2017. november 26., vasárnap

Életem legszebb napja volt!

Apa és lánya a rendezvény után
Elnézést kérek kedves olvasóimtól e cikk, tudósítás, beszámoló kissé személyes voltáért, hangvételéért, de 2017. május 25.-e, szombat ugyanis életem legszebb napja volt. 

A Nyíregyházi Szakképzési Centrum Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma végzős diákjainak szalagavató ünnepségére voltam hivatalos.

A több száz szülővel és a pedagógusokkal együtt csak ámultam és bámultam, hogy a fiatalok mi mindenre képesek. A rengeteg tanulnivalójuk, és a napi kemény tudásszámonkérés mellett számos próbán vettek részt és színészi erényeket felmutató zenés produkciókat adtak elő. Minden osztály másodpernyi pontossággal megkoreografált színpadi műsort mutatott be. A jelenetek peregtek, nem volt egy üres, oda nem illő pillanat, minden szám baki nélkül zajlott. A tanáraik és a felkészítőik közreműködésével fantasztikus munkát végeztek.  

A szülők, a nézők, minden meghívott arca boldogságot sugárzott. Csodálatos volt látni a NAGYBETŰS ÉLETBEN VALÓ elindulás előtt álló, a szárnyukat bontogató, értelmet, okosságot, tiszta tekintetet és példás helytállást tükröző lányok és fiúk arcát. Csinosak és szépek voltak! Gyönyörködtünk bennük! A lendületük és az életörömük átplántálódott, magával ragadta a közönséget. 

Megnyugtató érzés volt látni, hogy vannak és lesznek derék, becsületes és kiváló képességű fiatalok, akik az idősebbektől átveszik a stafétabotot és azt nagy akarattal, lelkesedéssel, tudással, fantáziával és kreativitással felvértezve eredményesen viszik tovább önmaguk, a családjuk, a magyarság és az emberiség, javára, boldogulására. Az országnak minden erejét és lehetőségét meg kell és érdemes megragadnia ahhoz, hogy a magyarság e ifjú élcsapatát megfelelő helyzetbe hozza, hogy leginkább szülőhazájukban fejthessék ki, s kamatoztathassák képességeiket.

Most jön e sorok legszemélyesebb része. Bocsássák meg, hogy eldicsekszem vele, e csodálatos est egyik szereplője a kisebbik lányom, Cselényi Dorottya volt. Apa és lánya együtt vagyunk láthatók a mellékelt fényképen.
                                                                 
                                                                                   Cselényi György

Köszönet: http://gyurciszemszog.blogspot.hu/2017/11/koszonet.html
  

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése