Ellátás a parkban

Azt hittem, eldobom az agyam!  Utam egy parkon át vezetett. Láttam, egy szemétgyűjtő edényre átlátszó, hártyavékony fóliaszatyorban valami ki van akasztva, vagy fel van kötve. Rögtön feltűnt, hogy annak tartalmát valaki nem a kukába és nem hulladéknak szánta.

Szégyen ide, szégyen oda, továbbá nem érdekel, ki lát meg, meg mi lesz rólam a véleménye, esetleg azt fogja mondani mindenkinek, hogy Cselényi kukázik, gondoltam, egy publicistának a téma az utcán, a parkban, akárhol, még a szemétgyűjtő edényben is heverhet, megnézem, mi van benne.

Szalonnát és szalonnabőrdarabokat, négy szelet szendvicskenyeret, uborkát és egy fél flakonnyi ásvány vizet „fedeztem fel”.

Gyanítom, hogy valaki a szalonnát tepertő és zsír kisütése céljából vásárolta, de az enyhén sárgás, füstölt részt, meg a bőrt levagdalta róla. De nem vitte rá a lélek, hogy a szemétbe dobja, azért a nájlon zacskóban a hulladékgyűjtő edényre kötötte, úgy, hogy a kis csomag, ne a szeméttérbe lógjon.

Képzeljék el, még egy papírdarab is volt a szalonna, a kenyér, az uborka és az ásványvíz mellett a következő felirattal: 

„Jó étvágyat!”

Alatta: „Egészségére!” 

Aláírásként pedig a következő: „Egy lakos!”

Ez aztán az önkéntes hajléktalanellátás és élelemhasznosítás! Szerintem szenzációs és a megvalósítója, kivitelezője dicséretet érdemel!

Cselényi György