Négy jókora és degeszre tömött szatyorral málháztam hazafelé a bevásárlóközpontból. Mivel annak idején matematikából tanultuk, hogy a derékszögű háromszög átlója mindig rövidebb a két befogó együttes hosszánál, ezért kerültem a lakásom derékszögű járdákon való megközelítését. Az átló pedig egy szép zöld fűvű, árnyas, öreg fák által ékesített játszótéren vezetett keresztül.
Egy jól ápolt, fehérdzsekis, vörösre festett hajú idős asszony a homokozónál és a mászókánál ügyeskedő unokáját felügyelte. Előttem a játszótéri úton igen koros őszihajú néni lépkedett. Egyszer csak megtorpant és hangosan azt kérdezte a gyerekre vigyázó nőtől:
- Az oltást felvetted?
- Hogyne, már mind a kettőt – hangzott a válasz kicsit dicsekvően!
- Én 81 éves vagyok, már kétszer regisztráltam, de még nem hívtak – panaszolta a télikabátos hölgy. Mivel közel ment a másik asszonyhoz, én pedig egyre távolodtam tőlük, a további beszélgetésüket nem hallottam.
Nagyon kíváncsi vagyok, a járvány pokla vajon még meddig uralja a közbeszédet, meddig rontja a hangulatunkat és meddig tart bennünket rettegésben? Attól tartok, hogy még sokáig.
Olvastam, hogy az egyik oltás-előállító szerint a beoltottaknak jövőre tanácsos emlékeztető oltásban részesíttetniük magukat, valamint a kutatók már dolgoznak egy újabb vírus, vagy mutáns elleni oltás kidolgozásán.
Bizonyosan ők már tudnak valamit!
Mi pedig abban lehetünk bizonyosak, hogy félelmünknek sose lesz vége!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése