Éjszakai kaszálás

Egy meglett férfi emlékezése és vallomása az igaz szerelemről

Úgy élni, mint a fák

Tavasz és szerelem

Közvetítés a nádas koncertteremből

Tavaszi színkavalkád a lepkék szemével nézve

A pletykás asszony

 

Asszonyok a játszótéren

 

Négy jókora és degeszre tömött szatyorral málháztam hazafelé a bevásárlóközpontból. Mivel annak idején matematikából tanultuk, hogy a derékszögű háromszög átlója mindig rövidebb a két befogó együttes hosszánál, ezért kerültem a lakásom derékszögű járdákon való megközelítését. Az átló pedig egy szép zöld fűvű, árnyas, öreg fák által ékesített játszótéren vezetett keresztül.

Egy jól ápolt, fehérdzsekis, vörösre festett hajú idős asszony a homokozónál és a mászókánál ügyeskedő unokáját felügyelte. Előttem a játszótéri úton igen koros őszihajú néni lépkedett. Egyszer csak megtorpant és hangosan azt kérdezte a gyerekre vigyázó nőtől:

- Az oltást felvetted?

- Hogyne, már mind a kettőt – hangzott a válasz kicsit dicsekvően!

- Én 81 éves vagyok, már kétszer regisztráltam, de még nem hívtak – panaszolta a télikabátos hölgy. Mivel közel ment a másik asszonyhoz, én pedig egyre távolodtam tőlük, a további beszélgetésüket nem hallottam.

Nagyon kíváncsi vagyok, a járvány pokla vajon még meddig uralja a közbeszédet, meddig rontja a hangulatunkat és meddig tart bennünket rettegésben? Attól tartok, hogy még sokáig.

Olvastam, hogy az egyik oltás-előállító szerint a beoltottaknak jövőre tanácsos emlékeztető oltásban részesíttetniük magukat, valamint a kutatók már dolgoznak egy újabb vírus, vagy mutáns elleni oltás kidolgozásán.

Bizonyosan ők már tudnak valamit!

Mi pedig abban lehetünk bizonyosak, hogy félelmünknek sose lesz vége!

Cselényi György

Beduinok a sóstói erdőben

A sóstói erdő tavaszköszöntő hangjai

 

Bukósisak

 Este egy autóbuszmegálló padján bukósisak várta gazdáját. Nem volt új, de selejtesnek se látszott, az áll alatt összekapcsolható szíj se hiányzott róla.

A fejvédő odakerülésének számos oka lehet. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egy motoros a buszmegállóig elhozhatott valakit, hogy ott szálljon fel az autóbuszra. De mivel az illetőnek a bukósisak nemigen lehetett mindennapi használati eszköze, amíg várt a járatra, letette maga mellé a padra, és ott felejtette.

Lehet, egy motor csomagtartójáról esett le. Nem gondolom, hogy valakinek a fejéről menet közben került le, mert akkor a hőmérséklet-változásról bizonyosan észrevette volna.

Amint néztem az interneten a bukósisakok nagyon eltérő áron szerezhetők be, de valamennyi igen drága. Láttam 100 ezer forinttól is értékesebbet.

Latolgattam, mit tegyek vele, hogyan tehetnék jót gazdájával? A bukósisakot magamhoz vehetném, s a padra kiírhattam volna egy cetlire, hogy a bukósisak nálam van, meg a telefonszámomat. De a buszmegállóknál tiltják a hirdetések elhelyezését, meg ha érte is jön valaki, ki tudja, ő-e a jogos tulajdonosa? S mi van, ha előtte olyannak adom oda, aki nem az, s jelentkezik érte a valódi tulaj?

Nem tudom, van-e még talált tárgyak osztálya? De ha a gazdája a bukósisakért visszamegy a padhoz, s nem találja ott, akkor feltehetőleg nem néz se cédulát, se mást, rögtön feladja a keresését, mert azt hiszi, ihat rá hideg vizet!

Úgy döntöttem, nem variálok, mert ezúttal a jótékonykodással csak bonyolítanám a helyzetet. Ezért a bukósisakot a padon hagytam!
Cselényi György

Néni - sok kártyával

Már öten sorakoztunk a pénzkiadó automatánál. A készülék előtt vékony testalkatú idős néni állt fekete ruhában, de az általunk saccolt időszükségletnél jóval tovább nyomogatta a berendezés monitorát és billentyűzetét.

Azt hittük, a teendőkkel nincs teljesen tisztában, s ha kell, szívesen segítünk. De egyetlen mozdulata se utalt bizonytalankodásra. A gép többször kiadta a néni kártyáját, az asszony többször tett a zsebébe pénzt és többször vette kezébe az automata által kiadott cédulát.

A hölgy nem nézett ki automata-manipulátornak, vagy bűnözőnek, hamiskártyásnak. Gyanítom, hogy mint nyugdíjast, a családja több tagja, vagy a szomszédjai bízták meg számukra a pénz kivételével, s ennek érdekében odaadták neki kártyájukat. Ez már régi gyakorlatuk lehet, mert a néni minden kártya PIN-kódját fejből tudta.

Tehát lehet, több emberrel jót tett szegény, mert nem kellett eljönniük a pénzkiadó automatához, de kicsit, a mi, a várakozók, türelmét tette próbára. De üsse kő! Több is veszett Mohácsnál!

Nem igaz?

Cselényi György

Akkor vagyok korrekt...

Jómagam a koronavírus elleni oltásokról a nyilvánosság számára egyetlen rossz szót se írtam, viszont a különböző internetes forrásokban megjelent negatív hangvételű cikkekből rengeteget szemezgettem, osztottam meg.

Úgy érzem, akkor vagyok korrekt, ha a kedvező értesülést is közre adom. Találkoztam egykori iskolatársammal. Jelenleg egy csomagszállító vállalkozás munkatársa. Fiatalabb tőlem néhány évvel, s idén télen meg nyugdíjba.

Beszélgettünk az oltásokról, közölte, mivel a munkája során sok helyen megfordul és rengeteg emberrel találkozik, jónak látta beadatni magának a vakcinát.

Illik, nem illik, rákérdeztem, melyik oltásban részesült? A barátom nem csinált belőle titkot, s elmondta, hogy a Szputnyik V-ből mindkettőt megkapta, de a világon semmilyen panasza nincs, még enyhe láz és átmeneti izomfájdalom se jelentkezett nála. Legalábbis eddig, de reméli, ez lesz a helyzet a jövőben is.

Jó lenne, ha minden oltás után mindenki ezt mondhatná el!

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Az Isten segítsen meg minden beoltott és beoltatlan személyt is.

Cselényi György

Komolyzenei koncert a feketerigóval - Helyszín: a Nyíregyháza-sóstói erdő

 

Gyümölcsár

 Két 50-60 év közötti nő beszélgetett mellettem buszon. Csak annyit hallottam, hogy egyikük azt mondta: ki ad érte annyit, majd hozzátette: nagyon drága a gyümölcs!

A legközelebbi megállónál leszálltak, s ameddig a berregés tartott és az ajtó nem záródott be, a hölgy beszélgetőtársa számomra is hallhatóan magyarázta, hogy sok munka van azzal, metszeni, permetezni kell.... A szöveg többi részét elvágta személyem számára az busz ajtajának záródása és a járat útjának folytatódása.

A hölgyek beszédtémája elgondolkodtató. Valóban sok a munka a gyümölccsel, a fákat metszeni kell, növényvédelemben részesíteni, a termést le kell szüretelni, válogatni, tárolni, több helyre szállítani, rakosgatni, ameddig a boltokban a vevők szatyrába kerül. Ezek tényleg komoly költségbe kerülnek. Az időjárás, a fagy, a jégverés egy egyéb tényezők miatt a termés mennyiségét és minőségét illetően nagy a rizikó.

De az is elgondolkodtató, hogy az előbb említettekhez hasonló munkát kell végezni például a naranccsal is, ráadásul igen messziről szállítják ide, mégis jóval alacsonyabb az ára, mint az almának. Legalábbis erre vallanak a kedvenc bevásárlóközpontom zöldség-gyümölcs részlegén a ládák előtt olvasható számok.

Jó, az árakat ne hasonlítgassuk, mert más gyümölcsökről és más országokról van szó, ahol nagyon eltérők a termőhelyi és más adottságok.

De jó lenne, ha a vásárlók a hazánkban termett gyümölcsök árának oldaláról is jobban érezhetnék, hogy itt, nálunk teremtek, a miénk, a sajátunk és nem kellene jojózni a szemünknek, amikor ki kell fizetnünk az ellenértékét!

Cselényi György

Így kell....

 

Így kell...

Úgy látszik, a magyarokban egyre inkább buzog az együttérzés és a segíteni akarás. Valamelyik nap egy vaskerítés tetejére kiakasztott nejlonzacskóban kenyérhéj és húsvéti süteménydarabkák voltak. Másutt fél fonott kalácsot és tepertőt rejtett a kitett szatyor, egy újabb helyen pedig egy műanyag dobozban negyed kiló sertészsír várta gazdáját.

Egy rácsos oldalú és zárható kapuval ellátott kukatároló mellett átlátszó fóliazacskóban hímzett szélű fehér terítőt, valamint különböző ruhadarabokat ajánlott fel valaki a megtalálójának és azokra igényt tartónak.

Így is kell, gyerekek, szolidárisnak lenni, mert ami nekünk már nem jó, vagy nem kell, annak más még nagyon örülhet!
Cselényi György

Ajánlás és figyelmeztetés

 

Áramszünet

 Ma este, amikor beléptem a lakásba, villanyt gyújtottam, de az rögtön elaludt. Lakóterületi áramszünet keletkezett! Szerencsére, nemrégen egy utcai árustól homloklámpát vettem, azzal a céllal, hogy este a buszmegállónál el tudjam olvasni a menetrendet.

A lámpát előkotortam a táskámból, de hogy a világítás murisabb, hangulatosabb legyen, gyertyát gyújtottam. A lángját jólesően néztem, miközben azon gondolkoztam, ma mit tettem jól, vagy rosszul és a jövőben mit és hogyan kellene csinálni?

Aztán az egykori falvak, tanyák lakói jutottak eszembe, amikor még nem volt se tévé, se internet, ne még áramszolgáltatás se. Sokkal nyugodtabb és talán boldogabb is volt az életük.

Vagy 15 perc múlva helyreállt az villanyvilágítás, amely kicsit bosszantott.

Erre mondhatja valaki, hogy akkor a problémát oldd meg egyszerűen, oltsd el a lámpát és üljél a sötétben, vagy gyertyafénynél – cseszd meg!

Lehet, úgy kellene...

Cselényi György

Példamutatás

Tavaszi-húsvéti séta a Nyíregyháza-sóstói tó partján