Álltunk a zebránál. Mivel hatalmas a gépjárműforgalom, a gyalogátkelőhely feltételes, tehát ahhoz, hogy a járókelők időként átkelhessenek az úton, számukra zöldet mutasson a lámpa, előtte meg kell nyomniuk egy gombot és egy ideig várakozniuk.
Már jó ideje néztük az autók suhanását, de álldogálásra voltunk kényszerítve. Vártuk a jó szerencsét. A tömeg percről percre nagyobbodott. Az emberek egyre türelmetlenebbül toporogtak, sőt elégedetlenségüknek egy-egy senkihez se, vagy mindenkihez szóló megjegyzéssel hangot is adtak. Valamennyien azt hittük, már valaki megnyomta a gombot. Volt, aki feladta, s lesz, ami lesz, átszaladt a túloldalra. Vagy 10 perc után egy fiatalembernek az az ötlete támadt, a gombot, ha megnyomták, ha nem, ő a biztonság kedvéért elvégzi, vagy megismétli a műveletet.
Ő lett a nyerő, a szabad utat, az átkelési jogot kiharcoló. Mi tétlenkedők, az intézkedést mindig másoktól várók, a szánkba a sült galamb belerepülését remélők, példát vehetünk róla!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése