Köpjetek a magasabb munkabérre!
Találkoztam volt kolléganőmmel, aki a közelmúltbeli
összefutásunkkor arról számolt be, hogy a 30 esztendős gépészmérnök fia
Angliában dolgozik. Érdeklődtem, miként boldogul a srác?
– Á...á, költözik haza – mondta a hölgy. – Igaz, többet
keres, mint Magyarországon, de nem bírja, elege van a mindennapos
megaláztatásból. Egy benzinkútnál dolgozik, s a főnöke, a tulajdonos, egy 19
éves taknyos angol kölyök amint reggelente megérkezik Chevroletjével,
egész nap cseszegeti, ugráltatja a fiamat. Pedig az világéletében igencsak szorgalmasan
és lelkiismeretesen dolgozott.
A munkaadója csak azt hajtja angolul, ha ilyen lassan fogod végezni
a munkádat, kirúglak. A nő fiának az az érzése, hogy a góré a fenyegetést nem
gondolja komolyan, mert kedveli a fehér embert, ugyanis Londonban manapság már
órákat lehet sétálni anélkül, hogy egyetlen fehér emberrel is találkozna az
ember, de szereti játszani az uralkodót, a parancsnokot, a vezért, s lépten-nyomon
megalázni a szerencsétlen, kiszolgáltatott magyar embert.
Az asszony arról is beszámolt, hogy a gyereke a rettenetes
lakhatási viszonyokra is panaszkodott. A környezetében rengeteg az idegen,
köztük színes bőrű bevándorló, akik viselkedése, életvitele miatt a szabad
idejében nem tud pihenni, ezért szörnyen kimerültnek érzi magát. Minden héten
pénteken kap fizetést, 13 órakor kerül a számlájára a pénz, de azt hiába mondja
a házigazdának, az a csaknem nyomorszállásról már 12 órakor dobná az utcára a
bőröndjét, mert jönne az újabb kelet-közép-európai szerencsétlen munkavállaló.
A mérnök srác azt mondta az anyjának, hogy besokallt, elege
van, nem bírja és nem is tűri tovább a megaláztatást. S ha Magyarországon
naponta egyetlen darab száraz kenyér jut neki, akkor is hazajön. Ha valaki tisztességes körülmények között akar
élni, meg rendesen óhajt étkezni, tehát nem akar szenvedni, nélkülözni, akkor
Nyugat-Európában sem tud sok pénzt megspórolni.
Úgy vélem, az említett problémákkal nem egyedül küzd ez az
ember. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy illető gondját teljesen megértem, sőt
együtt érzek vele. Arra biztatok másokat is, hogy ne tűrjék, hogy az angolok,
vagy bármely más nemzetiségű, kicsit jobb anyagi helyzetű emberek beléjük
töröljék szaros cipőjüket. Ne tűrjék a pszichés megsemmisülést. Köpjenek a
nyugaton fizetett kicsit magasabb munkabérre, s térjenek haza! Hátha a sorsuk,
anyagi helyzetük itthon is elviselhetővé válik.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése