Igencsak meglepődtem, sőt kissé kiakadtam. Telefonos meghívó
alapján részt vettem egy, a Nemzeti Konzultáció A SOROS-TERVRŐL - jegyében megtartott
lakossági fórumon.
A rendezvény szépen lezajlott, nem volt semmi gond. Ami miatt
teljesen „paff” lettem, az érdeklődők körülbelül 65 – 85 éves életkora. Valamennyien
elegánsak voltak, kulturáltnak, okosnak, értelmesnek tűntek. Akiket látásból
ismertem, azokról tudtam, hogy tanár, mérnök, orvos, lelkész, tehát magas
iskolai végzettségű.
Felmerült bennem a kérdés: hol vannak a fiatalok?
Nézzünk a mentségükre felhozható indokok közül néhányat.
Vezetékes telefonja jószerével már csak az időseknek van, tehát ők fogadták a
hívást, bár lehet, mobil telefonon is zajlott az invitálás. Kora délután éppen az
idősek tartózkodtak otthon. Örültek, hogy „jaj, de jó...” a holnap után este lesz egy program, amelyre elmehetek. Fontosnak érezhetem magam, számítanak részvételemre.
A magyarság, sőt egész Európa számára életbevágó kérdésekben „egyenes adásban”
hallhatom az előadást, a tényeket, a hozzászólásokat, felvetéseket és az azokra
adott kormányzati válaszokat. Mi több, ha van érdemi véleményem, mondanivalóm, azt
sok ember előtt röviden kifejthetem. Az is lehetséges, hogy az öregek az
életútjuk, tapasztalatuk révén a fiataloknál nagyobb felelősséget éreznek a
haza sorsa, jelene és jövője iránt. Az ifjak zöme esetében mindezek beéréséhez talán
időre van szükség.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatalabbak esetleg egész
nap dolgoztak, helytálltak a munkahelyen, az iskolában...., fáradtak, otthon a
családban halaszthatatlan teendőik vannak. Továbbá egy ilyen fórumon nemigen
hangzik, hangozhat el olyan új dolog, ami a híreket, eseményeket, tendenciákat és
a tömegkommunikációt figyelő és a gondolkodó emberek előtt ismeretlenek. Vagy
éppen szolgálatban voltak, s a konzultáció miatt nem vettek ki szabadságot. Mi
se természetesebb számukra, hogy a Nemzeti Konzultáció kérdőívét értelemszerűen
kitöltve elküldik az illetékes helyre.
De hogy még annak okán se láthattam néhány fiatalt, hogy pusztán
csak elkísérem a nagymamámat, nagyapámat, ez elkeserített. Döbbenetesnek tartom
a fiatalok nagy részének közömbösségét, érdektelenségét, kiábrándultságát.
Az volt a benyomásom, hogy ez az ország tulajdonképpen
nagyrészt a nyugdíjasok közéleti aktivitására számíthat. Örülök, hogy nem úgy
gondolkodnak, hogy ők már megették a kenyerük javát, s nekik már minden mindegy,
utánuk a vízözön. Ameddig a szívük dobban, felelősséget éreznek az utódaik, s
végső soron Magyarország és Európa sorsa, perspektívája iránt.
Teljes szívemből kívánom, hogy Isten még nagyon sokáig tartsa
meg a nyugdíjasokat erőben, egészségben, elégedettségben, boldogságban, hogy időtlen
időkig ne hagyják a fiatalokat és a hazát magára. A jövőben is tegyenek meg
minden tőlük telhetőt a magyarság és a világ minden jó szándékú embere
érdekében.
Azért is drukkolok, hogy kellő számban legyenek fiatalabb követőik,
akik nem csak akkor akarnak a cselekvés útjára lépni, ha elődeik végképpen
kénytelenek letenni a „lantot”!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése