Nézem a „HELYESÍRÁSI
KÉZISZÓTÁR”-amat. Ütött, kopott, sárgult, szakadt, több lapja gyűrött, olyan,
mintha a kutya szájából cibálták volna ki. Igaz, az Akadémiai Könyvkiadó 1988-ban, vagyis 27 éve jelentette
meg. Lelkiismeret-furdalásom támadt a viharvert állapota miatt. Attól tartottam,
rendetlen vagyok, durván bánok vele.
A
múltkor véletlenül letolódott, vagyis leesett az asztalról, s a nagy részét
laponként kellett összeszedni, sorba rakni. Sok oldalon az írott szavak, a
nyomtatás annyira megkopott, hogy nagyítóval is nehéz egyértelműen
kisilabizálni, hogy egy-egy szóban például az „i” betűt rövid, vagy hosszú „Í”-vel
kell-e leírni.
Kicsit megnyugodtam, amikor
láttam a pedagógus feleségem példányát. Az övé se sokkal különb az enyémnél.
Azt hiszem, nincs más bűnünk
a szótárakkal kapcsolatban, minthogy nap mint nap használjuk, forgatjuk,
lapozzuk. Miért? Azért, mert sokakkal együtt felelősséget érzünk a magyar
nyelvért, kultúráért, a szavak, mondatok, gondolatok írásbeli megjelenítésének
helyességéért. Az ezek fölötti őrködés újságíróként
évtizedekig napi munkaköri kötelességem volt. Az efféle vállalásomat a
nyomtatott sajtóval való kényszerű szakításom óta is igyekszem teljesíteni,
hiszen az elektronikus írás, konkrétan a webtárhelyemen, a FACEBOOK-on, a blogjaimban, valamint a
YouTube-n való betűvetés sem támaszt az azt művelőjében szemben kisebb
követelményeket, elvárásokat. Az írással töltött igen hosszú idő után sem mindig
bizonyos az ember abban, hogy egy-egy szót miként kell helyesen leírni. Az
interneten behívható, fellelhető szótárak mellett a nyomtatott HELYESÍRÁSI KÉZISZÓTÁR-t
is naponta használom, mert nélkülözhetetlen. Gondolom, így vannak ezzel mások
is.
Visszasírjuk azokat az
időket, amikor a mese- és más könyvek, kötetek több generáció használatát is épségben
élték túl.
Arra kérem a kiadókat, a
nyomdákat, s mindenkit, aki szótárak kiadásával, megjelentetésével foglalkozik,
hogy gondoljanak arra, hogy a szótárak nem olyanok, mint mondjuk, a regények,
amelyeket általában valaki egyszer olvas el. Ha netán többször, akkor sem
forgatja évtizedeken át és napi rendszerességgel. Noha ezeknél se lehet
mellőzhető szempont a strapabírás. Ezért,
akár állami támogatás révén is, jó lenne a szótárakat, erősebb, időállóbb
formában nyomtatni, kötni, kiadni...
A magyar nyelv és a magyar kultúra megérdemli
a szótárakra történő nagyobb anyagi ráfordítást.
Cselényi
György
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése