Sokan emlegetik a német gazdasági csodát. Amerika új elnöke
is szemére veti a németeknek az USA-val szembeni kereskedelmi többletet. Azon
gondolkodtam, mi lehet a német gazdaság eredményességének titka? Azt hiszem, a
pontosság, az ötletesség és a praktikum.
Minek alapján állítom mindezt? Például az elektromos
főzőlapjuk kialakításának okán.
Onnan kezdem, hogy abban a lakásban, ahol e sorokat írom –
állítólag biztonsági okokból – tiltott a gáztűzhely használata. A gázvezeték
úgy van kialakítva, hogy annak segítségével a fürdőszobai gázkazán és a szobai
vizes radiátor működtethető, de a vezetékhez – jelentős beavatkozás, átalakítás
nélkül – nem csatlakoztatható gáztűzhely.
De nyilvánvalóan főzni kell. Az utóbbi 1-2 hónapban műveltem
ezt a mikrosütővel, de gyanakszom, a több évi zavartalan működése után a vele
való főzés jelentősen közrejátszott a tönkremenetelében.
A főzést elektromos főzőlappal oldom meg. De rövid ideig tartó használat után már több felmondta a szolgálatot. Legutóbb Németországban
gyártott elektromos főzőlapot vásároltam, s meggyőződésem, hogy ez sokáig fogja
bírni az osztályharcot.
Miért? Szerintem egy látszólag apróság, az automata
biztonsági kapcsolója és a vele összeköttetésben lévő hőbiztosíték miatt. A
működtetése közben az oldalán lévő jelzőlámpa sűrűn be- és kikapcsol, vagyis
világít és kialszik... Vagyis a biztonsági kapcsoló nem engedi a készüléket túlmelegedni,
hiszen az amikor elér egy kritikus hőfokot, a berendezés azonnal kikapcsol,
majd ha lehűlt, akkor vissza...
A leves, ha forrni kezd, akkor a lé mondhatni, „diszkréten”
buborékol, nem akar kifutni; a fazékban, lábasban lévő gőz nem emelgeti a
fedőt, stb.
A korábban vett főzőlapok nem voltak ilyen érzékeny
biztonsági kapcsolóval ellátva, a forró víz gyakran kifutott a fazékból, s a
készülék hamar meghibásodott. E problémára a németek minden bizonnyal hatékony és
praktikus megoldást dolgoztak ki. Az is jó, hogy a főzőlap külső része
rozsdamentes acélból van, s könnyű tisztán tartani.
A német ipar teljesítménye, úgymond levette a lábáról feleségemet
és lányaimat is. A nejem rendszerint német üzletben vásárol magának és a gyerekeknek
ruhát, cipőt... A kisebbik lányom a
német tervezők, meg egyáltalán a német ipar produktumáról elismerően szólt. Például
mutatta a hosszú szárú sportnadrágját, amelynek alsó, a combot fedő része
hálószerű. Ezért akármilyen melegben és akármilyen gyorsan fut, vagy
kerékpározik, nem izzad bele.
A nejem meg mutatta a szinte pihe könnyű német edzőcipőjét,
amelyben szerinte élvezet szaladni. E lábbelit mosógépben is tisztíthatja, a
varrásai évek után sem kezdenek szakadozni, foszladozni, s a bőre is igen rövid
idő alatt megszárad. A német edzőcipő 5 év után is cipő, vagyis használható,
míg a más országban gyártottak kihordási idejét meglehetősen rövidnek találta. De
a németek által gyártott dzsekik és más ruhák is kitűnnek a többiek közül
célszerű, praktikus megoldásaikkal, kialakításukkal.
Úgy vélem, a német áruk a jó minőségű alapanyagaik, a gondos
tervezésük, a precíz elkészítésük és a tartósságuk miatt tarolnak a
világpiacon. Szerintem ez a német gazdaság sikerének titka, amellyel egyelőre
kevesen tudják felvenni a versenyt. Hogy konkurálni tudjanak velük, ezért a
jövőben igyekezniük kell, mert egyébként csak panaszkodni lesz módjuk a németek
velük szembeni kereskedelmi többlete miatt.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése