Kicsit elkeserít, sőt idegesít, amikor azt
hallom (és sajnos ez egyre gyakoribb), hogy bizonyos személyek úgy beszélnek az
EU-ból hazánkba érkező pénzekről, mintha azok karácsonyi, sőt rendszeres könyöradományok, segélyek lennének. Pedig erről szó sincs!
Emlékeztetnék rá, hogy az EU-val még a jóval
a csatlakozást megelőzően társulási megállapodást kötöttünk. Ennek révén az
EU-országok elárasztották Magyarországot mindenféle termékükkel, először tönkre téve, majd bagóért megvásárolva üzemeink,
gyáraink és szolgáltató szektoraink nagy részét. Eltöröltük a vámokat. Nálunk
ipari és mezőgazdasági üzemek sokasága ment tönkre, nem mondom, hogy csak az
EU-csatlakozás miatt, de annak is komoly szerepe volt benne. Odaadtuk a
villamosenergia- elosztó és a gázvezeték-hálózat nagy részét, csak úgy, mint a
vízi közművek üzemeltetését. A közel 20 év alatt ezek a cégek több száz milliárd
forintot vittek ki tőlünk. S most, hogy valamennyit visszacsepegtetnek belőle,
azt vegyük olyan lelkiismeret-javító gesztusnak, mint amikor egy hajléktannak
adunk 10-20 forintot.
Ha nem voltam elég meggyőző, akkor
hadd idézzek néhány mondatot Boros Imre közgazdász, volt tárca nélküli
miniszter Magyar Hírlapban „Mit visz és mit hoz az unió?” – címmel megjelent
cikkéből.
„A balos vélekedés szerint nem így kellene
meghálálni Brüsszelből érkező milliárdokat. Az ő szóhasználatuk szerint,
mialatt uniós pénzekből építkezünk, bele is harapunk az adakozó kézbe.
Hálátlanul.
A radikális jobboldaliak szerint uniós tagságunk kifejezetten káros az
országnak, mert Brüsszel nagyban korlátozza az ország szuverenitását,
direktíváival időnként érzékeny károkat okoz.
Felszabadítottuk piacainkat, a gazdaság
magánosításában előnyt élveztek a külföldi szereplők, főként azok, akik az unió
országaiból érkeztek, s egyebek mellett elveszett mintegy másfél millió
munkahely is.
Az elmúlt négy évben éppen ezeknek a vadhajtásoknak az óvatos visszanyesegetése
folyt, igaz, a bizottság folyamatos pergőtüze mellett. Ma része vagyunk egy egységes
piaci térnek, ahol a jövedelmek keletkezésének és realizálásának helye nem
feltétlenül egyezik meg, azaz a nálunk előállított és a nemzetközi piacokon
értékesített terméktömegek hasznának tekintélyes hányada nem hazánkban, hanem
más tagországokban csapódik le. Adókat is ott fizetnek ezek után a jövedelmek
után.
A nemzeti költségvetések adóinak kisebb
hányadát nem a nemzeti kormányok osztják el, hanem Brüsszel. Ezt nevezi a
baloldali szóhasználat támogatásnak, s azt akarja elhitetni, hogy ez szinte jóindulatú
ajándék, pedig nem egyéb, mint jogos járandóságunk azokból az összegekből,
amelyeknek fedezete bár nálunk termelődött meg, de más országok
költségvetésében landolt. Sajnos, kimutatások soha eddig nem készültek arról,
hogy miként is állunk a tőlünk kiinduló és a Brüsszelből hozzánk érkező
összegekkel. Amit bízvást állíthatunk – minden előzetes vizsgálat előtt –, hogy
több pénz hagy el bennünket, mint amennyi érkezik – olvasható Boros
Imre közgazdász, volt tárca nélküli miniszter cikkében.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése