“Aki azt mondja, hogy a génmódosított növényeknek hazánkban helye van, az az ország ellensége!”

A biotermékek fogyasztása népegészségügyi érdek

Napjainkban egyre több szó esik arról: hazánk fontos érdeke, hogy mentes legyen a genetikailag módosított növények termesztésétől és az azok felhasználásával előállított termékek fogyasztásától. Mi több, Magyarország egyik fő szorgalmazója kezdeményezője annak, hogy az említett törekvést, célt Európa minden állama tűzze napirendjére.

E témakörhöz jómagam is szeretnék hozzászólni, mégpedig annak révén, hogy néhány évvel ezelőtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán biokonferenciát rendeztek. Az előadásokon elhangzott beszédekből felidézek néhány mondatot, gondolatot.   Mindezt annak idején a Gazdafórum című mezőgazdasági lapban megírtam. (Megjegyzem, az újságot - a készítőinek nem, vagy nagyon kevésbé felróható okok miatt - az adóhatóság volt kedves tulajdonképpen kivégezni.) 

Biokonferenciát rendeztek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa községben. Nyéky Tamás polgármester köszöntötte a több száz résztevőt. Úgy véli, mivel a térség gazdasága számára a biotermelés kitörési pont lehet, ezért érdemes vele komolyan foglalkozni.

Veisz János, a Biokulúra Egyesület nyíregyházi csoportja vezetője, a rendezvény levezető elnöke elmondta, hogy öt évvel ezelőtt tartottak Tarpán efféle tanácskozást, s akkoriban az érdeklődők egy kis termet sem töltöttek meg. De évről évre mind többek jöttek el, s most ez a hatalmas terem is majdnem kicsinek bizonyul a gazdák befogadására. Külön öröm, hogy sok fiatalt látni. A jeles előadók mint mindig, ezúttal is igen aktuális témáról szólnak a hallgatósághoz.

Vágvölgyi Sándor, a Nyíregyházi Főiskola tanára arról beszélt, hogy van-e menekülés a GMO elől? Kijelenthetjük, hogy változatlanul jók, sőt egyedülállóan jók a Kárpát-medence ökológiai adottságai. A Kárpátokból a folyók minden mikroelemet lehoztak, s a terület olyan különleges talajjal töltődött fel, ahol fantasztikusan jó beltartalmi értékű termékek állíthatók elő. A klimatikus adottságokat tekintve pedig nincs még egy ehhez hasonlóan kedvező a világon. Ehhez társul a vidéken rendelkezésre álló munkaerő, amely az adottságokhoz hozzá tudja tenni a biotermék előállításához feltételenül szükséges gazdaságosságot. Nem nagyon emlegetjük a hatalmas agrárhagyományokat, de a nagyapáink anélkül folytattak biotermelést, hogy azt mondták volna. Minden melléktrerméknek jól meghatározott helye, becsülete volt. A kenyér héját eldobni szentségtörésnek számított. Rituáléja volt a jószág etetésének és a tengeri kapálásának is. Ezeket a rendkívüli értékeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Pozitívum, hogy növekszik az ökológiai gazdálkodásba bevont terület nagysága. Másik számottevő előnyünk, hogy a GMO-t Magyarországon törvényileg nem engedélyezik. Ez rendkívül nagy érték. A bio és a GMO egy napon nem lesz említhető. A GMO-mentesség számunkra kedvező adottságnak tekinthető. Hazánkban magas színvonalú az ellenőrzés. Ezt azt jelenti, hogy a bio tényleg bio, és az erről szóló tanúsítványt elfogadják más országok is.

Ha így áll a helyzet, akkor miért vagyunk gondterheltek? Azért, mert hazánkban ugyan már 130–140 ezer hektáron folytatnak biotermelést, de az előállított terméknek csupán mintegy tíz százalékát fogyasztják, használják fel itthon. Ez azért nem jó, mert a biotermék nem a mi egészségünket szolgálja. Gond az is, hogy a termékeink nagy része viszonylag alacsony feldolgozottsági fokú, az itt megtermelt áruk zöme alapanyagként kerül tovább. A hozzáadott érték máshol magas, ezért nem a mi jövedelmünket gyarapítja.

Nagy probléma a termelők piaci kiszolgáltatottsága. A megtermelt árunak nem biztos, hogy lesz piaca. Nem megfelelő a szervezettség. Ez ellen tenni kell! A biotermelőnek és a családjának a jövedelme nem biztosított.

Mit lehetne tenni? Előbb-utóbb el kell érni azt, hogy legyen egy olyan ajánlati lista, amelyre a beltartalmi szempontból értékes és genetilailag rezisztenciával bíró fajták kerülnének fel. A biotermesztés hatékonysága növelésének érdekében bizonyosan át lehetne venni néhány, a mindennapi munkát megkönnyítő technológiai elemet az integráltból. Az előrejelzésnek sokkal nagyobb szerepet kell kapnia. A kártevők és kórokozók és az éghajlat okozta problémák ma már előre jelezhetők. Bővíthető a termékkör. Valószínűleg olyan termékből is elő lehetne biót állítani, amiből eddig még nem történt meg. Lehetne bio csemegeszőlő is, mert ahhoz minden feltétel adott. Vannak fagytűrő és piacos fajták. A szőlő, mint az egyik legegészségesebb gyümölcs, önmagában is bio dolognak tekinthető. Nagyobb hozzáadott értékkel kellene a termékeket előállítani. És javítani szükséges a piacra jutás esélyeit. Ha nincs, akkor mindent el kellene követni a bio nagybani piac létrehozásáért. Egy termékről merjük megmondani, hogy az nemcsak vegyszermentes, hanem beltartalmilag is sokkal jobb a másiknál.

Néhány betegségben világelsők vagyunk. Ilyen az emésztőrendszeri és keringési rendszer betegsége. Nálunk az allergia sorscsapás. Ha megnézzük, ezeknek mi az oka, azt látjuk, hogy az élelemben nincs meg az a mikroelem, amelyről azt hittük, hogy benne van. Fel kellene tüntetni az árun, hogy például az nemcsak vegyszer-, nemcsak GMO-mentes, hanem abban kétszer annyi króm, szelén, vagy bármi van. Ma már tudjuk, hogy a mikroelemeken nagyon sok múlik. Ezt az árun helyettünk senki sem fogja feltüntetni. Legalább annyi a teendő a döntéshozók szintjén, mint a termelőknél. A legfontosabb az egészségtudatos gondolkodás elérése. Erre a közszolglati médiában időt és pénzt szükséges áldozni. A születéskor várható élettartam tekintetében az országok között az utolsó helyek valamelyikén vagyunk. Több országban magasabb a nyugdíjkorhatár, mint a nálunk a várható életkor.

Az elkövetkező években a GMO távoltartása Magyarországtól nagy következetességet kíván. Semmi nem indokolja az ide való behozatalát. Minden módon támogatni kell a biotermesztést, s nemcsak a vidékfejlesztés és nemcsak az agrárnépesség támogatásaként. Az oktatás szintén is foglalkozni kellene vele. Népegészségügyi kérdésként kellene kezelni. Csak akkor nézhetünk bíztató jövő elő, ha tovább élünk és egészségesek vagyunk. Ez nemcsak valamely tárca, s nemcsak valamely párt ügye. A nemzeti programokban az ökológiai szemléletet meg kell jeleníteni. Most egy kicsit spontán mennek a dolgok. Sokan küzdenek, erőlködnek, s ma még kicsit szélmalomharcot folytatnak. Jó lenne eljutni oda, hogy hazánkban a biotermesztés, és a biotermékek fogyasztása a természetért és az életért való gondolkodás és cselekvés szerves része legyen.

Egy 77 éves férfi hozzászóló kifejtette, hogy 25 éves földbérlettel kezdték a gazdálkodást állami gazdasági területen. Kezdetben nem tudtak belépni a biogazdálkodók táborába, mert nem tudták kifizetni az azzal járó ellenőrzési költségeket. De amint Tarpán meghirdették a lehetőséget, rögtön éltek vele. Immár 120 hektáron próbálják megvalósítani, sőt el is érték az ötéves ciklust, úgy, hogy most már biotermelők. A felszólaló számára megadta az isten, hogy 11 napos tanulmányi úton járjon Dániában és Hollandiában. Ott hat évvel ezelőtt azt hallotta, hogy Dánia nem engedte be országába az angol tőkét, és a mezőgazdaság meghatározó ágazat a politikában. A gazdák minden évben kötelező jelleggel továbbképzésen vesznek részt. Az alternatív energiaforrások hasznosításában is sok jó dolgot látott.

Gyöngyössy Mátyás, a nyíregyházi Lippai szakközépiskola volt igazgatója, biogazdálkodó hozzászólásában arról beszélt, hogy tiltakozik az ellen, hogy sokan úgy fogják fel, hogy az ökotermesztés a nagyon egyszerű emberek gondolkodását, tudományát tükrözi, holott nem egészen ez a helyzet. Tudniillik, az ökotermesztés sokkal bonyolultabb és sokkal nehezebb a hagyományos, vegyszerekkel történő növénytermesztésnél, vagy állattartásnál. Ennél az egész ökoszisztémát kellene valahogyan szabályozni, irányítani. S ehhez központi tudományos segítséget nem kap a biogazda.

 A felszólaló nagyon hiányolja, hogy az ökotermesztés elméletének és gyakorlatának nincs tudományos központja, ahonnan kaphatnák a fajtalistát, és ahonnan új eljárásokról hallhatnának, s ahol összegyűjtenék az ország ökozgazdáinak tapasztalatait. Azt nem várható el, hogy azt majd külön-külön és egyenként mindenki kitalálja.  

A másik súlyos gond, hogy a hazánkban megtermelt biotermékeknek csak a 10%-a fogy el helyben. Ennek igen sok oka van. Például a marketinget nem tudjuk innen, lentről irányítani. A biotermelők a médiától sem kapnak segítséget. Alig találkozni az ökoterméket propagáló írással, műsorral. A GMO tekintetében viszont nem lehet a médiát elmarasztalni, mert azzal sokat foglalkoznak, s mellettünk van ezen a téren. De hiányzik az orvosi segítség is. A termelők magyarázzák, hogy milyen egészséges a vegyszermentes termék? Az orvos miért nem teszi ezt? A beteg is csak akkor megy a biotermelőkhöz, ha már nagyon rossz az állapota, ha daganatos. Pedig az ökoterméknek nem az a haszna, hogy meggyógyítja az embert, hanem az, hogy nem engedi megbetegedni. Mert nem fogyasztja a rengeteg káros, ellenőrizhetetlen anyagot, ami a tönkreteszi a szervezetét. Azt mondják, már 300, jobbára nem ismert ártalmas vegyszer kerül az ember szervezetébe. Gyöngyössy Mátyás tisztában van azzal, hogy az ökotermelők a nagy vegyszergyárakkal még vitatkozni sem tudnak. De ebben a kormány segítségére lehetne az embereknek. A tétlenség nem fogadható el. Úgy tűnik, a mezőgazdaság teljesen háttérbe szorul.

Roszik Péter, a Biokultúra Szövetség alelnöke elmondta, hogy a Biokultúra Szövetség csapata megpróbálja megalkotni a rövid és hosszú távú stratégiát. Fő feladat a biotermelők érdekeinek érvényesítése a támogatási rendszerben is. A társadalmi vitákban elhangzott jó javaslatokat ugyanis érvényesíteni kellene a szabályozásban. Sajnos a jogszabályok szintjén nem jelentkezett a biotermelők meggyőző tevékenyége. Megköveteljük, hogy a génmódosított növényekkel összefüggésben milyen legyen a regisztráció, milyen a távolság, stb. Tervbe van véve Magyarországon géntechnológiai centrumok létrehozása. A szövetség szerette volna elérni ennek törlését. Erre a géntechnológia szót biotechnológiára változtatták.

 A képviselő-választás során tisztázi kellene, hogy ki, mit akar a GMO-val? Nagyon résen kell lenni. Aki azt mondja, hogy a génmódosított növényeknek hazánkban helye van, az az ország ellensége! Érthetetlen a döntéshozás mechanizmusa. A biotermelők elmondták, hogy Németországban kísérletileg elkezdték a GMO gabonát termeszteni, amelynek az lett a következménye, hogy azt a terséget nem keresi fel igényes gabonavevő. Az a régió elveszítette a becsületét.

      

Zelenyánszky András nyíregyházi biotermelő arról szólt, hogy szerinte a környezetgazdálkodásra szánt pézből népfőiskolákat kellene létrehozni országban. Az a nagy gond, hogy kevés a környezetgazdálkodást hozzáértéssel művelő ember. A felszólaló hangsúlyozta, ő már 20 éve tanulgatja, s úgy érzi, mégsem tud eleget. Minden fórumot megragad ismeretei gyarapítására.

Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem adjunktusa elmondta, hogy egy szűk, de nagyon erős lobbikörnek a családi gazdaságok az útjában vannak.

Tartsunk lépést az idővel, mérjük fel lehetőségeinket, s a tevékenységünket mindig kritikával szemléljük. Az országos és az európai intézkedések mellett kulcsfontosságú, hogy mit tesz az egyén, s mit tesz a helyi közösség a szóban forgó ügyekben. Meg kell érteni, hogy a döntési mechanizmusban két döntő csoport van Magyarországon és a világban. Egyrészt vannak a tőkérdekeltséghez, a pénzvilághoz, a globalizmus legártalmasabb részeihez tartozó érdekeltségek, amelyek szinte személytelenek. Nekik fogalmuk sincs a Kárpát-medencebeli adottságokról. Számukra a kamat, a tőkemegtérülés, az extraprofit minél nagyobb mértéke a fontos. Hogy abba népek, országok pusztulnak bele, nem érdekli.

A másik oldalon mindezekkel szemben nem pártok, hanem a helyi kisközösségek tudnak fellépni. Ez utóbbiakat kell erősíteni, amelyek a pénzhatalom óriási kártételéit megakadályozhatják. Sok minden a családok szintjén dől el, például az, hogy a gyerek ihat-e kólát, stb. Vannak az önkormányzatok, s vannak helyi civil szervezetek.

Márai Géza nem szereti az alulról jövő kifejezést. A béka feneke van legalul. Szerencsésebb, ha helyi kezdeményezésről beszélünk. Adjuk meg magunknak a tiszteletet. Mi nem alulról jövünk, hanem helyiek, civilek, gazdálkodók vagyunk. E helyi helyi csoportosulások harca eleve vesztesnek látszik, hiszen felmerül a kérdés, hogy miként vehetik fel küzdelmet a pénzhatalmasságokkal? Lehet, méghozzá eredményesen.

A GMO beengedése meghatározza hazánk sorsát. Nem szabad csak arra várni, hogy országosan mi történik. Sok múlik a helyi kis közösségek szervezettségén. De ezt országosan is képviselni kell információval, tudással, egyébbel. Nincs más út, mint megerősíteni a helyi szerveződéseket, s ebben a családokat az első helyre tenni. Ezt és az egyén felelős cselekvését nem pótolja semmi. Önbizalom, határozottság és összefogás kell. Az előadó a GMO-val szembeni ellenállás jó példájaként az önkormányzati vonalon Hódmezővásárelyet és Karcagot említette. Hazánkban eddig 32 önkormányzat mondott nemet a GMO-ra. Hasonlót tett Nyugat-Dunántúl és Dél-Dunántúl régiója is és azt hivatalosan deklarálta.    

Nemrégen sok orvossal, védőnővel és más egészségügyi szakemberrel lehetett az egészséges táplálkozásról és a bio élelmiszerek fogyasztásának előnyeiről beszélni. A dánoknál, svájciaknál bizonyos rendeletek alátámasztják, hogy az óvodai és az általános iskola étkeztetésben kötelező a bio élelmiszerek országos felhasználása. Egyébként a dán gazdák azért sikeresek, mert megvédték egymást a bankokkal, meg a tisztességtelen kereskedőkkel szemben. A helyi közösségeknek kell megvédeniük egymást.

Mándy Lajosné, a Debreceni AC Westsik kutatóintézetének tudományos osztályvezetője az ökogazdálkodásban ajánlott fajta- és tápanyagkísérletekről adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a nyíregyházi intézet 1996-ban döntött úgy, hogy több tíz hektárt átalakít ökológiai gazdálkodásra – elsősorban kutatási céllal. Az intézet fő profilja a különböző szántóföldi és kertészeti növények nemesítése a fő kórokozókkal és kártevőkkel szemben. Azontúl Westsik Vilmos nyomdokain haladva az intézet 1929 óta foglalkozik a homoktalajok komplex hasznosításának kutatásával. Az említett 47 hektáron elsősorban talaj- és növénykutatási tevékenységet végeznek, s csak másodsorban ökológiai termelést. Az átállítási időszakot kalászos növényekkel kezdték. Homogenizálták a területet. Igen gyenge minőségű homokterületről van szó. 25 hektáron szerves trágyázásos (3 évente 40 tonna/hektár mennyiségben) vetésforgót alakítottak ki. A szerves trágyázást követő második évben pedig 15 liter/ha Bactofilt dolgoznak a talajba. 22 hektáron pedig zöldtrágyázásos vetésforgót hoztak létre. Elsősorban a csillagfürtöt használnak zöldtrágyáként. Pillangós virágú növényként iktatták be a szöszös bükkönyt. Ezek a levegőből megkötött nitrogént juttatják a talajba.

Másik nagy növénykultúrájuk az állókultúrában termesztett lucerna. Az intézet nagyon jó lucernafajtákat állít elő. A lucerna megvédi az eróziótól a területet. Nitrogéngyűjtő és az erőteljes gyökérzete révén mélyen lazítja a talajt, valamint ásványianyag-feltáró és szervesanyagpótló funkciója is van. Tehát a lucerna talajvédő, talajgazdagító és -pihentető szerepe is számottevő. Semmilyen növényvédelemben nem részesítik. Az intézet másik új nemesítménye az évelő rozs, amely az előzőekben említett növényhez hasonló szerepet tölthet be.

A vetésforgóbban a növényi sorrend: kalászos, kapás, pillangós és keresztes virágú. A jobb területrészeken búzát is vetnek, például a Jubilejnaja fajtát. Stabil, malmi minőséget kell előállítani öko körülmények között is. A kapásnövények közül a napraforgó szintén saját nemesítésű. A napraforgó a vetésforgóban jelzi a talaj kondícióját. A legszárazabb évjáratban is 2,5 tonna olajipari napraforgót tudnak előállítani hektáronként. A pohánka is bekerült az ökológiai vetésforgóba. Ez a növénykultúra a kártevőktől és betegségektől szintén mentes. A fogyasztása egyre terjed a reformtáplálkozás okán. A pohánka lisztjét az egyébként lisztérzékenyek is fogyaszthatják. És kiváló mézelő növény.

Keresik a biotermesztésben alkalmazható csávázó szert. A vetésforgóban a keresztes virágúak közül nagyon kedvelik a mustárt. A talajban gyéríti a fonálférget. A leveles olajretek, valamint a recpe is nagyon jó hatásfokkal alkalmazható. A fecélia gyéríti a területen a cserebogár pajorokat.

Az intézet őszi búzából 14 , tavaszi zabból 5, burgonyából 8, napraforgóból 7, száraz borsóból pedig 5 fajtát vizsgál. Célul tűzték ki, hogy a ökotermesztésbe javasolt fajták legyenek intenzív és erőteljes fejlődésűek, jól hasznosítsák a tápanyagokat, legyenek jól bokrosodók, vagy talajtakaró képességűek, rezisztensek, vagy toleránsak a legfőbb kórokozókkal és kártevőkkel szemben, s megfelelő mennyiségű és stabil minőségű termést hozzanak. Azt tapasztalták, hogy az ökoterületen beáll egy egyensúly és ott sokkal kevesebb a kártevő mint a hagyományos rozstáblákon. A konvencionális gazdálkodásban egy sor tevékenység a kártevők és kórokozók ellen irányul. Az ökológiai gazdálkodásban pedig nem a kártevők ellen harcolnak, hanem a kultúrnövényt kívánják abba az állapotba hozni, hogy az a legellenállóbb legyen. Létrehozható egy olyan egyensúlyi állapot, amikor már nem kell nagyon aggódni.

Cselényi György

Kapcsoldó cikk: Professzorok előadása a GMO-ról