Tisztelet és megbecsülés

Nyíregyháza, Állomástár, Penny Áruház. Haladtunk a pénztár felé a szokásos ütemben. Mögöttem egy fiatalember megkérdezte a kasszában ülő hölgytől, Marianntól (a nevét régi törzsvásárlóként már többször volt alkalmam a kollégáitól hallani), hogy nem tudna-e felváltani 500 forintot fémpénzekre, mert nincs száz forintosa az utcán lévő bevásárlókocsit igénybe venni, a lánctól „elszabadítani”.

Ebben a pillanatban éppen rám került a sor a fizetésnél. 1065 forintot kellett leszurkolnom. Kétezer forintot akartam átadni, de a hölgy megkérdezte, nem volna-e apró, mert az most kevés van a kasszában. Kifordítottam bukszám fémpénzek tárolására szolgáló részét, s az ezres mellé nagy nehezen sikerült összekaparnunk 65 forintot.)

Mariann közölte az 500 forintos bankjegye fémpénzekre váltását kérő fiatalemberrel, hogy az ötszázast nem tudja felváltani, de ad neki kölcsön 100 forintot, a bevásárlókocsi használatba vételéhez. Az „akció” le is zajlott, s a srác boldogan ment az utcára.

 – Én még ilyet nem láttam – mondta ámulatot, csodálatot és maximális elismerést tükröző hangon a közvetlenül mögöttem álló idős úr, akit látásból régen ismerek. Ő dr. Gy. Kálmán, aki aktív korában igen magas rangú megyei vezető beosztást töltött be.

– Megbízok emberekben – jegyezte meg Mariann csendesen, szerényen. 

Én csak annyit tudtam ehhez hozzátenni, hogy „Mariann, az szuper”. Egyébként már régen megfigyeltem, hogy e kereskedőnő specialitása, hogy pillanatok alatt igen kellemes, hangulatot, légkört tud a vásárlók számára teremteni.  

Időközben a fiú szapora léptekkel és hálás arccal már jött is visszaadni a száz forint kölcsönt a pénztárosnak.

Jó a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés légkörében vásárolni!

Cselényi György