Nyíregyházán a Volánbusz lefékezett a megállónál. Kinyíltak
az ajtók, majd a hangjelzés után a hátsó és a középső bezáródott. A sofőr
melletti ajtónál felszállt egy jól megtermett férfi.
Az utasok látásból ismerték. A járművön halk morajlás futott
végig: „Ellenőrök!” Néhány utas bepánikolt. Egy fiatalember a jegyérvényesítő szerkezethez
(lyukasztóhoz) ugrott, de akkora lendülettel, hogy a függőleges rúdba épphogy
csak kapaszkodó idős nénit az ajtóhoz lökte. Így talán az ellenőr nem vette
észre, hogy késő kezdett hozzá az utazását legalizáló, vagyis a bliccelését
megszakító művelethez.
Egy másik férfi úgy döntött, előre szalad, s leugrik a még nyitva lévő
első ajtón. Ez annak árán volt végrehajtható, hogy több embert félrelökött útjából,
sőt az ellenőrt a sofőrfülke ajtajának taszította. De sikerült a buszról
leugrania
A járat folytatta útját. Az ellenőr átlátta a helyzetet, de
olyan félhangosan, mintegy önmagának magyarázva azt
mondta: fölösleges volt a pánik, mert most nem vagyok szolgálatban, majd egy
szabad ülésen helyet foglalt.
De mindenki megértette a buszt gyorsan elhagyó férfi
cselekedetét, hiszen jobb félni, mint megijedni – alapon honnan tudta, volna, hogy a
régi közismert, s menetjegyek és bérletek érvényességét kontrolláló Volán-dolgozó
ezúttal egyszerű utastárs minőségben lesz jelen a tömegközlekedési eszközön.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése