2014. november 29., szombat

Könyöradomány, vagy járandóság a Brüsszelből érkező pénz?

Kicsit elkeserít, sőt idegesít, amikor azt hallom (és sajnos ez egyre gyakoribb), hogy bizonyos személyek úgy beszélnek az EU-ból hazánkba érkező pénzekről, mintha azok karácsonyi, sőt rendszeres könyöradományok, segélyek lennének. Pedig erről szó sincs!
Emlékeztetnék rá, hogy az EU-val még a jóval a csatlakozást megelőzően társulási megállapodást kötöttünk. Ennek révén az EU-országok elárasztották Magyarországot mindenféle termékükkel, először tönkre téve, majd bagóért megvásárolva üzemeink, gyáraink és szolgáltató szektoraink nagy részét. Eltöröltük a vámokat. Nálunk ipari és mezőgazdasági üzemek sokasága ment tönkre, nem mondom, hogy csak az EU-csatlakozás miatt, de annak is komoly szerepe volt benne. Odaadtuk a villamosenergia- elosztó és a gázvezeték-hálózat nagy részét, csak úgy, mint a vízi közművek üzemeltetését. A közel 20 év alatt ezek a cégek több száz milliárd forintot vittek ki tőlünk. S most, hogy valamennyit visszacsepegtetnek belőle, azt vegyük olyan lelkiismeret-javító gesztusnak, mint amikor egy hajléktannak adunk 10-20 forintot.
Ha nem voltam elég meggyőző, akkor hadd idézzek néhány mondatot Boros Imre közgazdász, volt tárca nélküli miniszter Magyar Hírlapban „Mit visz és mit hoz az unió?” – címmel megjelent cikkéből.
„A balos vélekedés szerint nem így kellene meghálálni Brüsszelből érkező milliárdokat. Az ő szóhasználatuk szerint, mialatt uniós pénzekből építkezünk, bele is harapunk az adakozó kézbe. Hálátlanul.
A radikális jobboldaliak szerint uniós tagságunk kifejezetten káros az országnak, mert Brüsszel nagyban korlátozza az ország szuverenitását, direktíváival időnként érzékeny károkat okoz.
Felszabadítottuk piacainkat, a gazdaság magánosításában előnyt élveztek a külföldi szereplők, főként azok, akik az unió országaiból érkeztek, s egyebek mellett elveszett mintegy másfél millió munkahely is.
Az elmúlt négy évben éppen ezeknek a vadhajtásoknak az óvatos visszanyesegetése folyt, igaz, a bizottság folyamatos pergőtüze mellett. Ma része vagyunk egy egységes piaci térnek, ahol a jövedelmek keletkezésének és realizálásának helye nem feltétlenül egyezik meg, azaz a nálunk előállított és a nemzetközi piacokon értékesített terméktömegek hasznának tekintélyes hányada nem hazánkban, hanem más tagországokban csapódik le. Adókat is ott fizetnek ezek után a jövedelmek után.
A nemzeti költségvetések adóinak kisebb hányadát nem a nemzeti kormányok osztják el, hanem Brüsszel. Ezt nevezi a baloldali szóhasználat támogatásnak, s azt akarja elhitetni, hogy ez szinte jóindulatú ajándék, pedig nem egyéb, mint jogos járandóságunk azokból az összegekből, amelyeknek fedezete bár nálunk termelődött meg, de más országok költségvetésében landolt. Sajnos, kimutatások soha eddig nem készültek arról, hogy miként is állunk a tőlünk kiinduló és a Brüsszelből hozzánk érkező összegekkel. Amit bízvást állíthatunk – minden előzetes vizsgálat előtt –, hogy több pénz hagy el bennünket, mint amennyi érkezikolvasható Boros Imre közgazdász, volt tárca nélküli miniszter cikkében.
                        Cselényi György


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése