Hazavágyódsz a nyomorba...?

Egyik ismerősöm kétségbeesetten újságolta, hogy az Angliában dolgozó fia haza akar jönni. Megkérdeztem tőle – folytatta – , fiam, miért akarsz hazaköltözni? Vágyódsz a nyomorba? Negyedannyi fizetésért dolgozni, mint amennyit ott keresel.

A keserűen panaszkodó férfi körül állók hallgattak. Nem tudom, ki értett vele egyet, s ki nem.

Én ez utóbbiak közé tartozok. Tökéletesen megértem a hazavágyakozó fiatalembert. Aki nem élt huzamosabb ideig külföldön, az lehet, megpróbálhatja elképzelni, de szerintem nem képes Isten igazából beleélni magát, hogy milyen érzés távol élni a szülőhazától, s az, hogy körülötte mindenki idegen. Bármilyen vizsgája van, az angol soha a büdös életben nem lesz anyanyelve. Az utcán, a boltban és a munkahelyen igencsak  fárasztó lehet állandóan hegyezni a fülét és az agyát rejtvényfejtésszerűen járatni, hogy megtudja, vajon ki, mit és miért mondott?

Öcsém, jómagam, így ismeretlenül is arra biztatlak, gyere, költözz haza! Ne törődj édesapádnak az anyagiak dolgában esetleg bekövetkező veszteséged miatti aggodalmával. Hiszem és vallom, hogy hazai környezetben a száraz kenyérhéj is jobban esik, mint idegen országban bármilyen ínyencség. Nagyon igaznak tartom a mondást: Mindenütt jó, de a legjobb otthon!

Cselényi György