A világhálón kering egy videófelvétel, amelyen egy tüntetés valamelyik
vezéralakja nyilatkozik. A válaszai során többször mondta, hogy „Nem tudom, nem tudom, nem tudom…”
Feltételezem, hogy a 3-4 perces riportfelvételt nem valamelyik stúdióban
vagdalták össze ilyen „lejáratósra”. Kedves szónok és vezér úr, így nem
tetszett valami meggyőző lenni.
Akkor azt kellett volna mondani, hogy akármilyen hideg van,
nem szeretek otthon lenni, imádok a nyilvánosság előtt szerepelni és beszélni. A
szimpatizánsaim falkájában való tartózkodáson, mutatkozáson, menetelésen,
vonulgatáson kívül komolyabb célom, tervem, szándékom nincs. Megértjük!
A látottak, hallottak alapján az emberekben felmerül a gyanú,
hogy valakik esetleg odaküldtek benneteket demonstrálni, s talán még valamiféle
juttatásban is részesültök érte.
Az eset kapcsán eszembe jutott egy évtizedekkel ezelőtt
történt sztori. Vasutasnaphoz közeledvén a közszolgálati rádió (akkoriban nem
is volt más) munkatársa Budapesten a Nyugati
pályaudvaron meginterjúvolt egy kocsivizsgáló férfit. A Déli Krónikában élő
adásban azt kérdezte tőle, hogy amikor kalapácsával odakoppint a vasúti kocsik
kerekeire, mire kell figyelni?
(Ugye az ember afféle választ várt, hogyha a hang nem szép, fémes, csengő, akkor esetleg a kerékkel valami gond lehet, például el van repedve,
amit azonnal jelezni kell az illetékesnek, s ekkor nincs indulás, azt a vagont
azonnal ki kell vonni a forgalomból, stb.)
Ehelyett az kocsivizsgáló teljesen magától értetődő hangon az
mondta, hogy „Nem tudja…!” Amikor
felvették ide dolgozni, a kezébe adták ezt a kalapácsot, s mondták, a kocsik
kerekeire üssön vele rá...
Ezek után a vasút utazóközönsége igencsak „biztonságban”
érezhette magát.
Valami ilyesmit éreztem a tüntetés szónokának nyilatkozata
kapcsán is.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése