A biotermékek fogyasztása népegészségügyi érdek
Napjainkban egyre
több szó esik arról: hazánk fontos érdeke, hogy mentes legyen a genetikailag
módosított növények termesztésétől és az azok felhasználásával előállított
termékek fogyasztásától. Mi több, Magyarország egyik fő szorgalmazója
kezdeményezője annak, hogy az említett törekvést, célt Európa minden állama
tűzze napirendjére.
E témakörhöz jómagam is szeretnék hozzászólni, mégpedig annak révén,
hogy néhány évvel ezelőtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán
biokonferenciát rendeztek. Az előadásokon elhangzott beszédekből felidézek
néhány mondatot, gondolatot. Mindezt annak idején a Gazdafórum című mezőgazdasági lapban megírtam. (Megjegyzem, az újságot - a készítőinek nem, vagy nagyon kevésbé felróható okok miatt - az adóhatóság volt kedves tulajdonképpen kivégezni.)
Biokonferenciát rendeztek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa
községben. Nyéky Tamás polgármester köszöntötte a több száz résztevőt. Úgy
véli, mivel a térség gazdasága számára a biotermelés kitörési pont lehet, ezért
érdemes vele komolyan foglalkozni.
Veisz János, a Biokulúra Egyesület nyíregyházi csoportja vezetője, a rendezvény
levezető elnöke elmondta, hogy öt évvel ezelőtt tartottak Tarpán efféle
tanácskozást, s akkoriban az érdeklődők egy kis termet sem töltöttek meg. De évről
évre mind többek jöttek el, s most ez a hatalmas terem is majdnem kicsinek
bizonyul a gazdák befogadására. Külön öröm, hogy sok fiatalt látni. A jeles
előadók mint mindig, ezúttal is igen aktuális témáról szólnak a hallgatósághoz.
Vágvölgyi Sándor, a Nyíregyházi Főiskola tanára arról beszélt, hogy van-e menekülés a
GMO elől? Kijelenthetjük, hogy változatlanul jók, sőt egyedülállóan jók a
Kárpát-medence ökológiai adottságai. A Kárpátokból a folyók minden mikroelemet
lehoztak, s a terület olyan különleges talajjal töltődött fel, ahol fantasztikusan
jó beltartalmi értékű termékek állíthatók elő. A klimatikus adottságokat tekintve
pedig nincs még egy ehhez hasonlóan kedvező a világon. Ehhez társul a vidéken
rendelkezésre álló munkaerő, amely az adottságokhoz hozzá tudja tenni a
biotermék előállításához feltételenül szükséges gazdaságosságot. Nem nagyon emlegetjük
a hatalmas agrárhagyományokat, de a nagyapáink anélkül folytattak biotermelést,
hogy azt mondták volna. Minden melléktrerméknek jól meghatározott helye,
becsülete volt. A kenyér héját eldobni szentségtörésnek számított. Rituáléja
volt a jószág etetésének és a tengeri kapálásának is. Ezeket a rendkívüli
értékeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Pozitívum, hogy növekszik az ökológiai gazdálkodásba bevont terület
nagysága. Másik számottevő előnyünk, hogy a GMO-t Magyarországon törvényileg
nem engedélyezik. Ez rendkívül nagy érték. A bio és a GMO egy napon nem lesz
említhető. A GMO-mentesség számunkra kedvező adottságnak tekinthető. Hazánkban
magas színvonalú az ellenőrzés. Ezt azt jelenti, hogy a bio tényleg bio, és az
erről szóló tanúsítványt elfogadják más országok is.
Ha így áll a helyzet, akkor miért vagyunk gondterheltek? Azért, mert
hazánkban ugyan már 130–140 ezer hektáron folytatnak biotermelést, de az
előállított terméknek csupán mintegy tíz százalékát fogyasztják, használják fel
itthon. Ez azért nem jó, mert a biotermék nem a mi egészségünket szolgálja.
Gond az is, hogy a termékeink nagy része viszonylag alacsony feldolgozottsági
fokú, az itt megtermelt áruk zöme alapanyagként kerül tovább. A hozzáadott
érték máshol magas, ezért nem a mi jövedelmünket gyarapítja.
Nagy probléma a termelők piaci kiszolgáltatottsága. A megtermelt árunak
nem biztos, hogy lesz piaca. Nem megfelelő a szervezettség. Ez ellen tenni kell!
A biotermelőnek és a családjának a jövedelme nem biztosított.
Mit lehetne tenni? Előbb-utóbb el kell érni azt, hogy legyen egy olyan
ajánlati lista, amelyre a beltartalmi szempontból értékes és genetilailag
rezisztenciával bíró fajták kerülnének fel. A biotermesztés hatékonysága
növelésének érdekében bizonyosan át lehetne venni néhány, a mindennapi munkát
megkönnyítő technológiai elemet az integráltból. Az előrejelzésnek sokkal
nagyobb szerepet kell kapnia. A kártevők és kórokozók és az éghajlat okozta
problémák ma már előre jelezhetők. Bővíthető a termékkör. Valószínűleg olyan
termékből is elő lehetne biót állítani, amiből eddig még nem történt meg.
Lehetne bio csemegeszőlő is, mert ahhoz minden feltétel adott. Vannak fagytűrő
és piacos fajták. A szőlő, mint az egyik legegészségesebb gyümölcs, önmagában
is bio dolognak tekinthető. Nagyobb hozzáadott értékkel kellene a termékeket
előállítani. És javítani szükséges a piacra jutás esélyeit. Ha nincs, akkor
mindent el kellene követni a bio nagybani piac létrehozásáért. Egy termékről
merjük megmondani, hogy az nemcsak vegyszermentes, hanem beltartalmilag is
sokkal jobb a másiknál.
Néhány betegségben világelsők vagyunk. Ilyen az emésztőrendszeri és keringési
rendszer betegsége. Nálunk az allergia sorscsapás. Ha megnézzük, ezeknek mi az
oka, azt látjuk, hogy az élelemben nincs meg az a mikroelem, amelyről azt
hittük, hogy benne van. Fel kellene tüntetni az árun, hogy például az nemcsak
vegyszer-, nemcsak GMO-mentes, hanem abban kétszer annyi króm, szelén, vagy
bármi van. Ma már tudjuk, hogy a mikroelemeken nagyon sok múlik. Ezt az árun
helyettünk senki sem fogja feltüntetni. Legalább annyi a teendő a döntéshozók
szintjén, mint a termelőknél. A legfontosabb az egészségtudatos gondolkodás
elérése. Erre a közszolglati médiában időt és pénzt szükséges áldozni. A
születéskor várható élettartam tekintetében az országok között az utolsó helyek
valamelyikén vagyunk. Több országban magasabb a nyugdíjkorhatár, mint a nálunk
a várható életkor.
Az elkövetkező években a GMO távoltartása Magyarországtól nagy
következetességet kíván. Semmi nem indokolja az ide való behozatalát. Minden
módon támogatni kell a biotermesztést, s nemcsak a vidékfejlesztés és nemcsak
az agrárnépesség támogatásaként. Az oktatás szintén is foglalkozni kellene vele.
Népegészségügyi kérdésként kellene kezelni. Csak akkor nézhetünk bíztató jövő
elő, ha tovább élünk és egészségesek vagyunk. Ez nemcsak valamely tárca, s
nemcsak valamely párt ügye. A nemzeti programokban az ökológiai szemléletet meg
kell jeleníteni. Most egy kicsit spontán mennek a dolgok. Sokan küzdenek,
erőlködnek, s ma még kicsit szélmalomharcot folytatnak. Jó lenne eljutni oda,
hogy hazánkban a biotermesztés, és a biotermékek fogyasztása a természetért és
az életért való gondolkodás és cselekvés szerves része legyen.
Egy 77 éves férfi hozzászóló kifejtette, hogy 25 éves földbérlettel
kezdték a gazdálkodást állami gazdasági területen. Kezdetben nem tudtak belépni
a biogazdálkodók táborába, mert nem tudták kifizetni az azzal járó ellenőrzési
költségeket. De amint Tarpán meghirdették a lehetőséget, rögtön éltek vele. Immár
120 hektáron próbálják megvalósítani, sőt el is érték az ötéves ciklust, úgy,
hogy most már biotermelők. A felszólaló számára megadta az isten, hogy 11 napos
tanulmányi úton járjon Dániában és Hollandiában. Ott hat évvel ezelőtt azt
hallotta, hogy Dánia nem engedte be országába az angol tőkét, és a mezőgazdaság
meghatározó ágazat a politikában. A gazdák minden évben kötelező jelleggel továbbképzésen
vesznek részt. Az alternatív energiaforrások hasznosításában is sok jó dolgot
látott.
A felszólaló nagyon hiányolja,
hogy az ökotermesztés elméletének és gyakorlatának nincs tudományos központja,
ahonnan kaphatnák a fajtalistát, és ahonnan új eljárásokról hallhatnának, s
ahol összegyűjtenék az ország ökozgazdáinak tapasztalatait. Azt nem várható el,
hogy azt majd külön-külön és egyenként mindenki kitalálja.
A másik súlyos gond, hogy a hazánkban megtermelt biotermékeknek csak a
10%-a fogy el helyben. Ennek igen sok oka van. Például a marketinget nem tudjuk
innen, lentről irányítani. A biotermelők a médiától sem kapnak segítséget. Alig
találkozni az ökoterméket propagáló írással, műsorral. A GMO tekintetében
viszont nem lehet a médiát elmarasztalni, mert azzal sokat foglalkoznak, s
mellettünk van ezen a téren. De hiányzik az orvosi segítség is. A termelők
magyarázzák, hogy milyen egészséges a vegyszermentes termék? Az orvos miért nem
teszi ezt? A beteg is csak akkor megy a biotermelőkhöz, ha már nagyon rossz az
állapota, ha daganatos. Pedig az ökoterméknek nem az a haszna, hogy
meggyógyítja az embert, hanem az, hogy nem engedi megbetegedni. Mert nem
fogyasztja a rengeteg káros, ellenőrizhetetlen anyagot, ami a tönkreteszi a szervezetét.
Azt mondják, már 300, jobbára nem ismert ártalmas vegyszer kerül az ember
szervezetébe. Gyöngyössy Mátyás tisztában van azzal, hogy az ökotermelők a nagy
vegyszergyárakkal még vitatkozni sem tudnak. De ebben a kormány segítségére
lehetne az embereknek. A tétlenség nem fogadható el. Úgy tűnik, a mezőgazdaság
teljesen háttérbe szorul.
Roszik Péter, a Biokultúra Szövetség alelnöke elmondta, hogy a Biokultúra Szövetség
csapata megpróbálja megalkotni a rövid és hosszú távú stratégiát. Fő feladat a
biotermelők érdekeinek érvényesítése a támogatási rendszerben is. A társadalmi
vitákban elhangzott jó javaslatokat ugyanis érvényesíteni kellene a
szabályozásban. Sajnos a jogszabályok szintjén nem jelentkezett a biotermelők
meggyőző tevékenyége. Megköveteljük, hogy a génmódosított növényekkel
összefüggésben milyen legyen a regisztráció, milyen a távolság, stb. Tervbe van
véve Magyarországon géntechnológiai centrumok létrehozása. A szövetség szerette
volna elérni ennek törlését. Erre a géntechnológia szót biotechnológiára
változtatták.
A képviselő-választás során tisztázi
kellene, hogy ki, mit akar a GMO-val? Nagyon résen kell lenni. Aki azt
mondja, hogy a génmódosított növényeknek hazánkban helye van, az az ország
ellensége! Érthetetlen a döntéshozás mechanizmusa. A biotermelők elmondták,
hogy Németországban kísérletileg elkezdték a GMO gabonát termeszteni, amelynek
az lett a következménye, hogy azt a terséget nem keresi fel igényes gabonavevő.
Az a régió elveszítette a becsületét.
Zelenyánszky András nyíregyházi biotermelő arról szólt, hogy szerinte a környezetgazdálkodásra
szánt pézből népfőiskolákat kellene létrehozni országban. Az a nagy gond, hogy
kevés a környezetgazdálkodást hozzáértéssel művelő ember. A felszólaló
hangsúlyozta, ő már 20 éve tanulgatja, s úgy érzi, mégsem tud eleget. Minden
fórumot megragad ismeretei gyarapítására.
Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem adjunktusa elmondta, hogy egy szűk, de
nagyon erős lobbikörnek a családi gazdaságok az útjában vannak.
Tartsunk lépést az idővel, mérjük fel lehetőségeinket, s a
tevékenységünket mindig kritikával szemléljük. Az országos és az európai
intézkedések mellett kulcsfontosságú, hogy mit tesz az egyén, s mit tesz a
helyi közösség a szóban forgó ügyekben. Meg kell érteni, hogy a döntési
mechanizmusban két döntő csoport van Magyarországon és a világban. Egyrészt
vannak a tőkérdekeltséghez, a pénzvilághoz, a globalizmus legártalmasabb
részeihez tartozó érdekeltségek, amelyek szinte személytelenek. Nekik fogalmuk
sincs a Kárpát-medencebeli adottságokról. Számukra a kamat, a tőkemegtérülés,
az extraprofit minél nagyobb mértéke a fontos. Hogy abba népek, országok
pusztulnak bele, nem érdekli.
A másik oldalon mindezekkel szemben nem pártok, hanem a helyi
kisközösségek tudnak fellépni. Ez utóbbiakat kell erősíteni, amelyek a
pénzhatalom óriási kártételéit megakadályozhatják. Sok minden a családok
szintjén dől el, például az, hogy a gyerek ihat-e kólát, stb. Vannak az
önkormányzatok, s vannak helyi civil szervezetek.
Márai Géza nem szereti az alulról jövő kifejezést. A béka feneke van
legalul. Szerencsésebb, ha helyi kezdeményezésről beszélünk. Adjuk meg
magunknak a tiszteletet. Mi nem alulról jövünk, hanem helyiek, civilek,
gazdálkodók vagyunk. E helyi helyi csoportosulások harca eleve vesztesnek
látszik, hiszen felmerül a kérdés, hogy miként vehetik fel küzdelmet a
pénzhatalmasságokkal? Lehet, méghozzá eredményesen.
A GMO beengedése meghatározza hazánk sorsát. Nem szabad csak arra várni,
hogy országosan mi történik. Sok múlik a helyi kis közösségek szervezettségén.
De ezt országosan is képviselni kell információval, tudással, egyébbel. Nincs
más út, mint megerősíteni a helyi szerveződéseket, s ebben a családokat az első
helyre tenni. Ezt és az egyén felelős cselekvését nem pótolja semmi. Önbizalom,
határozottság és összefogás kell. Az előadó a GMO-val szembeni ellenállás jó
példájaként az önkormányzati vonalon Hódmezővásárelyet és Karcagot említette.
Hazánkban eddig 32 önkormányzat mondott nemet a GMO-ra. Hasonlót tett Nyugat-Dunántúl
és Dél-Dunántúl régiója is és azt hivatalosan deklarálta.
Nemrégen sok orvossal, védőnővel és más egészségügyi szakemberrel
lehetett az egészséges táplálkozásról és a bio élelmiszerek fogyasztásának
előnyeiről beszélni. A dánoknál, svájciaknál bizonyos rendeletek alátámasztják,
hogy az óvodai és az általános iskola étkeztetésben kötelező a bio élelmiszerek
országos felhasználása. Egyébként a dán gazdák azért sikeresek, mert megvédték
egymást a bankokkal, meg a tisztességtelen kereskedőkkel szemben. A helyi
közösségeknek kell megvédeniük egymást.
Mándy Lajosné, a Debreceni AC Westsik kutatóintézetének tudományos osztályvezetője az
ökogazdálkodásban ajánlott fajta- és tápanyagkísérletekről adott tájékoztatást.
Elmondta, hogy a nyíregyházi intézet 1996-ban döntött úgy, hogy több tíz
hektárt átalakít ökológiai gazdálkodásra – elsősorban kutatási céllal. Az
intézet fő profilja a különböző szántóföldi és kertészeti növények nemesítése a
fő kórokozókkal és kártevőkkel szemben. Azontúl Westsik Vilmos nyomdokain
haladva az intézet 1929 óta foglalkozik a homoktalajok komplex hasznosításának
kutatásával. Az említett 47 hektáron elsősorban talaj- és növénykutatási
tevékenységet végeznek, s csak másodsorban ökológiai termelést. Az átállítási
időszakot kalászos növényekkel kezdték. Homogenizálták a területet. Igen gyenge
minőségű homokterületről van szó. 25 hektáron szerves trágyázásos (3 évente 40
tonna/hektár mennyiségben) vetésforgót alakítottak ki. A szerves trágyázást
követő második évben pedig 15 liter/ha Bactofilt dolgoznak a talajba. 22
hektáron pedig zöldtrágyázásos vetésforgót hoztak létre. Elsősorban a
csillagfürtöt használnak zöldtrágyáként. Pillangós virágú növényként iktatták
be a szöszös bükkönyt. Ezek a levegőből megkötött nitrogént juttatják a
talajba.
Másik nagy növénykultúrájuk az állókultúrában termesztett lucerna. Az
intézet nagyon jó lucernafajtákat állít elő. A lucerna megvédi az eróziótól a
területet. Nitrogéngyűjtő és az erőteljes gyökérzete révén mélyen lazítja a
talajt, valamint ásványianyag-feltáró és szervesanyagpótló funkciója is van.
Tehát a lucerna talajvédő, talajgazdagító és -pihentető szerepe is számottevő. Semmilyen
növényvédelemben nem részesítik. Az intézet másik új nemesítménye az évelő
rozs, amely az előzőekben említett növényhez hasonló szerepet tölthet be.
A vetésforgóbban a növényi sorrend: kalászos, kapás, pillangós és
keresztes virágú. A jobb területrészeken búzát is vetnek, például a Jubilejnaja
fajtát. Stabil, malmi minőséget kell előállítani öko körülmények között is. A
kapásnövények közül a napraforgó szintén saját nemesítésű. A napraforgó a
vetésforgóban jelzi a talaj kondícióját. A legszárazabb évjáratban is 2,5 tonna
olajipari napraforgót tudnak előállítani hektáronként. A pohánka is bekerült az
ökológiai vetésforgóba. Ez a növénykultúra a kártevőktől és betegségektől szintén
mentes. A fogyasztása egyre terjed a reformtáplálkozás okán. A pohánka lisztjét
az egyébként lisztérzékenyek is fogyaszthatják. És kiváló mézelő növény.
Keresik a biotermesztésben alkalmazható csávázó szert. A vetésforgóban a
keresztes virágúak közül nagyon kedvelik a mustárt. A talajban gyéríti a
fonálférget. A leveles olajretek, valamint a recpe is nagyon jó hatásfokkal
alkalmazható. A fecélia gyéríti a területen a cserebogár pajorokat.
Az intézet őszi búzából 14 , tavaszi zabból 5, burgonyából 8,
napraforgóból 7, száraz borsóból pedig 5 fajtát vizsgál. Célul tűzték ki, hogy
a ökotermesztésbe javasolt fajták legyenek intenzív és erőteljes fejlődésűek,
jól hasznosítsák a tápanyagokat, legyenek jól bokrosodók, vagy talajtakaró
képességűek, rezisztensek, vagy toleránsak a legfőbb kórokozókkal és
kártevőkkel szemben, s megfelelő mennyiségű és stabil minőségű termést
hozzanak. Azt tapasztalták, hogy az ökoterületen beáll egy egyensúly és ott
sokkal kevesebb a kártevő mint a hagyományos rozstáblákon. A konvencionális
gazdálkodásban egy sor tevékenység a kártevők és kórokozók ellen irányul. Az
ökológiai gazdálkodásban pedig nem a kártevők ellen harcolnak, hanem a
kultúrnövényt kívánják abba az állapotba hozni, hogy az a legellenállóbb
legyen. Létrehozható egy olyan egyensúlyi állapot, amikor már nem kell nagyon
aggódni.
Cselényi György
Kapcsoldó cikk: Professzorok előadása a GMO-ról