Nem féltem a magyar
népet, mert szerintem élni akar. Igaz, nagyon kedvezőtlenek a demográfiai
adataink, jóval többen halnak, mint születnek, de változhat e tendencia, s
szerintem változni is fog.
Ha nem lesz más módja a születések számának jelentős
emelésének, akkor szerintem majdan meg lehet azt csinálni, hogy minden nő egy gyermek
megszüléséért kapjon több millió forintot, ha többet szül, akkor többször
annyit.
Ha minden jól alakul, akkor ezt szerintem Magyarország anyagi lehetőségei idővel
megengedik. Ha az illető nem tudja, vagy nem akarja felnevelni, akkor felneveli
más, vagy az állam, de a gyerek számára kedvező körülmények között.
Nem szabad megengedni, hogy a nagyon rossz demográfiai
helyzetünk okán tűnjünk el a történelem süllyesztőjében, s a magyaroknál
szaporább népek úgymond az ágyban győzzenek le bennünket, ennek okán érezzék magukat
feljogosítva a Kárpát-medence, hazánk elözönlésére, letarolására.
xxx
Optimizmusra derített, amikor a feleségemmel a
piacon a rokonság sírjaira virágot vásároltunk. Az árusok között felfedeztük régi ismerősünket, hajdani szomszédunkat, aki már több éve nyugdíjas, de
nem fogott rajta az idő, ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt volt.
A hölgy
könyvelőként tevékenykedett, s miután nyugdíjba ment, összefogott a testvérével, s művelésbe
vették egy faluban az általuk megvásárolt, vagy a szüleiktől örökölt udvart, telket. Ott
most olyan mennyiségű virágot termesztenek, amelyből bőven jut a piacra is. S
nemcsak halottak napján, meg közvetlenül előtte, hanem tulajdonképpen egész
évben.
Isten bizony, ügyesek! Ezt mondtam is volt szomszédunknak, aki örült az
elismerésnek. Felvetettem félig viccből, félig komolyan, ha a nyugdíjas
leszek, nem vesztek be az üzletbe, meg melózni?
-
J - Jössz
kapálni? – kérdezte a nő.
-
- - Megyek
én, örömmel – válaszoltam.
Ekkor megszólalt a nejem.
-
- - Jaj,
tudod, hogy kapál Gyuri? Rossz nézni!
Ezt a néhai anyósom kertében bemutatott produkcióm alapján
mondta, meg talán azért, mert nem nagyon örülne, ha két
nő segédjévé, üzlettársává avanzsálnék. Viszont tény, városi gyerekként felnővén anyósom
kertjének, krumpli-, hagyma- és más ágyásainak kapálásban nem mutattam túl
nagy profizmust. De szerintem bele lehet abba jönni!
Félre téve a jópofáskodást, tényleg örömmel tölt el, ha bizonyítékát
látom annak, hogy e nép valóban élni akar. Boldog voltam, amikor láttam egy
volt nyomdai korrektor, ma már szintén nyugdíjas ismerősömet, aki a sírkőfeliratok
vésésében találta meg a nyugdíja kiegészítésének formáját, forrását.
Egyetértek azzal a
politikusi kijelentéssel (talán a Fideszes Kósa Lajos mondta), hogy hazánknak két
nagy munkaerő-tartaléka van, az egyik a nyugdíjasok, a másik pedig a cigányok.
Örülök, hogy ilyen, viszonylag apró jelek alapján is úgy ítélhetem
meg, hogy országunk szorgalmas népe élni akar és élni is fog!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése