Az életben akadnak bonyolult, helyesen nehezen megoldható szituációk.
A nagyváros egyik
utcájának családi házában felszerelt riasztóberendezés gyakran éles csengő hanggal
jelzett, annak ellenére, hogy nem történt betörés, vagy más bűncselekmény. Úgy
tudni, az épületben pillanatnyilag nem lakik senki, a tulajdonosa állítólag valahol a hegyekben tartózkodik.
A riasztóberendezés hangja napok, sőt hetek óta idegesítette,
bosszantotta a környék lakóit, hiszen erősen zavarta nyugalmukat, nem beszélve
a közelében lévő óvoda gyerekeiről, dolgozóiról.
A kósza hírek szerint a gondról tudott a ház gazdája, de állítólag
azt mondta, esze ágában sincs a készüléket kikapcsolni, vagy az érzékenységét
kisebbre állítani, mert neki a vagyonát bizony védeni kell, s a környék lakói
meg örüljenek, hogy a berendezés elriasztja a rossz szándékú személyeket, hiszen
ez az ő hasznukat is szolgálja.
Meglehetősen hosszú idő telt el így, amíg a közelben lakók
kínjukban telefonáltak a rendőrségnek, hogy jöjjenek, intézkedjenek, csináljanak
valamit, mert már a megőrülés határán vannak, tekintettel arra, hogy a kánikulában
az ablakokat a nap nagy részében nyitva tartják, de a riasztótól éjjel sem
tudnak pihenni.
A rendőr járőrök megérkeztek, nézelődtek az épületnél,
érdeklődtek a ház környezetében élőktől, de természetesen tanácstalanok voltak.
Egyikük minden bizonnyal telefonált az ügyeletes parancsnoknak a teendőket
illetően. A riasztó cseng, de a jelek és több személy elmondása szerint nem
történt bűncselekmény. Márpedig, ha ez a helyzet, akkor joguk ugyan van, de
okuk nincs az ingatlan területére bemenni, ugyanakkor érthető a lakossági
panasz.
Az ügyeletes rendőrfőnök valószínűleg kijogászkodta, hogy
lakossági bejelentést kaptak, s a riasztókészülék működésbe lépett. Számukra ez
a mérvadó, s nekik nem kötelességük tudni és figyelembe venni, hogy vaklármáról
van szó, mert mi van akkor, ha mégis betörés, rablás, gyilkosság, vagy akármi
történt. Minden bizonnyal utasította járőr kollégáit, hogy a kerítés, vagy a kapu átmászásával menjenek be az
udvarra, s nézzék meg, hogy az ajtókat, ablakokat nem feszítette-e ki valaki? Azok minden bizonnyal megállapították, hogy nem.
A riasztókészülék elhallgatott. Valószínűleg kikapcsolták.
Lehet, ezt a háztulajdonossal történő telefonbeszélgetés alapján tették meg, de
nincs kizárva, hogy nem.
Ha ez utóbbiról van szó, akkor úgy vélem, az a furcsa helyzet állhat
elő, hogy a rendőrnek a tulajdonos tudta nélkül nem volt joga kikapcsolni egy magánházon a riasztókészüléket. A gazda ugyanis a haza térte után mondhatja, hogy bent a szekrényben volt x millió forint, eltűnt, s gyaníthatóan
azért, mert a kikapcsolt riasztó készülék lehetővé tette az észrevétlen
behatolást. Szerintem a berendezést a tulajdonos tudta nélkül akkor helyezhették
volna üzemen kívül, ha a rendőrség gondoskodik az ingatlan őrzéséről a gazdája
haza jöveteléig. Ezt nyilván nem tették meg.
Ugyanakkor a rendőrség pedig a tulajdonosnak benyújthatta
volna a számlát, hogy a riasztókészülék állandó működése miatti vaklárma okán
többször kellett a házhoz bűncselekmény hiányában is, de mégiscsak
kötelességszerűen kivonulniuk, amely ennyibe került, s a kárt tessék megtéríteni.
Szóval az életben vannak érdekes, sőt faramuci helyzetek,
amikor a hatóságnak igencsak meg kell gondolnia, mit tegyen, s az is előállhat,
hogy nem csinál semmit, de ezen pedig a segítséget váró állampolgár háborodhat
fel – jogosan.
A riasztókészülék most csendes. De vajon mindenki nyugodtan
aludhat-e? Reméljük, igen!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése