2015. december 30., szerda

Már csak módjával piálunk?

Sorban állok szülővárosom egyik élelmiszer áruházának pénztáránál. Amíg araszolunk előre, bámészkodok. Feltűnt számomra, hogy noha 2015. december 30.-a, tehát az év utolsó napját,  szilvesztert közvetlenül megelőző nap van, de a bevásárló kocsikban elvétve látok egy-egy üveg pezsgőt, valamint néhány doboz sört.


Kezdek örülni, hiszen felmerülhet a kérdés, hogy e nép kezd leszokni a mértéktelen alkoholfogyasztásról? Nézem a vevőket. Zömében középkorú és idősebb asszonyok. Vajon vigyáznak szeretteik egészségére, netán hónap vége van, s fogytán a kajapénz, vagy sokallják a piák árát?

Nem tudom, mi lehet a valódi ok, bizonyosan sokféle, de ha a dolog így folytatódik, s tendenciává válik, akkor minden bizonnyal lekerülünk az egy főre eső alkoholfogyasztási világranglista éléről, vagy előkelő helyéről, vagy már nem is vagyunk ott. Bizony néhány évvel ezelőtt a csúcs közelében tartottak bennünket számon. 

Próbáltam hivatalos adatokat szerezni, de a hosszú kutakodáshoz lusta voltam. Hirtelen rábukkantam Kiss Judit és Gábor Edina (Országos Egészségfejlesztési Intézet) „Az alkoholfogyasztás hazai tendenciái a 80-as évektől napjainkig I.” – címmel írt és közzétett munkájára. Ebből csupán annyit idézek, hogy:

„Magyarországon az 1950-es évek végén jelent meg a probléma társadalmi szinten... a háború utáni szegénység, az alacsony iskolázottság és más tényezők sok esetben együtt jártak a kisebb stressztűréssel, s a velük való megküzdési készségek hiányával. Így az alkoholizmus  valamennyi szocialista országban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban is a problémák elől való menekülés útja lett, amelynek révén az alkoholbetegség súlyos társadalmi problémává vált ezekben az országokban (Kopp, Skrabski, 1995.) Jelenleg úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás után létrejött demokratikus, piaci típusú, teljesítménycentrikus társadalomban ezzel ellentétes tendenciák kezdenek kirajzolódni, vagyis az alkoholizmus korábbi trendjei némileg visszaszorulnak, amit az is jelezhet, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztás 1989 óta csökkenőfélben van.
A szerzők azonban kiemelik, hogy „A helyzet azonban sokkal összetettebb annál, minthogy a számadatokból messzemenő következtetéseket lehetne levonni. A statisztikák nem tartalmazzák az illegális csempészetből és a házi kifőzésekből származó italmennyiségeket, amelyek jelentős mértékben torzíthatják a valós képet Az is bizonyos, hogy az alkoholspecifikus halálozás még jó ideig magas marad, hiszen az alkoholizmus következményei hosszabb távon mutatkoznak meg...”



Nekem sem szándékom messze menő következtetéseket levonni a szóban forgó boltban 2015. december 30.-án délelőtt folytatott mintegy negyedórás bevásárlókosár-szemlélésemből. Mindenesetre jó érzéssel láttam a józan, egészséges arcokat, s a jól öltözött csinos nőket, asszonyokat, akik talán igyekeznek megelőzni, megakadályozni szeretteik szilveszter előtti és óévbúcsúztató bepiálását.

Alkoholivás nélkül is kívánok nagyon boldog, eredményekben gazdag új esztendőt Önnek és minden szerettének.
Üdvözli Önt: 
  
              Cselényi György    
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
_____________________________________________________________________


Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc


Máriapócs, bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0

Magyarország, te csodás: https://youtu.be/WiFHO8pZyFs

A magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk




2015. december 29., kedd

Életenergiát akarsz? Hallgasd Frenreisz Károlyt és a Skorpió Együttest!



Talán már említettem, hogy a karácsony és az újév közötti ellazulás napjaiban gyakran hallgattam muzsikát. A könnyűzene magyar klasszikusait, a magyar rock arany csapatába sorolhatók számait. A produkcióik több évtized után is nagyon tetszenek, szinte elkápráztatnak. 

Többükkel kapcsolatban csupán egyetlen gondom volt. Az, ami az életkorukból adódóan is természetes, vagyis a dalaikban felbukkanó életműösszegzés, visszatekintés, az ezekkel vegyülő megkeseredettség, boldogtalanság, sőt az élet örök törvényszerűsége, az elmúlás gondolata, hangulata, motívuma.

De szerencsére találtam egy embert, egy zenészt, egy nagy művészt, aki nem állt be a busongók sorába. A neve: Frenreisz Károly

Meghallgattam és megnéztem őt és az általa vezetett Skorpió Együttes (tehát Frenreisz Károly, Szűcs Antal Gábor, Tátrai Tibor, Németh Gábor, Pálvölgyi Géza, Papp Gyula) Tabánban rögzített koncertfelvételét. Náluk nyoma sincs a szomorúságnak, a mélabúnak. Ma is olyan sodró lendülettel, magával ragadóan, életigenlően, kirobbanó energiával, a múló idővel keményen dacolóan, a közönségbe optimizmust árasztóan muzsikálnak, mint évtizedekkel ezelőtt.

Jó volt hallgatni, látni, s ajánlom azok figyelmébe, akik a zenéből életenergiára akarnak szert tenni.   

                                                            Cselényi György

A szóban forgó koncert részlete az alábbi hivatkozásra kattintva látható és hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=aSSoJPMptHY

---------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------------------

Cselényi György néhány munkája: 

Portrék:  https://youtu.be/8y-EHOHzSoI


Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc


Máriapócs, bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0

Magyarország, te csodás: https://youtu.be/WiFHO8pZyFs



A magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk

                          





2015. december 28., hétfő

Zorán-koncert a Művészetek Palotájában

Sipeki Zoltán a gitározás csúcsa



A karácsonyi és az újévi ünnep közötti ellazulás egyik estéjén azon gondolkoztam, mivel kellene valami hasznossal, kellemessel, ugyanakkor szórakoztatóval eltölteni az időt? Az íráshoz fáradtnak éreztem meg, a politikában is csak csörgedeztek a hírek, és azokat se tartottam túl izgalmasnak, érdekesnek. 

 Olvasni nem volt kedvem, tévét pedig egyébként se nagyon nézek, rádiózni pedig többnyire csak reggelente szoktam.

Úgy döntöttem: zenét hallgatok! De vajon milyet kellene? Természetesen, amit szeret, szívesen hallgat az ember. Jöhet egy Zorán, Demjén vagy más könnyű zenei koncert. A YouTube-n rátaláltam Zorán hangversenyfelvételére, amely  2008. május 17.-én Budapesten a Művészetek Palotájában készült. 

A koncert nagyon tetszett. Zoránt, a magyar könnyűzenei élet meghatározó egyéniségét, legendáját nem akarom méltatni, mert már sokan és avatottabbak megtették előttem, s nemigen tudnék újat mondani. Az ő produkciójának és dalainak nagyszerűsége nem volt meglepetés számomra. A számainak szövegére és mondanivalójára, bölcsességére is érdemes odafigyelni.

De a szólógitáros, Sipeki Zoltán elkápráztatott csodálatos hangszeres játékával.  Nem akarok túlozni, de szerintem a tehetsége vetekszik e szakma világnagyságaiéval. Ritka érzékkel, technikai bravúrral és magabiztosan játszik. Nyugodtan nevezhető gitárvirtuóznak. Ugyanakkor a zene és a kollégái iránti alázat is sugárzik személyiségéből. Nem tolakszik senki elé, nincs benne egy szem nagyképűség és sztárallűr se. Igazi alkotótárs a művek megszületésében és megszólaltatásában, előadásában. Van ízlése és fantáziája a gitározáshoz és a művészethez. (Ezt csak azért mondom, mert hallottam már olyan zenészeket játszani, akik technikailag minden meg tudnak oldani hangszerükön, de mégis hallgathatatlan, s élvezhetetlen a zenéjük.  

De kiváló a Zorán társaságában lévő billentyűs, a dobos, valamint egy másik személy, aki egyéb ütőhangszereket bűvölt, és természetesen a női vokál is.  

Szóval nem akarom tovább ragozni a dolgot, de Zorán énekén és hangszeres játékán kívül Sipeki Zoltán közreműködése igazi karácsonyi ajándék volt számomra.    

Álljon itt Sipeki Zoltánról az interneten fellelhető ismertetés, amely az alábbi hivatkozásra kattintással érhető el:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sipeki_Zolt%C3%A1n

Ha van kedves és ideje, hallgassa és nézze meg a koncertfelvételt. A hivatkozás a következő:  


                 
                                                    Cselényi György                

-------------------------------------------------------------------------------------------------



Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc


Máriapócs, bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0

Magyarország, te csodás: https://youtu.be/WiFHO8pZyFs

Máriapócs - búcsú és a bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0


A magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk

2015. december 24., csütörtök

Ajándékfőnök – nem csak karácsonyra!

A szentestét megelőzősen meglátogattam rokonomat egy gyógyító intézményben. E hely a szülővárosom központjától mintegy 8 kilométerre van. Mivel a 11 éves autóm (eredeti) akkumulátora felmondta a szolgálatot, és se tölteni, se venni, se szerelgetni nem volt kedvem, így az autóbusz-közlekedésre szorultam.

Amikor indultam hazafelé, az intézmény udvarának kapujánál gyönyörű Volvo személyautó állt meg mellettem. Dehogy integettem, dehogy stoppoltam én... A középkornál kicsit idősebb vezetője barátságos arccal és hangon érdeklődött, merre megyek?  

        A városközpontba – mondtam.

–  Szívesen elviszem – közölte, s már nyitotta is a jobb első ajtót.

Az autó gyönyörű. A biztonsági övnek se a becsatolási helyét, se az ülés hátra felé mozdításához szükséges kar helyét nem találtam. Olyan szerencsétlen flótás benyomását kelthettem, mint aki életében kétszer sem ült autóban. De mit csináljak, pláne, ha semmi se úgy működik, mint az én Suzuki Wagon +R-emben.

Amikor azon a témán túl jutottunk, hogy kinek, kije, hány éves és miért szorul szakszerű gondoskodásra, valahogyan arra terelődött a beszélgetésünk, hogy a volánnál ülő férfi szerényen, intelligensen és a dicsekvés leghalványabb árnyéka nélkül elmondhatta, hogy több autós boltja van. Ötvenegy éves és már jelentősen visszavett a hajtásból, annál is inkább, mivel a gyerekeit elindította az életbe, megadott nekik mindent, amire módja volt. Jelenleg már csupán 4 alkalmazottja van. Korábban 14-el dolgozott.

Úgy látom, ön jó főnök – jegyeztem meg. Ezt abból is gondoltam, hogy engem fuvaroz kérés, ismeretség és fizetség nélkül, pusztán emberi jó szándékból.

Az illető elmondta, hogy az üzleteiben lévő a hűtőkben mindig van minimum kétfajta margarin, barna és fehér kenyér, savanyúság; többféle és a legjobb minőségű gyógyteák. Mindenki akkor fogyaszt bármelyikből, amikor kedve szottyan rá.

Ha valaki talál az általa kínáltnál jobban fizető munkahelyet, akkor minden kollégáját úgy engedi el, hogy 3 hónapig nem jelentlek ki, próbáld ki, milyen az új hely, s ha nem tetszik, vagy nem találod meg a számításodat, akkor semmi gond, gyere vissza!

Úgy vélem, ennek az embernek a beosztottai megfogták az Isten lábát. Azt hiszem, az ilyen főnök nagy ajándék, s nemcsak most karácsonykor, hanem az év minden napján.

                                     Cselényi György
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!

Portrék

Lovasok

Házak, épületek, településrészek



Máriapócs - búcsú és a bazilika: 





2015. december 23., szerda

Diszkó és taxi(s)

Két felnőtt ismerősöm (egy házaspár) enyhén szólva nem barátja a diszkóknak, de megértik, hogy a középiskolás lányuk vágyik oda, mert egy egyrészt akkor a barátaival lehet, másrészt szeret táncolni. Továbbá nem akarják, hogy a gyerekük az osztály- és kortársaitól el- és visszahúzódó legyen.

A lányt amennyire tudják, felvilágosítják, hogy alkoholos italt ne igyon, de lehetőleg energiaitalt se. Nehogy elfogadjon drogot. A gyerek nem is dohányzik. A szülei tanácsára a zenét szolgáltató fiú, vagyis a színpadszerűség közelében táncol, ahol a jobb megvilágítottság miatt a biztonsági őrök még szemmel tarthatják a fiatalokat, hogy ki, mit csinál, s így bárkit idejében rendre inthetnek, sőt a rendezvényről el is küldhetnek.

A házaspár ellátta a lányukat pénzzel arra az esetre is, ha a barátnőjének édesanyja nem tud eleget tenni ígéretének, vagyis nincs módja hazavinni őt, mert váratlanul elromlik az autó, defektet kap, vagy más gond adódik. 

Igen, előállt az a helyzet, hogy a barátnője anyukájának közbe jött valami, s a gyerekeket nem a tudta megbeszélt időben hazafuvarozni. Erre késő éjjel és sokat kellett volna várni, amire a szóban forgó kislány nem akart vállalkozni.

Akkor gyere taxival, kislányom – mondta az édesanyja a mobil telefonon.

Úgy is volt! A szülők a gyereket biztonságban vélték, mert a lány taxival elindult otthona felé. Mivel igen csinos ifjú hölgyről van szó, a taxis pedig szexuálisan kicsit túlfűtött volt, ezért egész úton kétértelmű, s mindig a szerelem témájához kötődő szavakat mondott utasának. Amikor a lány lakásától már nem voltak messze, a gyerek kérte a taxist, álljon meg, fizet, s innen már gyalog megy, mert gondolta, ezzel is megspórol egy kis pénzt.

A taxis azonban nem engedte kinyitni a kocsija ajtaját, mert a lánnyal szexelni akart. Jó, hogy a gyereket a szülei felkészítették a legváratlanabb szituációra is. A kislány közölte, hogy megjegyezte a taxi oldalán lévő számot, valamint a kocsi rendszámát is, továbbá mindent elmond a szüleinek, akik feljelentik.

Erre a sofőr ijedten kinyitotta az ajtót. A lány kiszállt, s a taxis elhajtott.

Az említett eset is bizonyítja, hogy tényleg nem árt felkészülni  váratlan szituációkra, eseményekre is, mert ekkor nagyobb eséllyel előzhetjük meg a bajt.

                                                     Cselényi György
---------------------------------------------------------------------------------------

Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!

Portrék

Lovasok

Házak, épületek, településrészek


Magyarország, te csodás...!

Máriapócs - búcsú és a bazilika: 
https://youtu.be/lcu5-dKkda0



-------------------------------------------------------------------------

2015. december 19., szombat

„Gyerekek”, ezt meg kellene csinálni...!

Óriási tartalékok vannak a magyar vidéken!

A fotókat és az összeállítás készítette: Cselényi György

Gyakran gondolkozom azon, Magyarországnak vajon hol s miben vannak még nagy gazdasági és társadalompolitikai tartalékai?

Szerintem a magyar vidékben, a falvakban, a nyugdíjasok és a nem túl hasznosan dolgozók aktivizálásában, tevékenységük megszervezésében,  koordinálásában.

Százezrek vannak ugyanis egészségesen otthon, s tulajdonképpen mérhető hasznot nem csinálnak, pedig szeretnének. Őket önkéntes alapon be kellene vonni a tudatos kertművelésbe és termék-előállításba.

Gondoljunk a falvak lakatlan, vagy öregek által lakott portáira, kertjeire. Közülük rengeteget az elnéptelenedés, vagy a munkabírás jelentős lecsökkenése, vagy a motiváció hiánya miatt nem művel senki, vagy nem a kívánatos módon teszik azt.

Ilyen felmérés talán nem készült, de ha összesítenénk, akkor hatalmas terület jönne ki, amelyen megfelelő koordinálás, szervezés, felügyelet és szakmai irányítás mellett óriási mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt és mást is lehetne előállítani.

Üresen, kihasználatlanul áll a portákon lévő állattartó épületek nagy része is. Azok állathizlalásra történő hasznosításával tetemes bevételre tehetnénk szert.

Azontúl ott vannak a hatalmas útszéli árkok, amelyek füvének évi legalább kétszeri gép kaszálása és a széna összegyűjtése révén szálastakarmány-exportőrök is lehetnénk.

Miként képzelem el az úgynevezett háztáji kertek sok helyütt történő, ha úgy tetszik, állami művelését?

Úgy, hogy a közmunkásokat ne csak az árkok tisztítására, meg a lehullott falevelek seprésére, gereblyézésére alkalmaznám.

A községekben kerthasznosító és állatgondozó közmunkás brigádokat alakítanék. A fizetésüket az állam, illetve az önkormányzatok biztosítanák. A közmunkások közül jó néhányat meg kellene tanítani például a gyümölcsfák metszésére, permetezésére; továbbá zöldséget termelni, állatokat etetni, gondozni.

Az efféle tevékenységeket idős falusi emberek portáján munkaidőben és foglalkoztatásszerűen, kellő szakmai felügyelet mellett végeznék. A vezetőjüknek a községek polgármesteri hivatalában lenne az irodája. S miután a papírmunkát elvégezték, mennének ellenőrizni, felügyelni, irányítani a gondjaira bízott mezőgazdasági közmunkások tevékenységét.

Érdekeltté tenni a tulajdonost!

Ehhez természetesen a kert- és területtulajdonosok hozzájárulására is szükség van. Őket a portájukon előállított értékekből való részesedéssel kellene érdekeltté tenni. Például, ha a kertjükben a közmunkások tevékenységével termesztettek és leszüreteltek mondjuk, 10 láda meggyet, akkor abból 3-mal a kert tulajdonosáé lenne. Ha a portán lévő ólban meghizlaltak mondjuk 5 sertést, abból eggyel vagy kettővel az ól gazdája rendelkezne. Az állatok takarmányozásáról, valamint a növényvédelmi munkákhoz szükséges szerekről, kellékekről az önkormányzat, illetve az állam gondoskodna. 

Szerintem az efféle munkákba számos idős ember önkéntesen is bekapcsolódna. Fontosnak érezné magát, következésképpen talán kevesebb gyógyszert szedne, ritkábban járna az orvoshoz. Kevésbé kötné le figyelmét a mi és hol fáj problémája. Meg talán kevesebbet járna a kocsmába is. Tisztelet a kivételnek.

Az öregek és az otthon lévő fiatalabbak, meg a rokkantak a hozzájuk mindennap kötelességszerűen ellátogató közmunkások révén jobban bekapcsolódhatnának a község életébe, vérkeringésébe, pezsgésébe, hírfogalmába; nem éreznék magukat annyira magányosnak, a világból kirekesztettnek. Vagyis a kertjük megfelelő hasznosítása révén előnyös társadalompolitikai folyamatok is végbemehetnének.

Az ország pedig rengeteg elfogyasztható, valamint értékesíthető plusz termékekhez juthatna.

Szálastakarmány-export

Mindezzel rengeteg ember számára tartós munkahelyet lehetne teremteni, ráadásul úgy, hogy mindenkinek előnye származhatna belőle; ugyanakkor több zöldség-gyümölcs, stb. kerülhetne a bel- és külföldi piacokra, akár friss, akár lé, akár aszalt, fagyasztott, szárított, vagy befőtt formájában.


Mindezek koordinálására az önkormányzat alkalmas, mert az egy hivatalos hely, épület, megfelelő irodákkal, infrastruktúrával ellátva. A mezőgazdasági munkákhoz értő, azok irányítására alkalmas szakember pedig könnyen található és szerződtethető minden településen. 

Állítólag számos országban a művelt területek egészen az útig tartanak. Nálunk pedig ott vannak a hatalmas gazos-cserjés, tulajdonképpen a csapadékvíz-elvezetésen kívül semmi másra nem használt árkok. Ha az ott növő füvet géppel rendszeresen kaszálnák, vajon hány millió tonna szénával nyernénk többet. Persze a nagyon forgalmas helyekről talán nem lenne jó összegyűjteni, mert meglehetősen járműszennyezett. De vannak nagyon gyér forgalmú utak is, meg rengeteg senki földje, ahol csak gaz nő, meg az illegálisan odavitt hulladék hever. Azok mellől, valamint róluk jó lenne a füvet évente legalább kétszer lekaszálni és összegyűjteni. Állítom, szálas takarmányt exportálhatnánk is, s nem is keveset.

A gyümölcsfák metszése során keletkező nagy mennyiségű gallyat össze lehetne gyűjteni, s valamilyen energiatermelő helyen az elégetésével hőt nyerni és azt hasznosítani. Szóba jöhet a brikettálás is. Egyszer hallottam egy erdészprofesszor előadását. Elmondta, például ha a magyarországi erdők fáit rendesen gondoznák, s a száraz gallyakat levágnák és összegyűjtenék, akkor annyi energia lenne belőle kinyerhető, hogy az országnak jóval kevesebb import olajra és gázra volna szüksége.  
 
Amiket említettem, arra voltak és vannak kísérletek, de azok szerintem nem elég intenzívek és átfogóak. Pedig jó lenne ilyesmivel komolyabban foglalkozni, mert hatalmas gazdasági és egyéb tartalékok rejlenek bennük.

                                                           Cselényi György
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!
Portrék
Lovasok
Házak, épületek, településrészek

https://youtu.be/bApEocAvBJc

--------------------------------------------------------------------------------------------------
Magyarország, te csodás...!

Máriapócs - búcsú és a bazilika: 
https://youtu.be/lcu5-dKkda0



2015. december 18., péntek

Kiváló ötlet és óriási lehetőség rejlik benne!

Gábris Eszter: Újszilváson szokatlan feladatot kapott két közmunkás: az önkormányzat megbízásából időseket segítenek, írja a Szoljon.hu. Bevásárolnak, főznek, takarítanak, vagy kertet ápolnak, de kérésre még a karácsonyi ajándékot is ők szerzik be.


--------------------------------------------------------------------------------------

Cselényi György kommentárja:

Szerintem nagyon helyes és támogatható, továbbá széles körben elterjeszthető az ötlet. A közmunkásokkal nemcsak árkot lehet tisztíttatni, meg falevelet sepertetni, gereblyéztetni, hanem közreműködhetnek más munkákban is.

Például a gyümölcsfák metszéséhez, a jószágok, például sertések, juhok, szarvasmarhák, vagy a baromfik gondozásához értők, abban gyakorlatot szerzettek, vagy az azt megtanulni hajlandók közreműködhetnek ilyesmiben, természetesen megfelelő ellenőrzés és szakmai felügyelet mellett.

Ezzel a nemzeti árualap is jelentősen növelhető lenne, ugyanis a falvak nagy részében jelenleg a porták tulajdonosainak idős kora és betegsége miatt rengeteg kert elhanyagolt, gondozatlan, s kihasználatlanok az állattartásra alkalmas melléképületek. S ezeket bizony – megfelelő egyezség mellett – használatba lehetne és kellene venni. Az ebbe bevont közmunkások tevékenységét természetesen az önkormányzat, illetve az állam fizetné. 

Még egyszer mondom, szerintem kiváló, sőt óriási az ötlet, s az ország és az egyének számára is nagyszerű lehetőség rejlik benne. A tulajdonosokat pedig a pártájukon előállított értékekből történő részesedés juttatásával lehetne és kellene érdekeltté tenni e kezdeményezés támogatásában.


Ezzel még munkahelyeket is lehetne teremteni, s mindenkinek előnye származhatna belőle. Például az öregeket munkavégzés céljából rendszeresen látogatnák valakik, ezzel oldhatnák magányukat, elhagyatottságérzésüket, ugyanakkor több zöldség-gyümölcs, stb. kerülhetne a bel- és külföldi piacokra. Mindezek koordinálására az önkormányzat alkalmas, mert az egy hivatalos épület, megfelelő irodákkal, infrastruktúrával ellátva. A mezőgazdasági munkákhoz értő, annak irányítására alkalmas szakember pedig könnyen található és szerződtethető minden településen. 



                                                      Cselényi György
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!
Portrék
Lovasok
Házak, épületek, településrészek
https://youtu.be/bApEocAvBJc
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Magyarország, te csodás...!

Máriapócs - búcsú és a bazilika: 



2015. december 17., csütörtök

Gyönyörködő öregek – egymás közt

A skicc Cselényi György illusztrációja
Ülök szülővárosom buszállomásának várótermében. Kellemes meleg van, a Nap kintről tavaszt idézően ragyog. Körülöttem idős emberek. Velem szemben egy asszony ül. A korát 70 és 80 év közöttinek saccolom. Sötétbarna télikabátot visel, a fején világos cirádás kendő. Fekete táskája a lába mellett a padló kövén. Az asszony jobb oldalánál fehér műanyaghálóval bevont fenyőfa.

Idős nő araszol mellé. Erősen sántít. Puszival köszöntik egymást. Egy faluba valók lehetnek. A most érkezett a fenyőfás nővel szembeni padra ül. Beszélgetnek. A fájós lábú néni valamelyik közös ismerősükről mondja, hogy oda van bugázni. (Gondolom a betakarított, learatott napraforgótányérokból kiverni a magokat.)

A fenyőfás asszony szomorú és együtt érző arccal billegeti fejét. Érezhetőn sajnálja azt a valakit, akinek csak efféle alkalmi munka jut, pedig jóval többre képes és érdemes. De hát, Istenem, a szükség nagy úr – sugallja kettejük belenyugvó elcsendesedése. 

A beteg lábú nő megkérdezte: - Már megvetted a karácsonyfát?

- Meg – biccentett fejével válaszként beszélgetőtársa.

- Mennyi volt?

- Ezeröt. Felállítom a fatalpába, feldíszítem és gyönyörködök benne. Az arca boldog adventi várakozást, reményt és örömteli emlékezést tükröz.  Hát, igen, ez a korosztály még képes gyönyörködni, örülni a kicsinek, a más szemében majdnem semminek is. Mélyen és szívből irigyelhető tulajdonság.

Közeledik a buszok indulásának ideje. Sokan kimennek a váróterem elé. A fenyőfa látványa egy szemüveges nyugdíjas férfit is beszédre sarkallt.

- Tegye bele egy vödörbe, a fa alját rakja körül kövekkel, majd a vödröt töltse meg földdel, vagy homokkal. Locsoljon rá vizet, s így a fenyőfa sokáig megmarad, és szép lesz - mondta. – Pláne, ha beviszi a hideg szobába. - Ugye magánál még van hideg szoba? – kérdezte az igenlő választ mintegy megelőlegezve. - Mert valamikor minden házban volt!

- Nem, én mindenfelé fűtök a cserépkályhával – reagált az asszony picit sértődötten, majd szótlanul tovább hallgatta a férfi tanácsát. – Később ki lehet ültetni a kertbe.

- Ott már van fenyőfa – szólt a néni picit dicsekvően.

- Akkor miért nem azt vágja ki és díszíti fel karácsonyra? – vonta kérdőre az idős férfi.    

- Sajnáltam – válaszolta az asszony. – Nemhogy teljesen kivágni, de még megcsonkítani is sajnálom. Mert olyan szép! – mondta miközben arcán a ráncok kissé kisimultak. 

Beálltak a buszok, mindenki felszállít a szűkebb hazájába indulóra, s irány nemcsak az otthona, hanem a Jézus születésének ünnepe felé is.


                                                                              Cselényi György
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Facebook

Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!
Portrék
Lovasok
Házak, épületek, településrészek

https://youtu.be/bApEocAvBJc
------------------------------------------------------------------------------------------
Magyarország, te csodás...!

Máriapócs - bazilika
https://youtu.be/lcu5-dKkda0

2015. december 16., szerda

A megszállás csellel is megoldható!

Ne legyen igazan, de jó néhány dolgot 
jó lenne megelőzni

Az ördögöt a falra festettem?

Ne legyen igazam, meg lehet, kicsit szabadjára engedtem fantáziámat, de a közeljövőben nagyon sok mindenre vigyáznunk kell, ha az egyáltalán lehetséges.

Az országhatárnál a védőkerítés nagyon jó és nagyon kell, meg előnyös a kötelező befogadási kvótának még a gondolatának elutasítása is. De mindezzel csatát nyertünk (ami nagyszerű), de háborút még nem. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de szerintem a megszállás csellel is megoldható.

Mire gondolok? Saját véleményemet írom! Mi lesz, vagy mit csinálunk akkor, ha a németek által Németországba beengedett X millió illegális migráns közül, mondjuk, több százezer kiállja a próbát, valamennyire megtanulja a német nyelvet és a fegyelmezettségében, munkakedvében, életmódjában se találnak különösebb kivetnivalót. Mi lesz, ha ezeket ellátják valamiféle ideiglenes német állampolgársági okmánnyal, s azt mondják nekik, sőt pénzzel is ösztönzik őket: pajtás, menjetek Magyarországra, meg ebbe és ebbe az uniós országba. Tehát ily módon szállnak meg bennünket, s ekkor már nem véd a pengés kerítés se, mert a schengeni határ akadály nélkül átjárható ugyebár az EU polgárai számára.


Beilleszkedés? 

Őket miként állítjuk meg, az érkezésüket és fogadásukat miként utasítjuk el, hiszen ők ekkor már nem minősíthetők törvénytelen betolakodóknak. Már csak azért se, mert a legális határátkelőn át jönnek ide és a többi EU-országba. Ők a német nyelv esetleges gagyogása és bizonyos szakma elsajátítása ellenére is ugyanolyan szírek, afgánok, pakisztániak, líbiaiak maradnak, mint voltak, csak valamelyest alkalmazkodtak az európai körülményekhez, „kikupálódtak”. De ki tudja, mennyi időre? (Állítólag a londoni metróbbantás egyik tettese Angliában született, ott járt óvodába, s ott végzett egyetemet is. Róla sokan joggal hitték, hogy már igencsak beilleszkedett.)

Továbbá, mit teszünk akkor, ha például a több nagy német cég a gyára mellett létesít egy gyorsan összetákolt, de hamar le is bontható, tulajdonképpen rabszolganegyedet, -lakótelepet, ahová korábban az országhatárnál épített kerítéstől elzavart embereket le akarja telepíteni. A magyar munkásoknak pedig azt mondják, gyerekek, van tőletek olcsóbb munkaerő, s járuljatok hozzá a béretek befagyasztásához, sőt csökkentéséhez. Ha nem, akkor leépítünk benneteket, s le is út, fel is út, mehettek amerre láttok....

Nem tudom, a nagy cégek és a magyar kormány közötti stratégai megállapodás ilyen esetre tartalmazhat-e a honfitársaink számára mentőövet?  


Elégedetlenség elfojtása

A tervezett közös EU-hadsereggel szemben is vannak fenntartásaim. Arra az EU külső határainak védelméért nagy szükség van. De csak arra! Oda akarok kilyukadni, hogy garanciákat kellene kapni rá, hogy e katonai alakulat nem vethető be a tagországokkal szemben. E sereget – trójai faló módján – ne lehessen felhasználni az Európai Unió és annak vezetősége elleni belső elégedetlenség elfojtására. Nehogy valakik valahol úgy dönthessenek: gyerekek, csináljunk már valamit... Például a magyaroknak ne legyen olyan nagy a szájuk...
(Emlékeztetek arra, hogy annak idején Csehszlovákiában a Szovjetunió, a KGST- és a Varsói Szerződés több államának nem tetszően alakult a helyzet, s a szovjetek Csehszlovákia nyakára küldték a varsói szerződők hadseregét, magyarán az bevonult Csehszlovákiába rendet csinálni.)

Nehogy az EU területén megtörténhessen hasonló!

Lehet, még nem időszerű ilyesmivel foglalkozni, de nem árt, ha készülnek a legkülönbözőbb szituációkra is forgatókönyvek. Nehogy kellemetlen meglepetés érjen bennünket! S ne nyugtassuk magunkat azzal se, hogy amire az ismertetett kritikus helyzet előállhatna, akkora már se EU, se schengeni átjárható határok nem lesznek, mert ez korántsem biztos. A nemzetközi helyzet számunkra kedvező alakulásában se bízhatunk. Ezért e problémák megelőzéséért nagyon jó lenne, ha minél több ország összefogna.

Még annyit tennék mindehhez hozzá, hogy a nagyon klassz és hasznos kerítésünk miatt időben valamelyest eltolódott az a probléma, amellyel előbb-utóbb így is, úgy is szembe kerülünk. Csak nem Magyarországon alakítottak ki menekült tábort. Viszont nincs kizárva, hogy az ott elhelyezni kívánt emberek nagy részét bizonyos németországi állomásoztatása után akarják a nyakunkba sózni, méghozzá a kvóta emlegetése nélkül is.  

                                  Cselényi György
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Facebook
---------------------------------------
Meghívom Önt egy virtuális grafikai mini kiállításra!
Portrék
Lovasok
Házak, épületek, településrészek

https://youtu.be/bApEocAvBJc
------------------------------------------------
Magyarország, te csodás...!
--------------------------------------
Máriapócs, kegyhely, bazilika, zarándoklat