Visszasírjuk az igazi kereskedőket

Nyíregyháza, belváros, előkelő ruházati bolt. Az áruk, szépek és jók, de igencsak megkérik az árukat is. A tulajdonosnak talán hitvallása, aki nem vesz, ne babrálja, menjen, az anyja valahol várja…

A hölgynek megtetszett a kirakatban látható sál, s gondolta, megveszi. Betért a boltba. Rajta kívül nem volt más vásárló ott. Illendően köszönt, de síri csend, vagyis nem fogadta senki.

A tulajdonosnő, aki egyben eladó is, valamit éppen pakolászott. A vevő percekig állt, zavartan toporgott, nézelődött, köszörülte a torkát, hátha észreveszik végre. Minden eltelt másodperc a vevő megalázásával volt egyenlő.

A tulaj’ nagy nehezen odajött végre. A hölgy mondta, a kirakatban lévő sálat szeretné megvásárolni.

– Itt vannak a sálak – mutatott a kereskedő egy állványra.

 A vevő közölte, neki a kirakatban látható sál tetszik, s azt szeretné megvásárolni.

– Az ruha – replikázott a boltos.

– Az nem tartozik egy ruhához se, mert azoktól  távolabb is van elhelyezve – magyarázta a hölgy.

Talán két perc is eltelt, mire a főnök a saját szemével meggyőződött róla, hogy a sál külön is megvásárolható. Igen ám, de adódott az újabb nagy gond, belülről ki kellett venni a kirakatból, s e bonyolult művelethez valami kulcs és létra is kellett. Ezért egy férfit volt muszáj előteremteni a raktárból, aki a zaklatás miatti mérgében legszívesebben felrúgta volna a vevőt.

Közben újabb kuncsaftok tértek az üzletbe. A kérdéseikre flegmábbnál flegmább válaszokat kaptak.

A hölgy leszurkolta a sál igen borsos árát, s amilyen gyorsan tudott, távozott. Azon tűnődött, hogy miért vállal valaki kereskedői munkát, ha utálja, minden abban eltöltött perc kínszenvedés számára. Aki legszívesebben leköpné, felrúgná, felöklelné a vevőket.

A pénz, a haszon, a profit miatt?! Csak azért csinálja? Ha igen, akkor akármennyi pénze van, szegény, sajnálatra méltó, szerencsétlen ember.

Mi, vásárlók pedig visszasírjuk azokat a kereskedőket, akiknek e hivatás szinte a vérükben volt. Akik akkor is szívesen látták és kedvesen beszéltek az emberekkel, ha éppen nem vettek semmit, csak nézelődtek. Azt tartották, a mai nézelődőből lesz, vagy lehet a holnapi vásárló. Megbecsülték a boltjukba betérőket.

Az a bunkóság, amit a sálat megkedvelő nő tapasztalt abban a fényes üzletben, méltatlan Nyíregyháza, egy megyeszékhely központjában lévő, méregdrágán árusító bolthoz, de még egy mucsajfalvi ócskapiachoz is.

                                                                                               Cselényi György  publicista