Szülővárosomban az egyik forgalmas kivezető főút mentén,
de még jócskán belterületen, tulajdonképpen a senki földjén magas eperfa árválkodik.
Az útszegély és a házak közötti néhány méter széles füves területen ontja a
gyümölcsöket, amelynek nagy része a pirosról fekete színűre változás után a
földön és az útburkolaton landol.
Ott rövid idő alatt szétmállik, megsemmisül, fekete folttal jelezvén elmúlását. Az utóbbiba a személy- és járműforgalom is jócskán közrejátszik. Hernyókat sem a fán, sem a
földön nem látok, mert úgy vélem, az óriási járműforgalomból származó elégett üzemanyag-maradék
spontán és ingyen pótolja a permetezést.
Utam gyakran vezet az eperfa mellett. Régebben az egész országban, de főként a parasztházaknál található
volt ilyen. Manapság, különösen a városi környezetben a hulló termése miatt
kevésbé népszerű. Ez itt maradt,
dacolván a múló évtizedekkel.
A minap furcsa dolog történt. Egy középkorú nő szüretelte az
állva elérhető magasságban lévő apró gyümölcsöket. Azokat részben a szájába,
részben a mellette lévő reklámszatyrába tette. A hölgy haja hosszú és dús volt,
fodrász régen munkálkodott rajta. A sötét, vastag, meleg nadrágja, blúza
azt sugallta, a Vöröskeresztnél, vagy valamely segélyszolgálatnál, vagy a kukákból azokhoz jutott hozzá. A
fa tövébe lerakott két tömött szatyra valószínűleg az aznapi gyűjtőmunkájának
eredményét jelképezte.
A
fekete eper a magas a savtartalma, üdítően savanykás, pikánsan édeskés,
jellegzetesen erdei gyümölcs íze szemmel láthatóan jólesett neki.
Olvasom, hogy az eperfa gyümölcse rákellenes, antivirális és antibakteriális hatású. A
tradicionális távol keleti gyógyászatban a leveléből készült teát megfázás,
köhögés, szájüregi betegségek, szemgyulladás esetén, tejelválasztás fokozására;
az ágak főzetét reumára, a gyökérkéregfőzetét köhögés ellen, ödéma- és
gyulladáscsökkentőként, lázcsillapításra, diabétesz kezelésére, hashajtóként,
féreghajtóként; a termést székrekedés esetén alkalmazzák.
Visszatérve az eperszedő nőre: igaz lehet a hit és a mondás: a Jóisten gondoskodik
mindenkiről!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése