Csak állok, nézek, sőt csodálkozok.
Látásból, mondhatni, futólag Ismerek
egy középkorú nőt, aki köztudottan Jahova Tanújának vallja magát. Úgy tudom, a
közelmúltban a munkahelyén összekülönbözött főnökeivel. Nem ismert előttem,
hogy maga jött-e el a cégtől, hivatalból, vagy elküldték-e. Azt hallottam, hogy
már azóta két munkahelye is volt. Talán jelenleg is alkalmazásban van valahol.
No, nem ez az érdekes számomra.
Sokkal inkább annak titkára szeretnék rájönni, mi élteti őket? Mivel tudnak többet
a világról, az életről, a sorsról másoknál és tőlünk.
Ezt a nőt a minap is láttam egy
utcasarkon 3 idősebb hölgy társaságában. Elegánsak, életvidámak voltak. Osztogatták
a színes képekkel illusztrált újság-, vagy propaganda kiadványaikat. Az arcuk
sima, sokat mosolyogtak. Nyomát sem fedeztem fel rajtuk a mai emberre jellemző
félelemnek, rettegésnek, pesszimizmusnak.
Miként lehet az, hogy a Jehova Tanúiban
egy csöppnyi feszültséget se kelt a mi lesz holnap, vagy holnap után? – homálya,
bizonytalansága. Mi ad számukra erőt, bölcsességet és kitartást a mindennapokhoz? Bevallom, egyszer egyikükkel beszélgettem, de semmi olyan nem
mondott számomra, amely bármely más vallás esetében ne lenne szinte közismert.
De mégis jó lenne megfejteni a Jehova Tanúinak titkait. Lehet, ahhoz, hogy ez
megtörténhessen, csak egy dologra lenne szükség: a feltétel és félremagyarázás
nélküli hitre.
No, ez az, ami az emberek többségénél hiánycikk. S a hitükért igencsak irigyelhetjük Jehova Tanúit.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése