Nemrég cikket olvastam, amely egy tudományos előadáson
elhangzottakat ismertetett. Különböző, ivásra ajánlott, s gyógyhatásúnak
mondott vizekkel összefüggő állításokat cáfolt. Ilyen megfogalmazások voltak
olvashatók:
„...hihetetlennek hangzó gyógyulást ígérnek...” „...ha ez így
lenne, üresek lennének a kórházak...” „...illúzió, átverés...”
Nem célom és
nem tisztem a szélhámosság pártolása és a csalók melletti kardoskodás, de
szerintem bánjunk a témával kicsit óvatosabban.
Úgy vélem, az
embereknek nemcsak az arcuk, az ujjlenyomatuk és egyéb jellemzőjük tér el
egymástól, hanem az egészségi állapotuk, a panaszuk, a betegségeik, továbbá a
különböző gyógymódokra való reagálásuk is. Ha valaki úgy érzi, hogy X cég
akármilyen vízétől lett jobban, netán gyógyult meg, akkor miért vádolnánk
hazugsággal? Rá lehet, úgy hatott, másra se így, se úgy, esetleg negatívan, vagy
maximum a szomját oltotta.
Vagy hadd
említsek egy példát, egyben elnézést kérek a vallásos emberektől. Mondjuk,
valaki állítja, migrénes fejfájása van. Bemegy a templomba, ujjait a szentelt
vízbe mártja, a homlokához érinti, illetve keresztet vet. Ezt követően
határozottan állítja: megszűnt a panasza, nem fáj a feje. Egy másik ember
megteszi ugyanezt, s azt mondja, még jobban fáj a feje, mint korábban. Vajon
melyikük hazudik? Lehet, egyikük se! Mindkettő a saját és szuverén igazságát
tudatta velünk, s szerintem nincs okunk kételkedni benne.
Vagy öntsünk
két pohárba csapvizet. Mondjuk egy papnak, hogy az egyiket szentelje meg.
Miután megtette, a két pohár vizet vigyük be egy korszerű laboratóriumba, s
vetessük vizsgálat alá, hogy a szentelt és a nem szentelt víz milyen fizikai és
kémiai eltérést mutat. Lehet, semmilyet se fog! Akkor a papokat helyezzék vád
alá, mert a hívőknek azt sugallják, hogy a szentelt vízzel, az áldozással, vagy
az úrvacsorával érnek valamit? De a templomokat rendszeresen látogatók nagy
része bizonyosan úgy érzi, hogy a szentelt víztől újjá született, megújult
erővel, bölcsességgel és sikeresen folytathatta útját, életét, számos gondja
megoldódott, legalábbis elviselhetőbbé vált. Miért kételkednénk szavaik
igazságában?
A hitet soha és
semmiből nem lehet és nem is szabad kihagyni! Fogadni mernék, hogy számos,
hivatalosan felíratható, s a gyógyszertárban beszerezhető valami hatásának nagy
része is a hiten, a bizalmon alapul. Sőt az az orvos-beteg kapcsolatának is
elengedhetetlen része.
Rengeteg dolgot
nem lehet megmagyarázni észérvekkel, meg gyakorlati kísérletek révén. Csak
tudjuk, van, lehet, s valamiképpen működik, de igazából nem tudjuk, hogyan.
Bármennyire biztosak vagyunk valamiben, hogy mennyire tudjuk, az okokat firtató
két-három kérdés után eljutunk oda, hogy valójában és mélységében fogalmunk
sincs róla.
Én azt mondom,
ne bántsuk a különböző vizek kínálóit, forgalmazóit, fogyasztóit! Hadd mondják
a magukét. Hosszú távon a valótlanság úgy is kiderül, s minden elfoglalja
értékhelyét. A hamisat tudatosan állítók pedig számoljanak el önmaguk
lelkiismeretével, ha van nekik.
Lehet, hogy
igaz a közmondás, hogy egy huncutul megszerzett garas, ezer annyit visz!
Felmerül a
kérdés: vannak-e csodák? Szerintem vannak! S hogy ki, mit vesz, vagy vehet
annak, abba most ne bonyolódjunk bele!
Az, hogy dobog
szívünk, meg egyáltalán élünk, kell-e ennél nagyobb csoda?
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése