"Moral Hazard
Álláspont.
Már elnézést, de úgy tűnik, hogy Magyarországon mindig a hülyék járnak jól."
xxxxxxxxx
Már
elnézést, de abszolút nem értek egyet a cikk szerzőjével.... Egy közeli rokonom
is kárvallottja a Quaestor-botránynak. Én is ott voltam, amikor az ügyintéző
Nyíregyházán a hozzátartozóm személyi okmányait elkérte és a számítógépébe rögzítette
az adatokat. A saját fülemmel hallottam, amikor a hozzám tartozó hölgy megkérdezte,
hogy van-e az üzletnek kockázata(?), mire az ügyintéző azt válaszolta, hogy a
nincs(!), mivel hatmillió forintig (az illető ennél jóval kisebb összeget fizetett be), a
betétbiztosítási alap garanciát vállal az ügyfélnek a visszafizetésére, ha
probléma adódna.
Kérdezem a
cikk szerzőjétől, hogy a Quaestor hivatali helyiségében dolgozó főállású
ügyintéző szavainak miért ne lehetne hinni? Miért kellene nem tudom, hány
oldalas akármilyen ismertetőket elolvasni? (Ilyet nem is adott, de igaz, nem is kértünk!) Egy hivatali ügyintéző adott
szavára miért nem lehet adni semmit? Szóval ne vicceljen, meg ne idegesítse már
az embereket, a szerencsétlen károsult ügyfeleket a Magyar Hírlap mélyen tisztelt
munkatársa!
Azzal a
mondatával sem értek egyet, hogy „...a pórul járt befektetők teljes kárpótlása
a kormányzati akaratot dicséri!"
Ez bizony
nemcsak akarat, hanem kényszer is! A brókercég ugyanis a szükséges engedélyek
birtokában és állami ellenőrzés mellett működött. Hogy az úgy funkcionált,
ahogyan, arról a kisbefektetők nem tehetnek. S a kormánynak és az államnak
igenis kötelessége a kisbetétesek teljes kártalanításában közreműködni, s nem korrekt azt a kabinet puszta jóindulataként bemutatni. Bár, ha a kisbefektetők valóban megkapják
pénzüket, egy köszönöm elrebegésével talán nem fognak fukarkodni.
Az Quaestor
ügyfelei pedig szerintem kikérik maguknak, hogy hülyéknek neveztessenek!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése