik: kéthavonta és esetenként különszámok kiadásával.

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság.

Főszerkesztő: Ujvári Gizella. 

A szerkesztőbizottság tagjai: Dudás János, Gerbrant Redmer di Boer, Istvánfalvi Miklós, Németh Vilmos, Szinyákovics Pál, Szommer Gábor, Takács József.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1115 Budapest, Bartók Béla út 152/c. Postacím: 1502 Budapest, Pf.: 232. Megrendelését e címre juttassa el!

Telefon/fax: 204-5278, 06-70- 314-6860

e-mail: tejiparihirlap@neteasy.hu 

Kiadja: Magyar Tejipari Egyesülés, Budapest. Felelős kiadó: Besenyei Ferenc igazgató. Nyomtatás: Mátyus Bt. Felelős vezető: Mátyus Gyula.2373 Dabas, Tavasz u. 7.  Telefon: 29/367-945

A Tejipari Hírlap legújabb számának tartalmából: 

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2014/12/tejipari-hirlap-megjelent-legujabb-szam.html

Sötét képernyők

A minap az egyik rádiócsatornán a reklámokról volt szó. Sok minden elhangzott, például az, hogy sokan nem szeretik, de nem tudjuk kikerülni őket. A piagazdaságban az árubőség közepette szükség van rá, mert egyébként az embereknek miképpen lehetne tudtára adni az új termékek megjelenését, stb. Viszont igencsak irritáló, ha egy filmet többször megszakítanak reklámfilm-bejátszásokkal.

Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy az utcán, vagy másutt több megkérdezett fiatalember határozottan állította, hogy egyáltalán nem néz tévét. Se filmet, se hírműsort, se mást. A tévénézést kiiktatta életéből.  

S a környezetemben többektől hallottam már hasonlót. Tudok olyan családról is, amely levitte a pincébe a készüléket, hogy a műsorok figyelemmel kísérésének még a gondolata se forduljon meg a fejükben.

Azt hiszem, ha az efféle nézői, fogyasztói magatartás egyre népesebb tömeg körében hódít, nyer teret, az feladja a leckét a televíziók vezetőinek, munkatársainak, fenntartóinak.

                                                     Cselényi György   

Csak bele ne szóljanak…

A médiában zajló életben sűrűn adódnak vagy siralmas, vagy nevetséges, vagy egyszerűen megdöbbentő pillanatok – a riporterek és szerkesztők akaratán kívül.

Ezek közé sorom, hogy a minap az egyik rádiócsatorna vendége volt több kanadai személy, rádiós, filmes, tévés… Arról beszéltek, hogy 1989-ben, amikor Tőkés Lászlóval készítettek riportot Erdélyben, nem gondolták, hogy Románia történelmére jelentős hatással bíró személyiséggel van dolguk. De Tőkés Lászlót Kanadában nem vették komolyan, s a film, a riport, felvétel lejátszását egyetlen szerkesztőség sem vállalta. Azt elküldték Magyarországra, mert beszéltek Chrudinák Alajossal, aki elmondta nekik, hogy 1989-ben a Magyar Televízióban minden megváltozott… Ez utóbbi helyen lejátszották a felvételt, amely Tőkés Lászlónak a közismertté válása révén talán némi biztonságot is kölcsönözött Romániában.  

Eddig tulajdonképpen nem volt számomra túl érdekes a dolog. Akkor lettem „paff”, amikor a műsorvezető nő megkérdezte a stúdió vendégeitől, hogy milyennek látják a jelenlegi helyzetet Erdélyben?

Szerettünk volna hallani például arról, hogy a kanadaiak miként értékelik, ítélik meg több millió ember autonómiatörekvéseit, stb.

Erre a meghívottak úgy tettek, mint, akik nem hallották a kérdést. Olyan magatartást tanúsítottak, mint amikor egy vizsgázó közel sem biztos a dolgában, s csak beszél, beszél, mondja, mondja a magáét oly módon, hogy a vizsgáztató meg állítsa, bele ne szóljon, nehogy kérdezzen valamit, mert akkor neki befellegzett.

A beszélgetés egyik részvevője annyit kibökött, hogy a jelenlegi erdélyi viszonyokról nem akarnak véleményt nyilvánítani.

Ezek után bennem, mint rádióhallgatóban olyan érzés támadt, hogyha így álltok a mostani dolgokhoz, akkor pedig a 25 éves emlékeitekkel ócskák vagytok, s menjetek a sunyiba - hőscincérek.   

                                       Cselényi György

Különleges tej a Coca-Colától

Újfajta, prémiumnak szánt tejet dob piacra a Coca-Cola decembertől az USA-ban – írja a Business Insiderre hivatkozva az Index. 

A Fairlife márkanevű tej ára nagyjából kétszerese lesz az átlagos tejének, viszont laktózmentes lesz, és 50 százalékkal több proteint és kálciumot, illetve 30 százalékkal kevesebb cukrot fog tartalmazni, mint a hagyományos tej. A tesztpiacokon a tej nagyon sikeres volt, a tesztet követően a legkiválóbb tejtermelőkkel közösen hozott létre a cég vegyesvállalatot. A Coca-Cola a fehér ital piacra dobása után tovább terjeszkedne a tejtermékek piacán. A cég vezetője szerint a termék kezdetben nem hoz majd sokat a konyhára – mint mondta: először brandet akarnak építeni, utána viszont hatalmas nyereségre számítanak hosszabb távon.

A cég lépése ugyanakkor bátor húzás, tekintve, hogy a tejipar nincs túlságosan jó állapotban mostanában, és a tejeladások az utóbbi négy évtizedben csökkentek.

Forrás: Tejipari Hírlap XLI. évfolyam, 6. szám 


Tejipari Hírlap, 

az Egyetemes Magyar Tejgazdaság országos lapja. Megjelenik: kéthavonta és esetenként különszámok kiadásával.

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság.

Főszerkesztő: Ujvári Gizella. 

A szerkesztőbizottság tagjai: Dudás János, Gerbrant Redmer di Boer, Istvánfalvi Miklós, Németh Vilmos, Szinyákovics Pál, Szommer Gábor, Takács József.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1115 Budapest, Bartók Béla út 152/c. Postacím: 1502 Budapest, Pf.: 232. Megrendelését e címre juttassa el!

Telefon/fax: 204-5278, 06-70- 314-6860

e-mail: tejiparihirlap@neteasy.hu 

Kiadja: Magyar Tejipari Egyesülés, Budapest. Felelős kiadó: Besenyei Ferenc igazgató. Nyomtatás: Mátyus Bt. Felelős vezető: Mátyus Gyula.2373 Dabas, Tavasz u. 7.  Telefon: 29/367-945

A Tejipari Hírlap legújabb számának tartalmából: 

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2014/12/tejipari-hirlap-megjelent-legujabb-szam.html

A másnaposság lerövídíthető

Ahogy közeleg az év vége, egyre gyakoribbá válnak az ünneplések, a céges, baráti összejövetelek - mértéktelen evészettel, főleg ivászattal. Szilveszterkor aztán még utoljára csapunk egy nagy murit, megadjuk a módját a hedonista élvezeteknek, amelynek természetes következménye a másnaposság, népiesen a macskajaj.

A másnaposság nem más, mint enyhe alkoholmérgezés, amelynek olyan kellemetlen tünetei vannak, mint a fejfájás, az émelygés vagy hányinger. 

Összegyűjtöttünk néhány praktikát, hogy a szilveszteri buli után helyreálljon a béke mi és a szervezetünk között

Ébredés után legjobb azonnal meginni két pohár ásványvizet, majd egy kis pihenés után együnk valamit. A kenyérfélék ilyenkor jó választásnak bizonyulhatnak, mert felszívják a gyomorsavat. A kávét és az erős teákat érdemes kerülni, mert azok irritálhatják a gyomrot. Tej és tejtermékek, tej, joghurt vagy kefir megnyugtatja a gyomrot és kordában tartja a gyomorsavat.

Sokak szerint már alkoholfogyasztás előtt igyunk meg egy pohár tejet, mivel az csökkenti a szervezetben lévő mérgezőanyagok mennyiségét. Sokan a narancslére esküsznek, de szinte mindegy, hogy milyen 100 százalékos gyümölcslevet fogyasztunk, a lényeg, hogy vitamin és fruktóz jusson a szervezetünkbe. Ne fogyasszunk savas leveket és üdítőket!

A gyümölcsök közül a banánt emlegetik a legtöbben, mint gyógyhatású készítményt másnaposságra. Végül is miért ne? Vitamindús, finom és tápláló. Lehet, hogy turmixként a legjobb.

Már nagymamáink is a levesre esküdtek, és valóban, talán az egyik legjobb módszer, hogy elmúljon a másnaposság az, ha elfogyasztunk egy jó nagy tányér meleg húslevest vagy zöldséglevest. Manapság már a savanyú leveseket, a korhely- és palóclevest, valamint a savanyú ragulevest javasolják. Így pótolható a szervezetünkből „elpárolgó” nátrium és a kálium, folyadékhoz is jutunk, és a gyomrunknak is jót tesz.

 A méz segíti a szervezetbe került alkohol toxikus tartalmát ártalmatlan melléktermékre bontani. A méz a fruktóz (gyümölcscukor) tartalmának köszönhetően a toxikus anyagokat képes tökéletesen lebontani egyszerű ecetsavvá, ami már veszélytelen, és így jelentősen csökken a másnaposság időtartama. Emellett ez az egyszerű édesítőszer káliumot és nátriumot is tartalmaz, ami szintén segíti a szervezetet a mérgek lebontásában.

A legbiztosabb módszer azonban az, ha mértékkel fogyasztunk alkoholt!

                                                              H. Á.

Forrás: Tejipari Hírlap XLI. évfolyam 6. szám. 

Tejipari Hírlap, 

az Egyetemes Magyar Tejgazdaság országos lapja. Megjelenik: kéthavonta és esetenként különszámok kiadásával.

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság.

Főszerkesztő: Ujvári Gizella. 

A szerkesztőbizottság tagjai: Dudás János, Gerbrant Redmer di Boer, Istvánfalvi Miklós, Németh Vilmos, Szinyákovics Pál, Szommer Gábor, Takács József.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1115 Budapest, Bartók Béla út 152/c. Postacím: 1502 Budapest, Pf.: 232. Megrendelését e címre juttassa el!

Telefon/fax: 204-5278, 06-70- 314-6860

e-mail: tejiparihirlap@neteasy.hu 

A Tejipari Hírlap legújabb számának tartalmából: 

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2014/12/tejipari-hirlap-megjelent-legujabb-szam.html