Nem vagyok benne biztos, hogy igaz-e, meg általánosan
érvényes-e, vagy csak helyi, elszigetelt specialistástól van-e szó. De
szerintem a dolog mindenképpen elgondolkodtató.
Hosszú évekig Németországban élt ismerősöm mesélte, hogy ahol
lakott, hatalmas a kutyakultusz. (Ebben nincs semmi meglepő, mert
tulajdonképpen Magyarországon is hasonló a helyzet.)
A nagy, de a kisebb élelmiszer boltokba is a tulajdonosok
bevihetik kutyákat, amit nem kifogásol senki. Nemcsak bevihetik, hanem az
általuk kiszemelt, s fóliába csomagolt húsárukat, felvágottakat, kolbászokat,
sonkát stb. megszagoltatják kedvencükkel. Ha az eb meg akarja enni, akkor
elhiszik, hogy a termék kellő mennyiségű és megfelelő minőségű húst tartalmaz,
ezért bizton megvásárolhatják. Nem érdekli őket, mi van a csomagolásra írva, a
kutyájuk érzékének hisznek. Ha az eb viselkedése azt mutatja, hogy nem kell
neki, akkor a gazdája se tart rá igényt.
Mindez arra vall, a németek egy része fütyül az adott termék
gyártójának állítására, meg az élelmiszer-biztonsági hatóság, hivatal ellenőrzésére,
a kutyájának hisz, mert meggyőződése, hogy annak szaglásában, ösztönében nem
fog csalódni.
Ismerősöm egyszer megkérdezte az áruház alkalmazottjától, hogy
nem tartanak-e attól, hogy az állat benyálazza a hústermék csomagolását,
fóliáját? Erre az illető azzal a kérdéssel válaszolt, hogy miért nyálazná be?
Ha pedig mégis, akkor a vásárló az árut fedő fóliát annak felbontása előtt egy
kis csapvízzel leöblíti és kész, szerinte így a minimális egészségügyi kockázat
is elhárul. A kereskedő hozzátette, ha a
vásárlókat a kutyájukkal együtt nem engednék be a boltba, akkor megnézhetnék a
fogalmukat, bezárhatnák az üzletet, vagy lehúzhatnák a rolót.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése