Már öten sorakoztunk a pénzkiadó automatánál. A készülék előtt vékony testalkatú idős néni állt fekete ruhában, de az általunk saccolt időszükségletnél jóval tovább nyomogatta a berendezés monitorát és billentyűzetét.
Azt hittük, a teendőkkel nincs teljesen tisztában, s ha kell, szívesen segítünk. De egyetlen mozdulata se utalt bizonytalankodásra. A gép többször kiadta a néni kártyáját, az asszony többször tett a zsebébe pénzt és többször vette kezébe az automata által kiadott cédulát.
A hölgy nem nézett ki automata-manipulátornak, vagy bűnözőnek, hamiskártyásnak. Gyanítom, hogy mint nyugdíjast, a családja több tagja, vagy a szomszédjai bízták meg számukra a pénz kivételével, s ennek érdekében odaadták neki kártyájukat. Ez már régi gyakorlatuk lehet, mert a néni minden kártya PIN-kódját fejből tudta.
Tehát lehet, több emberrel jót tett szegény, mert nem kellett eljönniük a pénzkiadó automatához, de kicsit, a mi, a várakozók, türelmét tette próbára. De üsse kő! Több is veszett Mohácsnál!
Nem igaz?
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése