Félelem

A rossz hírek terjedése, az idegekbe, zsigerekbe húzódó félelem gyakran kellemetlen szituációt teremt.

Ismerősöm panaszolta nekem, ha belép lakóhelye egyik – külföldi kézen lévő – bevásárló központjába, nyomban a biztonsági őr (gyakran nem is egy) feltűnően figyeli és követi őt. Szemmel tartják minden lépését. E jelenség az esetében mindennapos.

Pedig a férfi törzsvásárló ott, ez az üzlet van a lakásához legközelebb. Az áruellátásával és áraival is elégedett. Emberünk soha nem lopott, csendes, szerény, visszahúzódó természetű, nem viselkedik kirívóan, nem szegett szabályt, soha nem volt dolga rendőrrel, tudtával nem okozott kellemetlenséget senkinek.

Kíváncsi rá, hogy abban az egy boltban a biztonsági örök miért részesítik őt állandóan és kiemelt figyelemben, amely emberünket – érthetően – igencsak zavarja, idegesíti.

Mondtam neki, hogy szerintem az ok a megjelenésében rejlik. (Ezt ő maga is sejti.) A fiatalember kreol bőrű, ráadásul szoláriumba jár. Feltűnően vállas, kigyúrt izomzatú. Az edzőteremben a több tíz kilós súlyzókat, mint pehelykönnyű játékokat, emelgeti. Az ilyen személyeket szekrényhátúaknak is szokták mondani. Arcát fekete szakáll övezi.

Ne kerülgessük a dolgot, mint macska a forró kását, a fiú igencsak hasonlít az olyan személyekhez, akiknek fényképe terrorcselekmény feltételezett, vagy valódi elkövetőjeként nemegyszer volt látható a tévében, vagy a világhálón. Hozzá hasonló karakterű személyeket nemegyszer mutattak az illegális migránsokról szóló híradásokban.  

A nyugati világban sajnos gyakori terrorcselekmények okán talán a magyar biztonsági őrök is parancsba kapták az általuk gyanúsnak vélt személyek fokozott figyelését, s ha szükséges, az ellenük való megfelelő megelőző intézkedést.

Még egyszer mondom, a srác törvénytisztelő, úgymond teljesen ártalmatlan.

Kérdezte, mit tennék az ő helyében, helyzetében? Újra megemlítette, egyébként kedveli ezt az üzletet, s nem akar más boltban törzsvásárló lenni. Egyébként nem a szavak embere. Gondolta, megkérdezi az őrtől, miért követsz állandóan, buzi vagy és baszni akarsz? Rossz helyen settenkedsz, mert nem leszek partnered!

Közöltem vele, nehogy ilyen szöveggel jelezze kifogását. De talán azzal megpróbálkozhat, hogy megkeresi az áruház vezetőjét, vagy a biztonsági szolgálat főnökét, s elmondja az általa tapasztalt kellemetlenséget. Kérje, csökkentsék a vele szembeni fokozott készültséget, mert hiába van hozzá joguk, az ő esetben annak nincs oka és értelme.

Írjon, vagy írasson valahová panaszlevelet, vagy feljelentést? Vagy viselje el, csináljon úgy, mintha nem venné észre, mintha fittyet hányna a vele történtekre? (Tudom, könnyű ezt mondani, de kellemetlen naponta tapasztalni, átélni.) Vagy még ha fárasztó is, járjon más, a lakásához akár messzebb lévő áruházba?

Kedves olvasó, te mit tanácsolnál a fiúnak?

Cselényi György