Becsületes város

Délután volt. A hosszú hajú, magas, vékony, csinos, szép arcú lány biciklivel ment a randevúra. A fiatalember autóval érkezett.

A lány az értékes kerékpárját a városközponti tér egyik padjához lakatolta, s beszállt a fiú gépkocsijába. Izgalmában későn jutott eszébe, hogy a biciklijéért csak órák múlva tud visszamenni. Értesíteni kellett volna az édesanyját, hogy a bringát valaki vigye haza. A fiú minden bizonnyal tolerálta volna a kellemetlen helyzetet, de a lány nem szólt róla, mert nem akarta elrontani a találkozás varázsát, hangulatát.

Sőt hiába értesítette volna a szüleit, a biciklit padhoz rögzítő szerkezet kulcsa nála, a lánynál van, ezért a kerékpárt senki se tudta volna „simán” hazavinni. A rögzítő eszköz vezetékét elvágni macerás, kárt okoz, sőt valaki lopáskísérletként értékelné (jogosan), s még értesítheti rendőrséget, s mindenki számára kellemetlen szituáció alakulhatna ki.

Nem volt mit tenni, mint a biciklit 5-6 órahosszat a padhoz kötötten magára hagyni, s ezzel megkockáztatni az ellopását.

A lány apja este tért haza, s otthon a felesége elmesélte neki a történetet. A papa elindult a térre, megnézni, vajon ott van-e még a lánya értékes „drótkecskéje”? Út közben már barátkozott a gondolattal, hogy a kerékpárnak hűlt helyét találja, s készült megemészteni a „hát, így jártunk” – sztoriját. De igen jó érzéssel töltötte el a szívét-lelkét, mert a biciklire érintetlenül talált rá. Még a rászerelt lámpák közül se loptak el egyet se.

A fiatalember késő este a parki padhoz kísérte a „cinga” tulajdonosát, s előkerült a biciklirögítő szerkezet kulcsa is. Mindenki boldog volt.

Az apa szíve különösen repesett az örömtől, s el is dicsekedett vele a lánya messziről érkezett udvarlójának, hogy hálát ad az Istennek, hogy egy ilyen becsületes lakosságú városban élhet.

A fiatalember is elismerően nyugtázta a tapasztaltakat, s pici irigységgel mondta, hogy az ő dunántúli lakhelyén ezt nem lehetett volna kár elszenvedése nélkül megúszni, vagyis a biciklit valaki minden bizonnyal eltulajdonította volna.

A család reménykedik benne, hátha egyszer e fiatalember is e becsületes város lakója lesz.

A történetet egyik ismerőse telefonon történő elmondás alapján lejegyezte:

                      Cselényi György  

Többen érdeklődtek szóban forgó becsületes város neve iránt. Nincs miért titkolni, ezért megnevezzük: NYÍREGYHÁZA