Néhai anyósom elhagyatott falusi házában ki kellett cserélni
a gázórát. Mivel a nejem nem ért rá, nekem kellett fogadnom a szerelőt. Mivel
jócskán késett szegénykém, megérkezéséig a kocsimban bambultam, szunyókáltam,
meg sétáltam az utcában. A látvány kissé elkeserített.
A házakból hófehér hajú, hajlott hátú, talán 80 évnél is
idősebb anyókák araszoltak elő. Talán minden 2.-3. portát lakják, pedig a
település a megyeszékelytől mindössze 20 kilométerre van. (Vajon mi lehet az
isten háta mögötti vidékeken?) A férjek zöme már régen a temetőben nyugszik, a
gyerekeik pedig valahol a távolban élnek.
A mamák egyedül maradtak. Rozsdásak a kapuk, vastag avar az udvarokon, a
kerteket felveri a gaz.
Ugyan csaknem mindnyájukat hívja a fia lánya, anyu, költözzön
„ide”, de ez nem megy, mert nehéz lenne otthagyni az elmúlt évtizedeik
tárgyait, emlékeit, s valahol, akármilyen jó körülmények között új életet
kezdeni.
Ugyan egyik jobb erőben lévő szomszéd segíti a gyengélkedőt,
meg van önkormányzati szociális gondozóhálózat, mégis szomorú, sőt kissé
siralmas ez így.
Nem ismerem teljes mélységében a kormány mezőgazdasági programját,
de szerintem az elhanyagolt kertek nagysága országos szinten elérheti a több
tíz ezer hektárt is. Szerintem a szakszerű megművelésükkel - akár
közmunkaprogramok keretében is – komolyan kellene foglalkozni. Gondoljunk a
Kádár-rendszer idején kiválóan működő háztáji rendszerre. Minden faluban volt háztáji
agronómus, aki irányította és felügyelte a házak körüli kertek hozzáértő ápolását,
gondozását és az ott megtermelt zöldség és gyümölcs leadását, értékesítését.
Időszerű lenne az efféle tevékenységet, akár közmunka
keretében is felújítani. Tudom, ez nem könnyű, mert sok idős ember nem szereti,
ha más, ha idegen tevékenykedik a kertjében, ugyanakkor nagyon bántja a szemét
és a lelkét a burjánzó gaz, amelynek eltávolításáért valamelyik jo(bb) erőben
lévő szomszédnak, utca-, vagy falubelinek jelenleg is csinos összeget fizetnek
ki évente.
Szerintem az öregekkel meg lehetne egyezni, ha másképpen nem,
bartel alapon a kertek szervezett és tudatos műveltetése ügyében. Persze ehhez
a terményeknek hazai, vagy külföldi piacon történő elhelyezésére, értékesítésére
is szükség van. Hátha a keleti nyitás ehhez is segítséget nyújt.
Szóval a háztáji kertek megfelelő művelésbe vonásában
szerintem hatalmas árualap-növelő lehetőségek rejlenek. Kár lenne nem kihasználni.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése