A városi buszjáratról leszállt két nő. Egyikük fején furcsa,
hullámos körperemű barna kalap, a kezében bot. A másik hölgyön is látszott,
hogy gyalogtúrán lehettek. Volt valami furcsa mindkettőjükön. Megkerültem őket
kerékpárommal, hogy az arcukba nézhessek.
A kalapos nő szemüveges volt, az arca tele ránccal. Idős
lehetett. A fiatalabbikat is olyan 40-50 év közöttinek saccoltam. Az ábrázatuk poros volt. Fáradtan lépkedtek, s közben meghitten beszélgettek.
Zarándokoknak néztem őket. Talán észrevették, hogy bámulom
őket. Szégyelltem megkérdezni, merre jártak és milyen célból, de lehet, nem vették volna tolakodásnak.
Igen. Kell valami egyéni önvédelmi stratégia a mai zaklatott
világ elviseléséhez, túléléséhez. A gyaloglás, a zarándoklás ehhez és a
közösséghez való tartozás és barátság kialakulásához kiváló alkalom.
Gratulálok hölgyeim, ügyesek tetszenek lenni! Talán érdemes példát
venni önökről és gondolatban és valóságosan is követni magukat az erőt és reménységet
adó útjaikon.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése