Szegény Penny-pénztárosok...

Araszolok szülővárosom egyik Penny Áruházában a pénztár felé. Ahogyan illik és kell, a bevásárlókocsimból a megveendő cuccokat a szállítószalagra raktam.  

Amint a pénztároshoz értem, illendően köszöntöttük egymást, majd átadtam törzsvásárlói kártyámat. Miután az első tétel kódját érzékelte a gépe, megfogta az árut, s bal kezével mélyen lenyúlva a gördülő kocsi aljába tette. Utána a szokásos módon folytatta munkáját. Megszégyelltem magam, s mondtam, rakom én, kedves, mert azt hittem, engem vélt lassúnak, s az áru kosaramba helyezésével meg akarta mutatni, milyen ütemben kellene mozognom. Megjegyzem, rendszerint annyira igyekszem nem feltartani a sort, hogy már gyakran dobálom a nem törékeny holmit a kosárba. A dolgot a pénztáros túlbuzgóságának tudtam be.

Másnap, sőt harmadnap megismétlődött az imént ismertetett jelenet. Aztán megfigyeltem, hogy a többi pénztáros ugyanezt csinálja. Hogy biztos legyek a dolgomban, egyszer halkan érdeklődtem az újításról. A pénztárosnő elmondta, előírták számukra, hogy minden vevő esetében az első beütött tételt ők kötelesek a vevő kosarába tenni. Korábban csak bele kellett nézniük a kosarakba, hogy a vásárló nem igyekszik-e valamit elrejtve, fizetés nélkül elvinni.

Nem tudom, hogy egy helyi vezető „újításáról”, vagy központilag, az egész Penny üzlethálózatra érvényes rendeletről, előírásról van-e szó, de szegény pénztárosokat sajnálom. Ugyanis a bevásárló kocsi alja a pénztárgép mögött álló dolgozók keze ügyéhez képest meglehetősen mélyen van, s szegényeknek - attól függően, merről jön a vevők sora - , a bal vagy a jobb oldaluk irányába igencsak le kell hajolniuk, ha nem akarják az árut átadni a szabadesés fizikai törvényének, vagyis ejteni, netán dobni... Ezt egy műszak során több százszor megtenni, nem semmi, azt hiszem, az efféle terhelés, pluszmunka túltesz egy nagyon rosszul megtartott tornaóra, vagy sportedzés okozta megpróbáltatáson. Hol van itt az ergonómia, a dolgozó kímélete?

Lehet, egyszer-egyszer valaki elfelejtett valamit a kosarából feltenni a szállítószalagra, s fizetés nélkül kivitte, vagyis lopott. De javaslom, hogy az a vezető, akik a pénztárosoknak a napi nem kívánt és egyoldalú „tornagyakorlat” végzését elrendelte, álljon be egy-két órára valamelyik pénztárba, s próbálja ki, érezze a saját oldalán, derekán és karján találmányának hatását.

Meggyőződésem, ha az illető ezt megtenné, holnap visszavonná parancsát, s a pénztárosok a régi módon végezhetnék egyébként se könnyű munkájukat.

                                         Cselényi György

----------------------------------------------------------------------------------------

http://web.t-online.hu/cselenyi53/prezent.htm

http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2015/12/cselenyi-gyorgy-meghivja-ont-virtualis.html