Gratulálunk és köszöntjük az ifjú cukrászokat!

Tekintse meg a többi videómat is...

Köszönöm a György-napi köszöntést!

Egy válasz "margójára"

Egy egyetemi tanár választ fogalmazott meg Orbán Viktornak a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elhangzott nyilatkozatának egy részével kapcsolatban. Az űrlap teteje

https://www.facebook.com/miklos.kiraly.754/posts/1477653015619500

A kormányfő felvetette, hogy nem érti, hogy a magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok miért nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy „Soros György megtarthassa a privilégiumait".

 A professzor kifogásolja a „(vas)kancellária” rendszert.

Ha én rektor, vagy dékán..... lennék, én sem örülnék annak, ha az állam, a kormány tudni szeretné, hogy az általam vezetett oktatási intézmény mire költi az adófizetők pénzéből származó milliárdokat, továbbá tudni szeretné, mi és miként zajlik az iskolákban. S a nyakamra küldené megbízottját ellenőrizni, szemmel tartani az anyagi és egyéb történéseket.

De felmerül a kérdés: az egyetem mitől és kiktől akar független, autonóm lenni? Az őt fenntartó néptől? Miért? Elsősorban annak tartozik beszámolni és elszámolni, illetve annak tartozik felelősséggel. Gondolkodni lehet szabadon, de bizonyos cselekedeteknek muszáj gátat vetni.

A tanár említést tesz a „szerény egyetemi források”-ról is.

Kedves professzor úr, lehet, ön a forrásokat szerénynek tartja, más meg elégnek, sőt soknak. De hazánknak jelenleg ennyire futja, ennyire nyílik lehetősége, s ennek is örülni kell(ene), valamint meg kell(ene) becsülni, mert ehhez is komoly áldozatok szükségesek.

Szerintem nem kellene lenézni és leszólni az egyetemmé emelt főiskolákat, mert higgye el, ott is magas színvonalú oktatás és kutatás zajlik. Nem hiszem, hogy a szép szemükért kaptak egyetemi rangot. Ugyanúgy sértően fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről is, amely ön szerint "parancs, értettem" rendszerben működik. Én meg úgy vélem, a nép örül annak, hogy végre van egy olyan egyetem is Magyarországon, amely nem tartozik azok közé a felsőfokú intézmények közé, amelyek oktatóinak jelentős része az anyaország érdekeit fintorogva, megvetően, világfájósan, fölöslegesen, terméketlenül okoskodóan, kényszerűen, a kákán is csomót keresően szolgálja.

A professzor végül kifejti: „...tiltakozunk a külföldi tanulásra kényszerülő, kiemelkedően tehetséges magyar diákok érdekében is. Akik, a magyar felsőoktatás hanyatlását látva, inkább más országbeli egyetemeken próbálnak tanulmányokat folytatni, és jelentős számban végzésük után sem térnek haza.”

Kedves Tanár Úr! Ha ez így van, vagy lenne, akkor ezért a kormány a felelős? Szerintem az imént idézett mondatát értékelhetjük ön és a kollégái munkájának önértékelése, sőt önkritikájaként is.

 Cselényi György

Locsolkódni kötelező!

Miért (is) tartom veszélyesnek a CEU-t?

Bizonyos szempontból veszélyesnek tartom a CEU működését!

Több helyen olvastam és személyes beszélgetések során is hallottam, hogy a CEU-nak kiváló a könyvtára. Ez tulajdonképpen jó, s miért gondolom veszélyesnek?

Azért, mert odajár a pesti egyetemek, főiskolák oktatóinak és hallgatóinak nagy része. A felsőfokú tanintézetek professzorai, tanárai, docensei, adjunktusai, tanársegédei, de jó néhány középiskolai pedagógus is értékes kutatómunkát végez. A hallgatók pedig nemcsak a diploma megszerzéséhez szükséges szakdolgozat, hanem számos évközi feladatuk elkészítése érdekében is rendszeres látogatói a CEU könyvtárának. Az egyetemi és főiskolai tanárok tekintélyes hányada nyilván olyan évközi és szakdolgozat elkészítésével bízza meg a hallgatókat, amelyek őket is érdeklik, ugyanis könyvet, tanulmányt írnak, újításon, találmányon dolgoznak, s jól jön nekik a fiatalok adatgyűjtő munkája. 

A CEU illetékesei a könyvek és egyebek tanulmányozása, kölcsönzése, fénymásolása, s esetleg a fiatalok kérdezgetése révén rálátást, betekintést nyerhetnek az egyetemeken, főiskolákon tanítókat foglalkoztató dolgokba.

Lehet, a tanintézmények felsőbb vezetőinek fel van híva a figyelme arra, hogy vigyázzanak arra, kivel, mit közölnek, kinek, mit hoznak a tudomására, de a hierarchia alsóbb részén tevékenykedők, nem beszélve a hallgatókról, nem biztos, hogy kellőképpen ügyelnek az ilyesmire. 

Értékes információ és agyelszívás

Mindebből az következhet, hogy a CEU illetékesei értékes információkhoz juthatnak, amelyből szerintem főként a műszaki és természettudományok területén adódhatnak gondok, hiszen azok révén nagy bevételt hozó termék, áru, tehát gazdasági hasznot hozó eredmény születhet, s baj, ha ez utóbbi nem nálunk történik meg, s nem hazánk számára hasznosul elsősorban.   

A CEU emberei megtudhatják, melyik tanár úr/nő, netán hallgató milyen eredménnyel kecsegtető feladat megoldásán dolgozik. S akit érdemesnek tartanak rá, azt meghívhatják valahová előadást tartani, ösztöndíjban részesíthetik, felajánlhatják számára, hogy a világ X laboratóriumában kísérleteket végezzen. S ha az kellő eredménnyel zárul, akkor a felfedezést meg is vásárolhatják tőle a meghívó lehetőségeihez képest aprópénzért, ami a szegény magyar tanárnak, kutatónak esetleg óriási összegnek, nagy anyagi segítségnek, támogatásnak számít. Működésbe léphet az agyelszívás. Nincs kizárva, hogy baráti találkozókat is szerveznek, ahol egy-két pohárka viszki elfogyasztása után kipirulnak az arcok, oldódnak a gátlások, megerednek a nyelvek. Az értő fülek máris megtudhatják, hogy a magyar kutatóhelyeken mi, hogy, merre, meddig... Ebből hazánknak számos hátránya származhat.  

A semmiről se beszélhettünk

Valakik számára az is értékes információ lehet, ha arra a következtetésre jutnak, hogy semmiben nem tartunk sehol, vagy egy helyben toporgunk. De szerintem főként a tanárok, oktatók rengeteg olyan ismeret és kutatási eredmény birtokában vannak, amelynek értékével esetleg ők maguk sincsenek kellőképpen tisztában.  

Így a magyar agyak, fejek teljesítménye, felismerése révén másutt születhetnek versenyképes, jó áron eladható termékek, máshová és másoknak folyhatnak a milliárdok, mi pedig mindig csak bedolgozók, összeszerelők lehetünk. Mert a nagypénzt mindig az akasztja le, akié a találmány, a szellemi tartalom, a hozzáadott érték és a tulajdon.   

Hazánkban szerintem a szellemi termékek védelme nem megoldott kellőképpen. Eszembe jut, hogy két évig dolgoztam egy amerikai cégnél, s ott még az ember alkalmazásba se állt, máris aláírattak vele egy papírt, amelyen az állt, hogy a vállalatról senkinek nem mondhat semmit. Pedig mi, egyszerű alkalmazottak milyen érdemi információval rendelkeztünk? Jóformán semmilyennel! De az is meg volt tiltva, hogy a munkával összefüggő semmiről beszéljünk bárkivel is.

Most illenék valami javaslattal előállnom, de nemigen tudok hasznosítható dolgot mondani. Talán csak annyit, hogy minden tanárnak, oktatónak, hallgatónak és mindenkinek fel kellene a figyelmét hívni arra, hogy lehetőleg magyar intézményben gyűjtsön anyagot, s illetéktelennek ne számoljon be arról, hogy ki, mire és miért kérte őket. Útját kellene állni végre annak, hogy a magyar agyak, fejek teljesítménye másutt és másoknak eredményezzen tetemes hasznot. Ha kicsit továbbgondoljuk a dolgokat, még bizonyos nemzetbiztonsági kockázatok is felsejlenek. 

Cselényi György  

  

Javaslat a migránsprobléma megoldására

Javaslatom a migránsügy és -probléma  végleges és talán megnyugtató megoldására:

Soros György és a migrációt hevesen pártoló országok mondjuk, Afrikában vásároljanak megfelelő nagyságú területet. Ott hozzák létre Migránsországot (Migrant country).  A jövőben, akinek háború, vagy bármi miatt nem tetszik az élete, sorsa szülőföldjén, az vándoroljon, költözzön Migránsországba. Az Európán kívüli országokból érkező menekültek az úti terveik közül töröljék e földrészt!

Soros Györgyöt akár közfelkiáltással válasszák meg Migránsország államelnökévé, Angela Merkelt pedig alelnökévé, esetleg miniszterelnökévé. (Ha Merkelt ősszel nem választják meg Németország kancellárjává, akkor neki úgy is szüksége lesz állásra. Ha pedig a jövőben is kancellár marad, akkor másodállásban, vagy táv-, vagy otthon végezhető munkában lássa el a migránsországi teendőket.

S. Gy. és a migrációt aktívan támogató népek - bizonyos nemzetközi és önkéntes támogatással - teremtsenek olyan viszonyokat, körülményeket, ahol és amelyben a migránsok (immár Migránsország lakosai) jól érzik magukat, boldogok, s nem szándékoznak más országokat elkeseríteni, megbotránkoztatni, felháborítani, tönkretenni érkezésükkel, jelenlétükkel.

Migránsországban Soros György, Angela Merkel és társai megmutathatják Európának, miként kell az odaérkezőket integrálni, elégedetté tenni. Ha sikerül, akkor minden elérhető nemzetközi díjat és elismerést megkapnak. Ott a menekültek élhessenek olyan munkamorál, életmód, törvények és szokások szerint, amely tetszik nekik. De lehetőleg mellőzzék a lövöldözést, a robbantást, a késelést, a baltával gyilkolást, sőt a teherautóval való tömegbe behajtást is. Vagy az új állam vezetői valahogyan próbálják meg az efféle tettekről lebeszélni őket. Ha sikerül, akkor mi, tősgyökeres európainak ígérjük, saját költségünkön beiratkozunk hozzájuk egy tanfolyamra.

Mit szóltok a javaslatomhoz? Azt terjessze bárki az Európai Parlament, az Európa Tanács, az Európai Bizottság, vagy akár az ENSZ elé is. Szerzői jogomhoz nem ragaszkodok!

                          Cselényi György