Kisbetétesek ezrei figyelik remegve a brókerhíreket

A kormány nem engedheti meg magának...

A brókerbotrányok miatt kisbetétesek ezrei figyelik remegve a híreket. Aggódnak, mi lesz megtakarított pénzükkel? Sokan, köztük az irigyeik, azzal riogatják őket, hogy ihatnak rá hideg vizet! Egyik ismerősöm közel félévszázados közszolgálat után kapott jutalmát helyezte el a Quaestornál, s azt mondta, egyáltalán nem ideges. Úgy fogja fel, hogy az Isten adta, s vette el ... Lesz, ami lesz, egyáltalán nem érdekli.

Én nem vagyok ennyire pesszimista. Tart a nyomozás, illetve a vizsgálat, s a kormány minden bizonnyal arra kíváncsi, mekkora a végösszeg, s milyen a teljes és letisztult kép, a „mérleg”.

Úgy vélem, ezek a brókerszervezetek a szükséges engedélyek birtokában működtek. Az állam illetékes szervei rendszeresen ellenőrizték őket, s hogy ez nem volt kellően hatékony, vagy a brókerek voltak túlságosan rafináltak, ez a mi szempontunkból most már majdnem mindegy. A kisbefektetők nem tehetnek róla.

Meggyőződésem, hogy a Fidesz és a kormány nem engedheti meg magának, hogy a brókerek által eltüntetett hatalmas összeg okozta bajokat a politikusok egy része a kabinetre kenje, őt téve felelőssé a történtekért, ráirányítva a népharagot. Nem hagyhatja, hogy a dolgokkal összefüggő kezdeményező szerepet bármelyik párt átvegye, mert ha ez történne, akkor annak a Fideszre nézve nagyon káros következményei lennének. 

Ismétlem, mivel megfelelő engedéllyel rendelkező és ellenőrzött brókercégekről van szó, a kormány nem mondhatja azt, hogy mosom kezeimet, semmi közöm hozzájuk. Magyarán a kisembereknek meg kell kapniuk a pénzüket. Hogy a kormány ezt miként éri el, miként produkálja, az egyelőre nem világos, de egyértelmű, hogy előbb, vagy utóbb megteszi. A károsultak egyesítvén erejüket talán a nemzetközi bírósághoz is fordulhatnának, amely nincs kizárva, hogy a kisembereknek adna igazat.  

Annyit meg lehet jegyezni, hogy a kisembereknek inkább komoly, tőkeerős bankban, vagy megfelelő háttérrel rendelkező társaságnál kell volna elhelyezniük pénzüket, de ezen már túl vagyunk. Talán azért sem lehet a népet megróni, ha egy élet munkájával összekuporgatott pénzük által a piaci átlagnál kicsit nagyobb kamatra szerettek volna szert tenni, s ezért valamelyest kockáztattak.  Minden bizonnyal a kisbetétesek megbékélnek azzal, ha nem kapják meg a számukra a brókercég által ígért teljes összeget. Tekintettel a kialakult kutyaszorítóra, szerintem boldogan lemondanak például a korábban kilátásba helyezett kamatról, s nagyon örülnének, ha az alaptőkéjüket visszakapnák.

A nagy összeggel „játszók” és az önkormányzatok esetében már bonyolultabb a helyzet. A települési önkormányzatok nagy részének saját bevétele alig van, s a működésükhöz szükséges pénzt az államtól kapják. Viszont a pénzzel való bánásban és annak elköltésében, befektetésében hatalmas az önállóságuk. E faramuci helyzet ellenére sem igen írható elő számukra, hogy kötelező jelleggel mondjuk az államkincstárnál, s ne bankoknál vezettessék számlájukat. Ha ilyen törvény születne, akkor valakik megint Brüsszelbe szaladnának a kormányt feljelenteni, hogy az csorbítani akarja az önkormányzatok önállóságát.

Valószínűleg nem lesz könnyű kideríteni, kik, hogyan és hová tüntették el a százmilliárdokat, pláne ha a szálak egy része túlnyúlik az országhatáron. De a helyzet tisztázása a pénzügyi és gazdasági szakértők és az igazságügyi szervek feladata. A kisbefektetőknek hozzá kell jutniuk pénzükhöz! Erre már csak azért is sor fog kerülni szerintem, mert az ország gazdasági irányítói azt az elvet és gyakorlatot követik, hogy amennyire lehetséges, hazai megtakarításokból fedezzük az államot terhelő kiadásokat, köztük az adósságtörlesztés egy részét.  Ha a kisbefektetők nem jutnának hozzá pénzükhöz, s arra tényleg hideg vizet ihatnának, akkor megdőlne a bizalmuk a hazai pénzügyi rendszerben, amelynek beláthatatlan következményei lehetnének.

Egyébként több magas rangú politikus is utalt rá, hogy a kisbetéteseket a magyar pénzügyi szektornak kell kártalanítania. Minden remény megvan arra, hogy ez belátható időn belül megtörténik.

Reménykedhetünk benne, hogy ez volt bizonyos körök utolsó nagy pénzlopása és csalása Magyarországon. Végre az illetékesek rájöttek módszereikre, s  befellegzett a tisztességtelen brókercégeknek és a hozzájuk kapcsolódó siserehadnak. Lehet, ez lett volna a vége a magánnyugdíj-pénztárak nagy részének is, csak később derült volna ki a turpisság.

Nem kizárt, hogy a pénzügyi, gazdasági szakemberek korábban is tudták, sejtették, mit csinálnak egyes, a pénzügyi  zsonglőrségre specializálódott helyeken, de vagy nem tudtak, vagy nem akartak, vagy nem mertek velük szemben fellépni. De beigazolódik a közmondás igazsága: "Addig jár a korsó a kútra, ameddig el nem törik!" A jelek szerint tisztességtelen alkuszok esetében ez a törés bekövetkezett, vagy úton van abban az irányban, s tegyük hozzá:  végre-valahára! 

Tehát kisbetétesek, fel a fejjel! Jó esély van rá, hogy nem úszik el, vagyis szert tesztek megtakarított pénzetekre!

Cselényi György