Védőnők

Szimpatikus számomra a kormány védőnőket támogató, jobb anyagi és egyéb lehetőségek közé juttatására irányuló erőfeszítése. Továbbá értem, hogy a demográfiai helyzet javítása érdekében igencsak számítanak tevékenységükre. Elismerem azt is, mivel a magyarországi védőnői szolgálat egyedülálló a világban, ezért hungarikumnak tekinthető.

De megmondom őszintén, szerintem kicsit eljárt az idő e szolgálat fölött. A védőnők szaktudása lehetővé teszi, hogy az egészségügy széles területén alkalmazzák őket, de a speciális „védőnőségre” ma már csak nagyon korlátozott helyen, területen, például a halmozottan hátrányos helyzetű tanyai lakosság körében van szükség.

Úgy vélem, a védőnőkre akkoriban volt nagy szükség, amikor hazánk nyomorúságos helyzetben élt, alig volt orvos, s a doktorok nagy része kerékpárral, meg lovas kocsival volt kénytelen járni a városokat, falvakat, tanyákat. Akkoriban a védőnők tulajdonképpen karitatív tevékenységet is végeztek, anyatej-, ruha-, pénz és egyéb adományokat is gyűjtöttek a rengeteg rászoruló kismamának és családnak.

De manapság, hála Istennek és a magyar nép szorgalmának, igen fejlett az orvosi, egészségügyi ellátás, a legkisebb faluban is van orvosi rendelő, sok helyütt körzetesített központi rendelő, egészségügyi centrum és terhes tanácsadás működik. A körzeti és az ügyeletes orvos CB-rádióval, mobil telefonnal és GPS-sel felszerelt, hivatásos sofőr által vezetett terepjáró gépkocsival megy a betegekhez, szükség esetén a mentők is igen rövid idő alatt a helyszínre érkeznek. Emiatt a védőnők munkája kicsit háttérbe szorult.

S nemcsak az említettek miatt. Ma már a kismamák nagy része művelt, kulturált, s igen tájékozott. Már a baba kihordásának időszakában rengeteget olvasnak, s elméletben is készülnek babájuk megszülésére, ápolására, etetésére, ellátására, felnevelésére. Rendszeresen részt vesznek tanácsadásokon, orvosi kontrollon. Ha gondjuk van, pillanatok alatt konzultálhatnak a megfelelő szakemberrel. Továbbá az Internet és az okos telefonok világában a kismamák gyakran a szülész-nőgyógyászt és a gyermek szakorvost is zavarba hozzák informáltságukkal. Tehát a védőnőknek egyre kevesebb olyan tudást kell átadniuk a mamáknak, amely újdonság számukra.

Érzik mindezt a védőnők is, hogy számos anyuka ugyan meghallgatja őket, de csupán tapintatból nem mondja, hogy mindezt tudom, olvastam, hallottam... róla.

A védőnőknek talán abban lehet némi szerepük, hogy a kismamáknak lelki segítséget nyújtsanak akkor, amikor elbizonytalanodnak, s kicsit megijednek a rájuk váró életmódváltozástól, felelősségtől. Talán az abortuszok számának csökkentésében is lehet szerepük a védőnőknek. Meg jólesik kismamáknak, ha valaki felkeresi őket, amikor otthon egyedül vannak a babával, s ekkor szívesen elbeszélgetnek a védőnővel, a gyerek ellátásában szakember vendéggel. De azért egy kiterjedt országos hálózatot fenntartani lehet, hogy luxus.

Még egyszer mondom, a védőnők tudása, szorgalma, odaadása az egészségügyben sok helyütt alkalmazható, de hungarikum ide, demográfiai tervek, célok oda úgy vélem, a védőnői szolgálatra szerintem meglehetősen korlátozott helyen és mértékben van szükség.

Cselényi György