Bori néni boldogsága

Tombol a nyár. Kertek tízezrei ontják a zöldséget, gyümölcsöt. Miután megtelt a család fagyasztóládája, spájza, a gyorsan tönkremenő feleslegen nem könnyű túladni.

Az apró termetű, hajlott hátú, 80 esztendős Bori néni minden évben jócskán besegít lányának a termés értékesítésébe. Nem alázkodik meg a nagy pofájú, hiéna mentalitású zöldségboltosokkal szemben. A piackutatás és a marketing közvetlen formáját alkalmazza. A lépcsőházak bejáratánál megnyomogatja szomszédai, ismerősei lakásának csengőjét. Az ablakokban megjelenő asszonyoktól megkérdezi, nincs-e szükségük krumplira, meggyre, uborkára, málnára....

A nők, a családok pénz-, konyha- és ellátásügyi minisztereinek agya gyorsan működésbe lép. Sebtében átgondolják, mit akarnak főzni, mi van a hűtőben, s mire lenne szükség, vagyis mit kellene beszerezni a boltban vagy a piacon. Hogy ne kelljen sehová menniük, jó néhányan nem utasítják vissza Bori néni ajánlatát. Igen ám, de az árban, a mennyiségben és szállítási határidőben előzetesen meg kell állapodni.

Egy ilyen beszélgetés fültanúja voltam a minap.

Az emeleti lakásban megszólalt a csengő. Egy középkorú asszony jelent meg az ablakban.

–       Nem kellene krumpli, Mártikám? – kérdezte Bori néni.

–       De kellene – hangzott a válasz.

Bori néni: Mennyit hozzak?

Márta: Öt kilót, Bori néni. De mennyiért tetszik adni?

Bori néni: 150 forintért kilóját.

Márta: Á....a, ne vicceljen, Bori néni, a piacon széltében-hosszában 120-ért lehet kapni.

–       Jó, akkor 100 forintért adom – reagált az idős asszony, csak meg ne hiúsuljon az üzlet, mert tisztában van vele, hogy a készpénzzel és azonnal fizető vevő nagy úr, s kapni kell rajta.

–       De szép nagyokat, ne apró gubicsokat tessék hozni – szólt a vevő kívánalma.

– Jó-jó – hagyta jóvá Bori néni.

Egy másik ablakon kitekintő hölgy uborkát rendelt. Neki az induló 150 Ft/kg árat 100 forintra sikerült lealkudnia.

A következő megrendelő málnára „nyújtotta be” igényét. Neki fél kilóra 450 forintért sikerül szert tennie.

A múltkorában Bori nénit a fülem hallatára kérdezte egy asszony, hogy mivel keni, kezeli az arcát, mivel azt a magas kora ellenére meglehetősen szépnek, simának látja. Bori néni mondta, hogy milyen krémet használ, de a nevét nem merem leírni, mert sose hallottam róla. Erre a beszélgetőpartnere közölte, ő tud ajánlani jobbat, igaz, kicsit borsos az ára. Ő is mondta a kenőcs nevét.  

Erre Bori néni természetes és határozott hangon közölte, hogy megy a gyógyszertárba és megveszi. Rögtön hozzátette, mivel nagyon jó a nyugdíja, gond nélkül meg tudja vásárolni. Ilyesmire egyébként se sajnálja a pénzt.

–       Bori néni, lehet, illetlen vagyok, de megkérdezhetem mennyi a nyugdíja? – érdeklődött egy kosár meggy átvevője.

–      - Persze, nem titkolom – mondta Bori néni, akinek arca sugárzott az elégedettségtől. – Tudod – magyarázta, a férjem meghalt, és a saját és az özvegyi nyugdíjjal együtt havonta 72 ezer forintot hoz a postás. Igaz, a rezsiköltséggel vigyázni kell, de ilyen magas nyugdíjból jutnia és telnie kell mindenre – tette hozzá a boldogságtól repeső szívvel.

Remélem, a zöldség-gyümölcs eladása után a lányától is kap jutalékot, s így aztán nyáron tényleg kánaán köszönt Bori nénire.

Megérdemli!

                                      Cselényi György