A minap írtam arról, hogy szimpatikus számomra a
kormány védőnőket támogató erőfeszítése. Továbbá értem, hogy a demográfiai
helyzet javítása érdekében igencsak számítanak tevékenységükre. Elismerem azt
is, mivel a magyarországi védőnői szolgálat egyedülálló a világban, ezért
hungarikumnak tekinthető.
De kifejtettem, hogy szerintem kicsit eljárt az
idő e szolgálat fölött, mert hazánkban óriásit fejlődött az egészségügyi
ellátás azon nyomorúságos időszakhoz képest, amikor a védőnők, anyatej, ruha-,
pénz- és egyéb adománygyűjtő és egészségügyi tanácsadó tevékenységére igencsak
szükség volt.
Továbbá manapság a kismamák nagy része művelt,
kulturált, s igen tájékozott. Már a baba kihordásának időszakában rengeteget
olvasnak, s elméletben is készülnek babájuk megszülésére, ápolására, etetésére,
ellátására, felnevelésére. Rendszeresen részt vesznek tanácsadásokon, orvosi
kontrollon. Ha gondjuk van, pillanatok alatt konzultálhatnak a megfelelő
szakemberrel.
Továbbá az Internet és az okos telefonok
világában a kismamák gyakran a szülész-nőgyógyászt és a gyermek szakorvost is
zavarba hozzák informáltságukkal. Tehát a védőnőknek egyre kevesebb olyan
tudást kell átadniuk a mamáknak, amely újdonság számukra.
Sokan egyetértettek velem, de voltak, akik nem.
xxxxx
Úgy vélem, sokkal nagyobb szükség lenne családmenedzserekre. Például, ahol
kiderül, hogy egy család nagy anyagi gonddal küzd, kilátástalannak tűnik a
helyzete, azt mindennap, vagy ha nem is mindennap, de gyakran felkeresné egy
mentor, vagy családmenedzser. Joga lenne hozzá, hogy megtudja, mennyi a família
havi bevétele, segélyekből, közmunkából, bármiből. Megtanítaná a felnőtteknek,
hogy bizonyos összeget tervezzenek be a villanyszámlára, a fűtési, az
élelmiszer- és ruhavásárlásra, szóval minden előre látható kiadás fedezésére.
Nem ártana egy kis pénzt félre tenni váratlan kiadásokra, pl. az elromlott
mosógép megjavíttatására.
Rögtön meglátszana, hogy a bevételek és a
kiadások miként viszonyulnak egymáshoz. Ha a bevétel nem fedezi a kiadásokat,
akkor meg kellene vizsgálni, min lehet spórolni. Mondjuk az apuka és az anyuka
két doboz cigaretta helyett csak 10 szál cigit füstölne el naponta. Hátha a
sör- és egyéb drága italok nélkül is meglehetne lenni.
Meg kellene beszélni a házaspárral, hogy mi
lenne, ha a mama és a papa viszonylag olcsó, de tápláló és kiadós ételeket
főzne a családnak, s ne csipszre, meg pizzára költenék a pénzt.
Ha falusi környezetben, családi házban laknak,
akkor meg lehetne beszélni, hogy hátha termelhetnének maguknak zöldséget,
tarthatnának néhány tyúkocskát, amelyek révén olcsóbban tennének szert a
tojásra, amelynek segítségével finom lebbencs, laska tészta, készíthető,
azokból pedig pl. öhön, túrós csusza, káposztás és krumplis tészta, továbbá
mákos, vagy diós metélt. Meleg, finom és laktatós ételek.
Szóval olyan ember venné kézbe a család
pénzügyeit és anyagi életének irányítását, aki képes megtanítani a szülőket
ésszerűen gazdálkodni, a pénzt beosztani. S nem az lenne, hogy a segély, vagy a
fizetés kézhezvételét követő néhány nap múlva nincs egy fillér se, s a család,
benne a gyerekek éheznek. A papa pedig a szorult helyzeten segítendő, gyakran
illegálisan, netán bűncselekmény elkövetése révén is igyekszik bevételre szert
tenni.
Azt is el tudnám képzelni, hogy a nagyon
problémás családok fenntartói nem kapnának a kezükbe egy fillért se addig,
ameddig nem mutatnak megfelelő készséget a bevétel megfelelő beosztására.
Számukra a menedzser venné meg azt, amire feltétlenül szükségük van.
De ha az rajzolódik ki, hogy a család a gondos,
beosztó, ésszerű és takarékos életmódja mellett se képes boldogulni, akkor azok
segélyét, támogatását a menedzser javaslatára növelni kellene.
Egy értelmes érettségizett, vagy felsőfokon
képzett menedzser figyelme kiterjedhetne a gyerekek iskola helytállásának
szemmel tartására is. Ha kell, tanácsokat adna, netán korrepetálna is. Ezzel
talán elérhető lenne, hogy kevesebb legyen a kudarcokat elszenvedő, továbbá
iskolaelhagyó, csavargó, problémás diák.
Szóval szerintem ilyen családmenedzserekre,
-irányítókra sokkal nagyobb szükség lenne, mint védőnőkre.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése