Ha egy másik bolygóról térnék vissza,
akár hosszú évek után (naptár és óra nélkül) Magyarországra, akkor is tudnám,
ünnep előtt vagyunk.
Miről? Annak konstatálásához elég lenne
betérni bármelyik élelmiszerüzletbe. A polcok között hemzsegnek a vásárlók, a
pénztáraknál pedig nem látni a sorok végét. A kosarak és bevásárlókocsik tömve
étellel, itallal, süteménnyel, jégkrémmel...
Hát hiába, imádunk
ünnepelni, de legfőképpen kajálni. A magyar népről úgy hírlik, ha van elég
kajája, tele a pocakra, akkor lehet a hátán fát is vágni, mindent elvisel,
mindenen túlteszi magát, mindenre legyint. De ha nincs, vagy kevés az
elemózsiája, akkor dűt, borít! Van, aki a mértéktelen zabálásról, habzsolásról
a világvégi hangulatra asszociál. Reméljük, a világvége nincs és nem is lesz a
nyakunkon.
Nehogy azt higgyétek, hogy én külső,
hidegfejű szemlélője vagyok honfitársaim évszázados hagyományának. Jómagam is
folytatom azt. Néhány perce tértem haza az egyik bevásárlóközpontból, s a
szatyrom füle alig bírta ki a megpróbáltatást.
Gyerekek, együnk-igyunk, mert talán
igazuk volt az öregeknek, akik azt mondták, csak az a miénk, amit megeszünk,
megiszunk!
Egészségünkre!
Azért ne felejtkezzünk meg a
keresztényvilág nagy ünnepéről, a Szentlélek eljöveteléről, s az egyház
születéséről, Pünkösd napjáról se!
Mindnyájatoknak boldog Püskösdöt kíván:
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése