„… nem az anyagi viszonyaink a
fontosak, hanem a családi lét” – olvasom az egyik országos napilapunk címlapján. Ezt az
egyházi hierarchia magas pontján tevékenykedő pap mondta.
Családi lét? Szerintem olyan már nem nagyon van, vagy csak nagyon
kis mértékben a hajdani időkhöz képest, atyám!
Mire alapozom e véleményemet?
Például arra, hogy szenteste, amikor a családom tagjai már
aludni tértek, kíváncsiságból bekapcsoltam számítógépemet, nevezetesen a
Facebook „csetelésre”alkalmas részét
figyeltem. Több száz ismerősöm neve mellett láttam a zöld pontot, amely azt
jelezte, a gép előtt ül, tehát „csetelésre” készen áll.
Ezek szerint a család vagy unalmas számukra, vagy a tagoknak
nincs mit mondaniuk egymásnak? Bizonyára úgy érzik, számukra, színesebb
érdekesebb az ismerősök és barátok virtuális világa a hozzátartozóik testi
közelségénél. Rengeteg idősebb házaspár töltötte kettesben a karácsonyt, mert a
külföldön élő gyerekeiknek eszük ágában sem volt hazajönni. Hosszú és fárasztó az
út, sokba kerül, meg nem is nagyon van miről beszélni. Enni, inni meg ott is
tudnak, ahol vannak, távol a szülőhazától.
Persze sokan töltötték a szentestét egyes egyedül, s nyilván
számukra sokkal kellemesebb, nagyobb élményt nyújt nézegetni a sok színes
képet, olvasni a tengernyi jókívánságot, figyelemmel kísérni a nagyvilágban
történteket, mint szomorkodni egyéni helyzetük miatt. Ez teljesen érthető. Vagy
nem is biztos, hogy csüggedtek, mert lehet, nagyon jól érezték magukat. S a netes
kapcsolat kényelmes, praktikus, bármikor megszüntethető, bármikor ki lehet
belőle lépni.
Kiüresedőben, megszűnőben van az a régi, hagyományos értelemben
vett családmodell, amely valamelyest az emberek szívében, hagyományában és az
egyházak óhajában még él. Ezért a hiánya okán inkább sóvárgunk, mint próbálnánk
tenni a folyamat visszafordításáért, vagy lassításáért. Ehhez gyengék vagyunk
és hiányzik belőlünk az akarat is.
De úgy vélem, nincs vissza út, ez ellen nincs mit tenni, mint
ez van(!) – módon tudomásul venni, s megbarátkozni, együtt élni vele,
alkalmazkodni hozzá! A családi
összetartozás kapcsának gyengülése jelentette új és kényszerű helyzetben
történő sikeres helytálláshoz kívánjunk egymásnak jó egészséget és sok sikert!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése