Garázspiknik

A gólyák és a fecskék hazaérkezésén, valamint a napsütéses órák számának emelkedésén kívül a tavasz csalhatatlan jele a garázspiknikek folytatódása. 

A lakóépületek alatt, legyenek azok családi vagy sokemeletes házak, rengeteg az olyan gépkocsitároló, amely mellett számos lakás elbújhat küllemben és felszereltségben egyaránt. Van bennük tévé, fotelek, asztalok, bárszekrény....

Ilyenkor a jóban lévő szomszédok, főként a férfiak összegyűlnek, az előzetesen összedobott pénzből megveszik a kaját, a piát és már mehet is a hétvégi tivornya. S ehhez fel se kell öltözni, mert megteszi a kopott melegítő, a pecsétes póló, meg a kitaposott edzőcipő is.

Előkerül a nagy pörköltes lábas, vagy a közeli bokor mögött használatba kerül az üst, s máris lobog alatta a gázpalack, vagy a fadarabok tüze. Körülülik a szalonnasütőt, s lehet pucolni a hagymát, vagdalni a húst, szórni a paprikát, a sót, meg mindent, ami kell, lehet szeletelni a kenyeret, s töltögetni a sörös, boros és pálinkás poharakat. Nem szükséges szakács, pincér, mert mindent megoldanak saját hatáskörben.

A szomszédok, a haverok arca felderül, kisimul, jót beszélgetnek, röhögnek, s örömmel tölti el szívüket, hogy nekik milyen jó a soruk, se bú, se kár, frankón megvannak, megélnek, akár a nyugdíjukból, akár a fizetésükből. Boldogok, hogy ügyesek voltak, sőt most is azok, elkapták, megfogták, amit lehetett, ami módjukban állt.

Hamar eljön az este. Sötétedéskor az asszonyok már le-lejönnek az emeletről kicsit jópofizni, meg szemügyre venni az ember állapotát, nincs-e túl jó kedve, meg felbír-e jönni saját erejéből az emeletre, s megtalálja a lakása ajtaját, vagy mindehhez elkel kis segítség.

De jól van ez így...!

Bevallom őszintén, kicsit irigylem azokat a lakóközösségeket, ahol virágzik a garázspiknik. Ahol én lakom, ott eddig nem sikerült összehozni ilyesmit. Az emberekből hiányzik az igény, vagy a kezdeményezőkészség, de be kell valljam, én se vagyok ilyeneknek bővében. Ezért inkább örülök és drukkolok mások piknikjének, s kívánom, hogy tartsa meg az Isten jó szokásukat.  Titkon és magamban velük együtt énekelem:

„Szeressük egymást gyerekek,

A szív a legszebb kincs.

Ennél szebb szó, hogy szeretet, a

nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,

A sír magába zár.

Szeressük egymást gyerekek,

Hisz minden percért kár!"

                                 Cselényi György