A vasárnapi szavazásom után a kedvenc áruházam kinyitásáig még volt vagy fél óra. Hogy ne az üzlet bejáratánál álldogáljak, sétáltam. Az egyik emeletes épület mögött felfedeztem egy kuckót. Nagyon megtetszett!
A
helyet a szomszédos családi portájának kerítése és egy szép
kiskert övezi. Csak akkora szabad hely van, hogy csupán gyalogosok
közlekedhetnek ott, de egyszerre ők se sokan. Az ott lakókon
kívül nemigen jár arra senki.
Ami
igazán felkeltette érdeklődésemet, az egy pad. Az nem olyan, mint
a többi. Jóval erősebb és az ülőfelülete magasabb az
átlagosnál. Egyedi termék. Egy néni elmondta, a fia készítette.
Hozzátette, akkor is menjek el arra, ha a tulipánfa virágozni fog.
Gyönyörű lesz!
Az
ülőalkalmatosság és a mögötte, körülötte lévő szépen
gondozott kert minden bizonnyal az ott lakóknak nemcsak
pihenőhelyre, hanem a boldogság szigete is. Ez az én házam, az én
váram, meg ez itt az én hazánk - semmivel se pótolható érzését
keltette bennem.
A
zöld terület egyik fáján viszonylag nagy méretű, házilag
barkácsolt, madáretetővé alakított flakont billegtetett a
napfényes tavaszi szellő. Az ajtaján ki-be repkedő madarak
boldogan lakmároztak a rengeteg apró magvakból. Az egész
terülj-terülj asztalkám érzését keltette ennem.
Úgy
vélem, jó emberek élnek erre felé. Mindnyájuknak, s még a
madaraknak is jó világuk van feléjük, s a környezetükben.
Vigyázzunk
rá, el ne rontsuk!
Cselényi
György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése