Dr. Pócs Alfréd kérése

Dr. Pócs Alfréd, ortopéd orvos, az Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért szervezet prominens tagja is beszédet mondott a SZÖVETKEZŐ MÉDIA SZÖVETKEZET Nagygomboson megtartott taggyűlésén. Egy kérést, sőt felhívást intézett a fiatalokhoz. Hallgassák meg! (A bejátszás neten közzétett anyag rövid részlete.) Cselényi György

Pócs Alfréd és Rusvai Miklós vitája Egerben

Nagyon érdekes, izgalmas és tanulságos beszélgetés zajlott le az Eger TV-ben DR. PÓCS ALFRÉD sebészorvos (Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért szervezet képviseletében) és DR. RUSVAI MIKLÓS egyetemi tanár, virológus között. A riporter WEIL ZOLTÁN volt. Az 58 perc 38 másodperces adásból tekintsék meg Cselényi György 17 perc 21 perces válogatását, összeállítását.

Megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról Nyíregyházán

Ez itt az én hazám...

Sárosi Gyula költő jól átverte az osztrákokat

Sárosi Gyula költő jól átverte az osztrákokat Nyíregyházán is méltóképpen megemlékeztek az aradi vértanúkról 2021. október 6.-án. A Damjanich-szobornál összegyűlt tömeg előtt a történelmi egyházak ökomenikus szolgálatot végeztek. Zsarnai Krisztián evangélikus esperes beszédéből azt a részt idézem, emelem ki, amely a legjobban tetszett nekem. Cselényi György

„Vigyázz hóhér...” '48-as katona dalok

„Vigyázz hóhér...” '48-as katona dalok Nyíregyházán is méltóképpen megemlékeztek az aradi vértanúkról 2021. október 6.-án. A Damjanich-szobornál összegyűlt tömegnek csodálatos élmény nyújtott a '48-as dalok elhangzása a Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubja Honvéd Népdalkörének előadásában. Cselényi György

Nagy Csaba tárogatóművész játszik

Nyíregyházán is méltóképpen megemlékeztek az aradi vértanúkról 2021. október 6.-án. A Damjanich-szobornál összegyűlt tömegnek csodálatos élmény nyújtott Nagy Csaba tárogatóművész hangszeres játéka. Megér egy „misét” - szokták mondani érdekes dolgokra. Nagy Csaba tárogatózásából hallgassanak meg néhány részletet. Cselényi György

Az ÉG TARTÓOSZLOPAI – spirituális kiállítás

Damjanich János beolvasott Haynaunak

Alexander bácsi különös jubileuma – Bohózat

Gyönyörű dalok a Tüneth Együttes előadásában

Izgalmas, tartalmas és szép könyvek bemutatója

Emberformáló és boldogító mesék

Egy könyvbemutató és filmszemle alkalmából Nyíregyházán járt Horváth László író. Az alkotó főként olyan olvasmányos mesekönyveket ír, amelyek elolvasása révén nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is tanulhatnak, okulhatnak, gazdagodhatnak, szellemileg és lelkileg A szerzővel a Pegazus Kiadó székházában beszélgettünk. A könyvekben szereplő rajzokat, festményeket, illusztrációkat Petrusák János készítette. Cselényi György Több mese a következő helyen található meg: https://mek.oszk.hu/21900/21955/ https://mek.oszk.hu/21900/21955/?fbclid=IwAR3_wPz00HRN7Jk5LbnB_zPW37ZUur8CrH3D3puMxNHocwA_SMcrS7QhkSA

Nagy János utcazenész

A vihar rémtettei

Ha én rózsa volnék

Hadd szóljon a tárogató VESZTERGÁM MIKLÓS ÉS MARTINOVSZKY ISTVÁN művészek által megszólaltatva

A Tüneth Együttes a Vidor Fesztiválon

A Tüneth Együttes muzsikál

A kiadó vezetőjének helyzetmegítélése

Nézelődés az ünnepi könyvhét budapesti helyszínén

Beszélgetés Ambrus József költővel

Kerékpáros akrobaták a VIDOR FESZTIVÁLON

 

A vihar nyíregyházi „névjegye”

Kenyérszentelés Nyírbogdányban

Aratóünnep keretében VIII. alkalommal szervezett kézi aratóversenyt Nyírbogdányban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az önkormányzat, a helyi Veres Farm és a Bogdányi Tájház 2021. július 31.-én. Megáldották a búzatáblát, bemutatták a kézi aratást és a cséplést, majd a hagyományőrző együttesek színvonalas műsora után Sári András római katolikus plébános megszentelte, Lisovszki Tamás, Nyírbogdány polgármestere pedig megszegte az új kenyeret, amelyből a jelenlévők áhítattal, hálás szívvel és örömmel fogyasztottak! A jeles eseményről tekintsék meg a NYÍRI AFK FILMKLUB beszámolóját! Cselényi György

Hagyományőrzők ünnepe Nyírbogdányban

Aratóünnep keretében VIII. alkalommal szervezett kézi aratóversenyt Nyírbogdányban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az önkormányzat, a helyi Veres Farm és a Bogdányi Tájház 2021. július 31.-én. Megáldották a búzatáblát, bemutatták a kézi aratást és a cséplést, továbbá kenyérszentelést is tartottak. Tekintsék meg a hagyományőrző néptáncegyüttesek produkciójáról a Nyíri AFK Filmklub összeállítását. Cselényi György

A Ki mit tud? - táncos része

Magyar Nemzeti Vidékexpedíció A hagyományoknak megfelelően - általános iskolások részvételével - az idén is megtartották a Magyar Nemzeti Vidékexpedíciót 2021. július ötödike és kilencedike között. Az eseménynek a tiszaberceli Fortuna Vendéglő szolgált bázisaként. A program során irodalmi és történelmi emlékhelyeket, műemlékeket. nevezetességeket kerestek fel, de szántak időt a kikapcsolódásra, szórakozásra is. A rendezvénysorozat negyedik napjának programjában többek között „Ki mit tud?” - vetélkedő zajlott. A tanulók versekkel, táncokkal, zeneszámokkal, dalokkal, akrobatikus mutatványokkal és kártyás bűvészprodukciókkal rukkoltak elő. Tekintse meg a táncosokról készített összeállításunkat.

Soltész László zenész az expedíción

Magyar Nemzeti Vidékexpedíció

Csodát láttam!

Történelmi ismeretterjesztő séta

Vers a boldogság forrásáról

Petőfi Sándor: A virágok

Természeti csodák a úton-útfélen a Nyírségben

A szabadban másképp forog a Föld

Szerelmes versek Szabó Veronika és Vancsisin Ilona előadásában

Párbeszéd

Hej, ha én is köztetek mehetnék...

Éjszakai kaszálás

Egy meglett férfi emlékezése és vallomása az igaz szerelemről

Úgy élni, mint a fák

Tavasz és szerelem

Közvetítés a nádas koncertteremből

Tavaszi színkavalkád a lepkék szemével nézve

A pletykás asszony

 

Asszonyok a játszótéren

 

Négy jókora és degeszre tömött szatyorral málháztam hazafelé a bevásárlóközpontból. Mivel annak idején matematikából tanultuk, hogy a derékszögű háromszög átlója mindig rövidebb a két befogó együttes hosszánál, ezért kerültem a lakásom derékszögű járdákon való megközelítését. Az átló pedig egy szép zöld fűvű, árnyas, öreg fák által ékesített játszótéren vezetett keresztül.

Egy jól ápolt, fehérdzsekis, vörösre festett hajú idős asszony a homokozónál és a mászókánál ügyeskedő unokáját felügyelte. Előttem a játszótéri úton igen koros őszihajú néni lépkedett. Egyszer csak megtorpant és hangosan azt kérdezte a gyerekre vigyázó nőtől:

- Az oltást felvetted?

- Hogyne, már mind a kettőt – hangzott a válasz kicsit dicsekvően!

- Én 81 éves vagyok, már kétszer regisztráltam, de még nem hívtak – panaszolta a télikabátos hölgy. Mivel közel ment a másik asszonyhoz, én pedig egyre távolodtam tőlük, a további beszélgetésüket nem hallottam.

Nagyon kíváncsi vagyok, a járvány pokla vajon még meddig uralja a közbeszédet, meddig rontja a hangulatunkat és meddig tart bennünket rettegésben? Attól tartok, hogy még sokáig.

Olvastam, hogy az egyik oltás-előállító szerint a beoltottaknak jövőre tanácsos emlékeztető oltásban részesíttetniük magukat, valamint a kutatók már dolgoznak egy újabb vírus, vagy mutáns elleni oltás kidolgozásán.

Bizonyosan ők már tudnak valamit!

Mi pedig abban lehetünk bizonyosak, hogy félelmünknek sose lesz vége!

Cselényi György

Beduinok a sóstói erdőben

A sóstói erdő tavaszköszöntő hangjai

 

Bukósisak

 Este egy autóbuszmegálló padján bukósisak várta gazdáját. Nem volt új, de selejtesnek se látszott, az áll alatt összekapcsolható szíj se hiányzott róla.

A fejvédő odakerülésének számos oka lehet. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egy motoros a buszmegállóig elhozhatott valakit, hogy ott szálljon fel az autóbuszra. De mivel az illetőnek a bukósisak nemigen lehetett mindennapi használati eszköze, amíg várt a járatra, letette maga mellé a padra, és ott felejtette.

Lehet, egy motor csomagtartójáról esett le. Nem gondolom, hogy valakinek a fejéről menet közben került le, mert akkor a hőmérséklet-változásról bizonyosan észrevette volna.

Amint néztem az interneten a bukósisakok nagyon eltérő áron szerezhetők be, de valamennyi igen drága. Láttam 100 ezer forinttól is értékesebbet.

Latolgattam, mit tegyek vele, hogyan tehetnék jót gazdájával? A bukósisakot magamhoz vehetném, s a padra kiírhattam volna egy cetlire, hogy a bukósisak nálam van, meg a telefonszámomat. De a buszmegállóknál tiltják a hirdetések elhelyezését, meg ha érte is jön valaki, ki tudja, ő-e a jogos tulajdonosa? S mi van, ha előtte olyannak adom oda, aki nem az, s jelentkezik érte a valódi tulaj?

Nem tudom, van-e még talált tárgyak osztálya? De ha a gazdája a bukósisakért visszamegy a padhoz, s nem találja ott, akkor feltehetőleg nem néz se cédulát, se mást, rögtön feladja a keresését, mert azt hiszi, ihat rá hideg vizet!

Úgy döntöttem, nem variálok, mert ezúttal a jótékonykodással csak bonyolítanám a helyzetet. Ezért a bukósisakot a padon hagytam!
Cselényi György

Néni - sok kártyával

Már öten sorakoztunk a pénzkiadó automatánál. A készülék előtt vékony testalkatú idős néni állt fekete ruhában, de az általunk saccolt időszükségletnél jóval tovább nyomogatta a berendezés monitorát és billentyűzetét.

Azt hittük, a teendőkkel nincs teljesen tisztában, s ha kell, szívesen segítünk. De egyetlen mozdulata se utalt bizonytalankodásra. A gép többször kiadta a néni kártyáját, az asszony többször tett a zsebébe pénzt és többször vette kezébe az automata által kiadott cédulát.

A hölgy nem nézett ki automata-manipulátornak, vagy bűnözőnek, hamiskártyásnak. Gyanítom, hogy mint nyugdíjast, a családja több tagja, vagy a szomszédjai bízták meg számukra a pénz kivételével, s ennek érdekében odaadták neki kártyájukat. Ez már régi gyakorlatuk lehet, mert a néni minden kártya PIN-kódját fejből tudta.

Tehát lehet, több emberrel jót tett szegény, mert nem kellett eljönniük a pénzkiadó automatához, de kicsit, a mi, a várakozók, türelmét tette próbára. De üsse kő! Több is veszett Mohácsnál!

Nem igaz?

Cselényi György

Akkor vagyok korrekt...

Jómagam a koronavírus elleni oltásokról a nyilvánosság számára egyetlen rossz szót se írtam, viszont a különböző internetes forrásokban megjelent negatív hangvételű cikkekből rengeteget szemezgettem, osztottam meg.

Úgy érzem, akkor vagyok korrekt, ha a kedvező értesülést is közre adom. Találkoztam egykori iskolatársammal. Jelenleg egy csomagszállító vállalkozás munkatársa. Fiatalabb tőlem néhány évvel, s idén télen meg nyugdíjba.

Beszélgettünk az oltásokról, közölte, mivel a munkája során sok helyen megfordul és rengeteg emberrel találkozik, jónak látta beadatni magának a vakcinát.

Illik, nem illik, rákérdeztem, melyik oltásban részesült? A barátom nem csinált belőle titkot, s elmondta, hogy a Szputnyik V-ből mindkettőt megkapta, de a világon semmilyen panasza nincs, még enyhe láz és átmeneti izomfájdalom se jelentkezett nála. Legalábbis eddig, de reméli, ez lesz a helyzet a jövőben is.

Jó lenne, ha minden oltás után mindenki ezt mondhatná el!

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Az Isten segítsen meg minden beoltott és beoltatlan személyt is.

Cselényi György

Komolyzenei koncert a feketerigóval - Helyszín: a Nyíregyháza-sóstói erdő

 

Gyümölcsár

 Két 50-60 év közötti nő beszélgetett mellettem buszon. Csak annyit hallottam, hogy egyikük azt mondta: ki ad érte annyit, majd hozzátette: nagyon drága a gyümölcs!

A legközelebbi megállónál leszálltak, s ameddig a berregés tartott és az ajtó nem záródott be, a hölgy beszélgetőtársa számomra is hallhatóan magyarázta, hogy sok munka van azzal, metszeni, permetezni kell.... A szöveg többi részét elvágta személyem számára az busz ajtajának záródása és a járat útjának folytatódása.

A hölgyek beszédtémája elgondolkodtató. Valóban sok a munka a gyümölccsel, a fákat metszeni kell, növényvédelemben részesíteni, a termést le kell szüretelni, válogatni, tárolni, több helyre szállítani, rakosgatni, ameddig a boltokban a vevők szatyrába kerül. Ezek tényleg komoly költségbe kerülnek. Az időjárás, a fagy, a jégverés egy egyéb tényezők miatt a termés mennyiségét és minőségét illetően nagy a rizikó.

De az is elgondolkodtató, hogy az előbb említettekhez hasonló munkát kell végezni például a naranccsal is, ráadásul igen messziről szállítják ide, mégis jóval alacsonyabb az ára, mint az almának. Legalábbis erre vallanak a kedvenc bevásárlóközpontom zöldség-gyümölcs részlegén a ládák előtt olvasható számok.

Jó, az árakat ne hasonlítgassuk, mert más gyümölcsökről és más országokról van szó, ahol nagyon eltérők a termőhelyi és más adottságok.

De jó lenne, ha a vásárlók a hazánkban termett gyümölcsök árának oldaláról is jobban érezhetnék, hogy itt, nálunk teremtek, a miénk, a sajátunk és nem kellene jojózni a szemünknek, amikor ki kell fizetnünk az ellenértékét!

Cselényi György

Így kell....

 

Így kell...

Úgy látszik, a magyarokban egyre inkább buzog az együttérzés és a segíteni akarás. Valamelyik nap egy vaskerítés tetejére kiakasztott nejlonzacskóban kenyérhéj és húsvéti süteménydarabkák voltak. Másutt fél fonott kalácsot és tepertőt rejtett a kitett szatyor, egy újabb helyen pedig egy műanyag dobozban negyed kiló sertészsír várta gazdáját.

Egy rácsos oldalú és zárható kapuval ellátott kukatároló mellett átlátszó fóliazacskóban hímzett szélű fehér terítőt, valamint különböző ruhadarabokat ajánlott fel valaki a megtalálójának és azokra igényt tartónak.

Így is kell, gyerekek, szolidárisnak lenni, mert ami nekünk már nem jó, vagy nem kell, annak más még nagyon örülhet!
Cselényi György

Ajánlás és figyelmeztetés

 

Áramszünet

 Ma este, amikor beléptem a lakásba, villanyt gyújtottam, de az rögtön elaludt. Lakóterületi áramszünet keletkezett! Szerencsére, nemrégen egy utcai árustól homloklámpát vettem, azzal a céllal, hogy este a buszmegállónál el tudjam olvasni a menetrendet.

A lámpát előkotortam a táskámból, de hogy a világítás murisabb, hangulatosabb legyen, gyertyát gyújtottam. A lángját jólesően néztem, miközben azon gondolkoztam, ma mit tettem jól, vagy rosszul és a jövőben mit és hogyan kellene csinálni?

Aztán az egykori falvak, tanyák lakói jutottak eszembe, amikor még nem volt se tévé, se internet, ne még áramszolgáltatás se. Sokkal nyugodtabb és talán boldogabb is volt az életük.

Vagy 15 perc múlva helyreállt az villanyvilágítás, amely kicsit bosszantott.

Erre mondhatja valaki, hogy akkor a problémát oldd meg egyszerűen, oltsd el a lámpát és üljél a sötétben, vagy gyertyafénynél – cseszd meg!

Lehet, úgy kellene...

Cselényi György

Példamutatás

Tavaszi-húsvéti séta a Nyíregyháza-sóstói tó partján

A tavasz köszöntése

Joe Biden a buszmegállónál?

Filmesek támogatása

Donald Trump és az álmok

 

Megürült egy hely az EPP néppárti frakciójában

 

Harc a koronavírussl

 

WC

 A temetőben jártam, s gondoltam, felkeresem az illemhelyet. Amikor az előtérből a belső helyiségbe léptem volna, annak padlójának csempeburkolatán egy férfit láttam aludni. Elég jó húsban volt; szép kék dzseki, kötött sapka és sötét nadrág volt rajta.

Megsajnáltam szegényt, s gondoltam, nem zavarom! Szerintem hajléktalan lehetett. Sejtelmem szerint megörült a tiszta helyiségnek, amelyet hogy a vízvezetékek el ne fagyjanak, valamelyest fűtenék is. A létesítmény WC funkciója miatt pedig nemigen zavartatta magát.

Így dolgom végezetlenül távoztam. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a buszomra, ezért különösebb szenvedés nélkül kibírtam hazáig.

Cs. Gy.

Mely területeken vannak nagy lehetőségeink?

Gyakran gondolkodunk azon, hol a helyünk a világban, vannak-e lehetőségeink, s ha igen, mely területeken?! Matolcsy György cikke rávilágít arra, hogy számos területen nagyon jó és hasznos dolgokat vihetünk, vihetnénk végbe, ha okosan, körültekintően tervezünk és intézkedünk.

Reméljük, az ehhez szükséges politikai környezet 2022-ben se válik kedvezőtlenné.

Cs. Gy.

xxx

Idézet Matolcsy György jegybankelnök Magyar Hírlapban (MAGYARHIRLAP. HU) megjelent cikkéből:

„A lehetőségekhez mérten igen szerény a hazai vízkincs hasznosítása. A befolyó vizek kifolynak, a wellness turizmus kezdeti sikereit nem folytattuk. Budapest nem lett újból globális gyógyvíz főváros, nem váltunk meghatározó ásványvízhatalommá, nem építettünk mezőgazdasági csatornahálózatot és nem öntözzük a földeket. Pedig ezen téren is lenne lehetőség az élenjáró technológiák kifejlesztésére, ahogyan ezt az izraeli öntözési technológiák mutatják.

A kivételesen jó éghajlati és talajadottságainkat sem használjuk élenjáró technológiák kifejlesztésére. Az EU mezőgazdasági támogatásai végképp bebetonozzák a gabona-kukorica túlsúlyát, a zöldség, a gyümölcs, a ritkaság értékű termények vagy az állattenyésztési különlegességek innovációi és meghatározó súlya helyett.

Bár a térség legjobb orvostudományi egyetemei és gyógyszer gyárai működnek itthon, de a kitűnő tudástőkéből nem bontakozott ki világszínvonalú egészségipar. Budapest nem lett egészségváros, miközben más fővárosok erre építettek. Az egészségipar most újból robban, ide kellene erőforrásaink zömét összpontosítanunk, itt állhatnánk újból az új technológiai hullám élére.

A Budapesten kívül működő nagy egyetemi központjaink nem váltak az innováció központjaivá, pedig a szellemi erő jelen van. Néhány ígéretes kivételtől eltekintve (például Győr, Kecskemét, Esztergom, a közeljövőben Debrecen) a fővároson kívül lévő gazdasági tevékenység alig kapcsolódik a globális térhez, aminek döntő oka a hazai innováció hiánya.

Ezek a lemaradások azonban óriási tartalékok is egyben.

A külföldön dolgozó vezető magyar tudósokat hazahívó program is elengedhetetlen, megjelölve az erre kiválasztott egyetemeket és kutatási területeket.

Fúziós okos-kertekre van tehát szükségünk nagy egyetemeink környezetében, amelyek több tudomány területet ötvöznek. Több gazdasági ágazat (például mezőgazdaság, vízgazdaság, vegyipar, digitális technológia, gyógyszeripar, egészségipar) egyesítését kell megcélozni.”

Fóliafül

Gyakran esik szó a versenyképességről. Ez most egy fogkrémről jutott eszembe és a vele kapcsolatban tapasztalt apró dologról. Amikor az ember az új tubusról lecsavarja a kupakot, a nyílást kis, kör alakú alufólia-darabkával látja fedni. Ezzel minden bizonnyal azt akarják demonstrálni, hogy az áru originált, nem használta senki, s annyi krém van benne, amennyit a gyárban beletöltöttek. A kis fóliadarabot régen nemegyszer körömmel kellett kapargatni, vagy késsel, vagy valamivel kiszúrni, hogy a tubusra gyakorolt nyomás révén gélt lehessen a fogkefére juttatni. Ezúttal a német gyár a fóliadarabkát két helyen 3-3 milliméteres nyúlvánnyal, fülecskével látta el. Elegendő az egyiket körömmel és egyszerűen felhúzni, majd két ujjal megfogni és eltávolítani a nyílásról.

 Ez látszólag semmiség, de mégis nagyszerű. Arra vall, hogy a tervezője és a gyártója sokat ad a célszerűségre és a praktikumra, ami jelentősen növelheti az áru versenyképességét. Ez itt nem a reklámhelye, de annyit elárulok, hogy a fogkrémet Németországban készítették. A német cikkek esetében gyakran figyelhető meg a lelemény, amellyel versenytársaikkal szemben előnybe kerülnek. Az aerobik edzőnek készülő kisebbik lányom a német áruknak lelkes és szinte elkötelezett vásárlója.

 Azt mondja, olyan német nadrágot vett, amelybe se lendületes edzés, se kerékpározás közben nem lehet beleizzadni. A nadrág bizonyos része ritka, mintegy hálószövésű. A cipőjük a mindennapos használat esetén is több év múlva is cipőnek nevezhető, ugyanis tartós. A dzsekijeik melegek, de nem túl melegek, lepereg róluk a víz, és évek után se kezdenek gyengülni, bomlani a varrásaik. A jó néhány zseb elhelyezése és mélysége pont olyan, amilyennek lennie kell. Egy picinek tűnő apróság is sokat számít, amely a kényelmet és a praktikumot szolgálja. Igencsak figyelik és igyekeznek kielégíteni a vásárlóik és a használóik minden kényét, kedvét. És mindezek nemcsak a német ruházati termékeket jellemzik, hanem a műszaki cikkeket is. 

Szóval sokat lehet tanulni a német ipartól, amely kiemelt gondot fordít a találékonyságra, a célszerűségre és az időtállóságra. Minden tervezőnek, gyártónak érdemes ellesni és magáévá tenni a német kollégáik mentalitását és mintának, követendőnek tekinteni produktumait. 

Cselényi György

Ezt ni....!

A buszra felszállt 3 idős néni. Négyüléses helyen, ketten egymás mellett, egyikük velük szemben foglalt helyet. Szemmel láthatón a város falusias peremére igyekeznek, talán szomszédok(?), utcabeliek(?), de tény, régen ismerik egymást. Az ablaknál ülő néni a törött, de már gyógyulófélben lévő karjáról kezdett beszélni. De olyan szemléletes, ráadásul vidám előadásban, hogy hiába volt rajtam maszk, meg hiába palástoltam, a szemem alatti arcrészemen észrevette mosolyomat. Látván e közönségsikert, még lelkesebben mesélte a vele történteket. 

 - Tudjátok, már este volt, s libákat kergettem be az ólba. Hiába volt sötét, az egyik nem akart bemenni. Zavartam, tereltem a seprűvel, de mindenfelé akart szaladni, csak az ólajtó felé nem. Hogy ne idegesítsen tovább, két kézzel fogtam meg a seprűt, hogy a fenekére vágjak egyet. Emlékeztek, sáros, latyakos idő volt, s megcsúsztam, vagy megbotlottam, már magam se tudom, de elestem. Eltört a bal karom, a könyökömtől lefelé, még a hüvelykujjamban is megrepedt a csont. 

A másik két öreg asszony részvétteljesen hallgatott. 

 - Már hagyján, csak egy vékony gipsz van rajta - folytatta. - Azt mondta az orvos, ha majd azt is leveszik, tornára kell járni. - De tudjátok, mit?! Ezzel az ép jobb kezét ökölbe szorította és többször előre-hátra lengette. 

 - Ezt ni! - ami azt jelentette, túró az orvos fülébe. - Tornázok és éppen eleget, ott van a rengeteg csirke, meg a malacok - magyarázta. 

 Hogy a libaterelés, meg a csirkék és malacok körüli munka nem egyenértékű a speciális gyógytornával, erről a nénit nemigen tudtam volna meggyőzni, meg a társalgásukhoz nekem egyébként osztottak kártyát. 

 Cselényi György

Sajnálat

Az utcán odajött hozzám három jól öltözött, intelligens arcú, illemtudó, gimnazista korú fiú. - Tetszene nekünk segíteni? - kérdezte egyikük. Egy pillanatig se gondoltam, hogy olyan szöveggel akarnak előállni, mint valakik körében szokás, hogy már csak ennyi.... pénz hiányzik a vonatjegy árához, szeretném kiváltani a gyógyszeremet, meg szeretnék venni egy kis kenyeret.... 

 A srác nyomban elmondta, mihez kérnék közreműködésemet. Abban, hogy menjek be a dohányboltba, s vegyek nekik két doboz cigarettát. Beleegyeztem. Egyikük adott 5000 forintot. Fölöslegesnek tartottam prédikálni nekik a dohányzás ártalmairól, meg érdeklődni, hogy a szüleik tudják-e.... 

Tudom, a gyerekek a rugalmas, lezser, vagány pacákokat kedvelik, s én annak szerettem volna látszani. Igen ám, de mondtak két olyan cigimárkát, amit lévén nem dohányzó, sose hallottam, meg ki se tudom helyesen ejteni. (Én leragadtam a régi neveknél, mint például a Fecske, Munkás, Terv, Savaria...) 

 A táskámba papírért és tollért kotorásztam, de nem volt rá szükség! Az egyik fiatalember előkapta mobil telefonját, villámgyorsan bepötyögte a cigi nevét, s átadta a készüléket. Az üzletben a feliratot mutattam az eladónak. Egyetlen szót se szóltam, lehet, külföldinek nézett. Ideadta a dohányárut, a visszajáró pénzt, a blokkot, s azokat és a telefont az utcán odaadtam a fiúknak. Barátságosan elköszöntünk egymástól, még szép napot is kívántak nekem. 

 Gondolkoztam, jót tettem-e, vagy rosszat? Nem ítéltem el magamat, mert emlékszem, másodikos középiskolásként a társakkal milyen boldogan fújtuk a füstöt az udvaron az óraközi szünetekben. A másodikosoknak már szabad volt dohányozni, de az elsősöknek még nem. De szerettük nekik mutatni az ebből fakadó felsőbbrendűségünket. Meg azt is tudom, milyen kellemetlen, ha az ember rá szeretne gyújtani, de elfelejtett cigit venni. Annak idején én is rémülten kutattam a fogason lógó télikabátom és a zakóm zsebeiben, hogy nem találok-e véletlenül egy szál cigarettát. Örültem, mint majom a farkának, amikor az egyik ruhám zsebéből sikerült előkotorni egy rudacskát, amelyből már kihullott a dohány nagy része, s a gyűrött fehér papírja kókadtam lógott lefelé. Az egy-két szippantás is kielégített. 

Meg eszembe jutott, engem is sajnáltak már meg. Tizenéves koromban, amikor a grundon meguntuk a futballozást, a barátaimmal elhatároztuk, megyünk sört inni! Összedobtuk a fillérjeinket, forintjainkat és irány a közeli mellékutca, ahol egy lovas-fuvaros a házánál gebinesként árult csapolt sört. Amint az udvarra léptünk, a fuvaros felesége, már mondta, hogy nem lehet, mert nagyon fiatalok, gyerekek vagytok! 

 A szomjunknál is jobban kínozott bennünket a csalódás. De szerencsére megmenekültünk tőle. A fuvaros, tulajdonképpen a főnök, éppen az udvaron a gumis lovaskocsijánál matatott. Mint vert seregen, végignézett rajunk és így szólt: 

 - Adjál nekik! 

 Győztünk! Önfeledten nyeltük a frissen csapolt habos sört. Áldottuk a fuvaros férfi jó szívét, együttérzését, mert ha valaki, ő igazán tudta, milyen szörnyű, ha az ember szomjas! 

 Cselényi György 

Sajnálat

Sajnálat Az utcán odajött hozzám három jól öltözött, intelligens arcú, illemtudó, gimnazista korú fiú. - Tetszene nekünk segíteni? - kérdezte egyikük. Egy pillanatig se gondoltam, hogy olyan szöveggel akarnak előállni, mint valakik körében szokás, hogy már csak ennyi.... pénz hiányzik a vonatjegy árához, szeretném kiváltani a gyógyszeremet, meg szeretnék venni egy kis kenyeret.... A srác nyomban elmondta, mihez kérnék közreműködésemet. Abban, hogy menjek be a dohányboltba, s vegyek nekik két doboz cigarettát. Beleegyeztem. Egyikük adott 5000 forintot. Fölöslegesnek tartottam prédikálni nekik a dohányzás ártalmairól, meg érdeklődni, hogy a szüleik tudják-e.... Tudom, a gyerekek a rugalmas, lezser, vagány pacákokat kedvelik, s én annak szerettem volna látszani. Igen ám, de mondtak két olyan cigimárkát, amit lévén nem dohányzó, sose hallottam, meg ki se tudom helyesen ejteni. (Én leragadtam a régi neveknél, mint például a Fecske, Munkás, Terv, Savaria...) A táskámba papírért és tollért kotorásztam, de nem volt rá szükség! Az egyik fiatalember előkapta mobil telefonját, villámgyorsan bepötyögte a cigi nevét, s átadta a készüléket. Az üzletben a feliratot mutattam az eladónak. Egyetlen szót se szóltam, lehet, külföldinek nézett. Ideadta a dohányárut, a visszajáró pénzt, a blokkot, s azokat és a telefont az utcán odaadtam a fiúknak. Barátságosan elköszöntünk egymástól, még szép napot is kívántak nekem. Gondolkoztam, jót tettem-e, vagy rosszat? Nem ítéltem el magamat, mert emlékszem, másodikos középiskolásként a társakkal milyen boldogan fújtuk a füstöt az udvaron az óraközi szünetekben. A másodikosoknak már szabad volt dohányozni, de az elsősöknek még nem. De szerettük nekik mutatni az ebből fakadó felsőbbrendűségünket. Meg azt is tudom, milyen kellemetlen, ha az ember rá szeretne gyújtani, de elfelejtett cigit venni. Annak idején én is rémülten kutattam a fogason lógó télikabátom és a zakóm zsebeiben, hogy nem találok-e véletlenül egy szál cigarettát. Örültem, mint majom a farkának, amikor az egyik ruhám zsebéből sikerült előkotorni egy rudacskát, amelyből már kihullott a dohány nagy része, s a gyűrött fehér papírja kókadtam lógott lefelé. Az egy-két szippantás is kielégített. Meg eszembe jutott, engem is sajnáltak már meg. Tizenéves koromban, amikor a grundon meguntuk a futballozást, a barátaimmal elhatároztuk, megyünk sört inni! Összedobtuk a fillérjeinket, forintjainkat és irány a közeli mellékutca, ahol egy lovas-fuvaros a házánál gebinesként árult csapolt sört. Amint az udvarra léptünk, a fuvaros felesége, már mondta, hogy nem lehet, mert nagyon fiatalok, gyerekek vagytok! A szomjunknál is jobban kínozott bennünket a csalódás. De szerencsére megmenekültünk tőle. A fuvaros, tulajdonképpen a főnök, éppen az udvaron a gumis lovaskocsijánál matatott. Mint vert seregen, végignézett rajunk és így szólt: - Adjál nekik! Győztünk! Önfeledten nyeltük a frissen csapolt habos sört. Áldottuk a fuvaros férfi jó szívét, együttérzését, mert ha valaki, ő igazán tudta, milyen szörnyű, ha az ember szomjas! Cselényi György 105