Őskövület

Betértem az egyik mobil telefonüzletbe, tanácsadó, szolgáltató helyre, hogy a telefonomhoz olyan USB-kábelt vegyek, amellyel a készülékről a fénykép- és a videofelvételeket átjátszhatom a számítógépembe.

A bejárati ajtóval szemben ülő, afféle ügyfélszolgálatos fiatalember, megkérdezte, mi járatban vagyok, mint szeretnék?

Mondtam, s mutattam, mely készülékről van szó. A srác a fiókjából előhúzott egy kábelt, belepróbálta, s megállapította, milyen kell hozzá, s egy nőhöz irányított.

A hölgy bement a raktárba, s már hozta is kábelt. Jól megnézte, jót adott-e? Igen!

- Készpénzes? - kérdezte. Igennel válaszoltam.

- 1510 forint – közölte. Kétezer forintost adtam át.

No, ekkor kezdődött a bonyodalom. Vagy 6 kollégáját végig kellett járnia, megkérdeznie, hogy kik és hogyan tudnák előteremteni a visszajáró 490 forintot. 

- Ennyire nincs készpénzes forgalmuk? - érdeklődtem.

- Hát, nem nagyon van, mindenki bankkártyával fizet – hangzott a válasz. 

 Megszégyelltem magam, hogy ezek szerint csak én vagyok ilyen balfácán, őskövület.

(Korszerű, készpénzkímélő fizetési mód ide, vagy oda, a múltkor egy nagy áruházban egy vevőnek ott kellett hagynia az áruit a pénztárnál, mert nem működött valamilyen terminál.

Ezek szerint jó a bankkártya, de olykor nem árt, ha fel vagyunk készülve az őskövületességre is.)

Cselényi György